- Éva néni! - jelentkezett a következõ óra elején Rozi. - Volna egy üzleti ajánlatunk!
- Micsoda? - háborodott fel a tanító néni. - Üzletelni akarsz velem, az iskolában?! Hogy képzeled te ezt?
- Hadd mondjam én! - szólt oda Rozinak Pötyi, majd felállt, és Éva néninek folytatta: - Bocsánatot kérünk, de alkudni mégsem tudunk, mert nem túl sok a pénzünk. De szeretném elmondani az ajánlatunkat, majd kiderül, hogy nem egyszerû üzletelésrõl van szó.

- Elõször tisztázzuk ezt a dolgot! Pötyi, mibõl gondolod, hogy amit én kérdeztem, az alkudozás volt?
- Tetszik tudni, hogy az apukám kereskedõ. Amikor megkérdeztem, hogy õ mit, hogyan csinál, felolvasott egy kis részletet egy könyvbõl. Egy beszélgetést:
"- Micsoda, maga meg akar engem vesztegetni? Csak azt próbálja meg!
- De hát én még soha nem vesztegettem meg senkit!
- Nem baj, csak próbálja meg, sikerülni fog!"

Én úgy gondoltam, - folytatta az idézet után Pötyi, - hogy ez a " Hogy képzeled te ezt?" kérdés ehhez hasonló volt. Apukám azt is hozzátette, hogy, amikor a kereskedõk beszélgetnek, a vevõ úgy csinál, mintha esze ágában sem volna vásárolni, hogy az árat csökkentse, vagy, ha a vevõ kér valamit, az eladó kezdi hasonlóan, hogy magasabb árat kérjen. Ezzel kezdõdik az alkudozás.

- Most már ezt a részét értem, de mi az üzlet tárgya? - mosolygott magában Éva néni, mert õ is olvasta az idézett beszélgetést, bár soha nem gondolta volna, hogy az életben találkozik vele.

- Az elõzõ órán készült egy video felvétel. Azt a kazettát szeretnénk megvenni 1930 forintért. Szerintem tanító néninek jó üzlet, mert 1200 forint egy új kazetta, a kamera egy óra alatt nem sokat használódott, az áramfogyasztása sem lehetett sok, mondjuk az egész 100 forint, még mindig van rajta 630 forint haszon.

- Egyrészt, a kazetta, a kamera, az áram az iskoláé, az iskolának kellett megvennie, vagy az áramszámlát kifizetnie. Tehát, nem adhatom én el a kazettát, errõl csak az igazgató bácsi dönthet. Másrészt megkérdezhetem, hogy miért kell nektek ez a használt kazetta?  Szerinted 1200 forintért lehet újat is kapni!

- Ez nem egy "használt kazetta", hanem az én elsõ operatõri munkám! - ugrott fel Tomi.
- És az egész osztály szerepel rajta, a miénk is. - mondta Pötyi.

- Megint ti ketten? - lepõdött meg Éva néni.
A három álló gyerek, Rozi, Pötyi és Tomi szó nélkül, egyszerre emelte fel a kezét, úgy, hogy a két mutatóujját keresztbe tette. (- Apage Satanas! - suttogta Julcsi, aki járt hittanra. - Távozz tõlem Sátán! De hogy jön ez ide? Most Éva néni is így csinál, és már nem haragos a szeme. A szünetben megkérdezem Rozit, miért csinálták ezt.)

- Én is szerepelek rajta, mégsem tekintem az enyémnek. - válaszolt a tanító néni.
- Ezért is ajánlottam 1930 forintot. - mondta Pötyi.

- Na, ha ezt meg tudod magyarázni, kérek engedélyt az osztálytól, hogy beírhassak neked egy ötöst matekból, ugyanis, ha nem emlékeznétek rá, az órarend szerint matek óra van.

- Megpróbálom - gondolkodott el Pötyi. - Ma 20 fõ volt jelen az osztályból nem számoltam, hányan szerepeltünk, beszéltük, ezért nem vettem figyelembe, hogy hány statisztadíjat és sztárgázsit kellene fizetni. A jogdíjat 30 forintnak veszem, és mivel az egész osztálynak szeretnénk megvenni a kazettát, az 600 forint, Éva néninek további 30 Ft, az 630. Mi a jogdíjunkról lemondunk a kazettáért, ezt nem kérhetjük Éva nénitõl, azt odaadjuk. Gyakorlatilag ezzel megvásároljuk a terjesztés, forgalmazás jogát. Õszintén, a másik oka ennek az összegnek, hogy ennyi pénzt kerestünk parlagfû-irtással, néhányan az osztályból, tehát ennyi van.

- Mivel kereskedik apukád? - kérdezte Éva néni.
- Könyvkiadó cége van. - mondta Pötyi.

- Akkor értem, hogy miért használsz ilyen szavakat, bár a szereplõ- pénzeket nem.
- Azt anyukámtól hallottam, õ könyvelõ volt a filmgyárban, amíg az csõdbe nem ment.

- Kérdezem az osztályt, egyetért-e az ajánlatommal, hogy Pötyinek beírjam az ötöst. Egy, kettõ, hááárom!

Mindenki feltette a kezét.

- Rendben, egyhangúlag megszavazva. - mondta Éva néni. - Most térjünk vissza az üzletre! Az indoklást értem, az üzletet mégsem köthetjük meg. Nemcsak azért, mert tiltja a szabályzat, hanem azért is, mert, mint mondtam, nem az én jogom eladni a kazettát. A felvétel ötlete ugyan az enyém, de az igazgató bácsi engedélyezte, a masina, a kazetta is az iskoláé. Ha megmondjátok, mi vele a szándékotok, talán tudok közvetíteni hogy megállapodhassatok az igazgató bácsival.

- Annyian kérdezõsködnek még a felsõ tagozatos osztályokból is, hogy azt gondoltuk, ha megszerezzük a kazettát, körbemehetne az egész iskolában. - mondta  Rozi.

- Tudod, mit jelent, hogy nyitott kapukat döngetsz? - kérdezte a tanító néni. - Azt jelenti, hogy nincs szükség a ti akciótokra, az igazgató bácsi is ezért engedte, hogy felvételt csináljunk. Ugyanez volt az õ elképzelése is. Le akarja másolni normál kazettára, és szét akarja osztani minden tanárnak.

- És biztos, hogy be is fogják mutatni az osztályoknak is? - gyanakodott Karcsi. - Nekem természetes, de, ha belegondolok, lehet, hogy igazad van, nem minden tanárnál vagyok benne biztos. - gondolkodott el Éva néni. - Te mit javasolsz?

- Szerintem az volna jó, ha minden osztály hetesét behívná az igazgató bácsi, és minden osztály közös használatra kapna egy másolatot.

- Miért ne lehetne minden iskolának elküldeni? - kérdezte Pötyi. - Még pénzt is kaphatnánk tõlük.

- Lassan itt az óra vége! - szólt közben a tanító néni. - Egyelõre hagyjuk abba, a javaslatot én támogatom, és továbbítom az igazgató bácsinak. A következõ matek órára készüljetek fel, hogy hogyan képzelitek el az iskoláknak terjesztést anyagilag, tehát pénz szempontjából. Ezt úgy hívják, üzleti terv készítés. Most, mert fontos a dolog, ne aszerint jelentkezzetek a szereplésre, hogy ki áll rosszul, hanem, hogy ki tud benne hasznosan gondolkodni. Egy dolog biztos, az elsõ bemutatása a kazettának Békéscsabán, a Pedagógiai módszerek szakvásárán két hét múlva szombat-vasárnap lesz.

- Hányan lesznek ott? - csillant fel a szeme Pötyinek.
- Körülbelül 200 tanár, az ország minden részérõl. - válaszolt Éva néni. - Viszont a pénzeteket inkább más célra fordítsátok.
Pötyi egy pillanatra feltartotta a kezét, a mutató és középsõ ujjával V betût formázva.