-
Éva néni! - Jelentkezett Ági. - Volna
egy nagy kérésem. Szeretném, ha meg
tudnánk fogalmazni a kazetta címét.
- És
ezt hogyan képzeled el? Semmi kifogásom nincs
ellene, mert ez is fogalmazás, csak
kíváncsi vagyok rá. -
válaszolt a tanító néni.
- Kellene
mindenki esze! Benne vagytok? - fordult Ági az
osztályhoz.
- Jó, jó,
köszönöm! Szóval,
címet fogalmazunk. Én felírom a
táblára az összes ötletet,
egyelõre egy alapvetõ szabály van,
MONDJ JOBBAT!
Kérlek, hogy ne kezdjétek
magyarázattal, vagy, hogy "úgy gondolom", vagy
"az a javaslatom", egyszerûen csak az ötlet kell. Ne
azt
mondjátok, hogy ez hülyeség, csak a
jobbat mondjátok. Azért írom a
táblára, hogy mindenki lássa, miket
mondtak már a többiek. Ezekrõl eszetekbe
juthat
újabb. Ismételni felesleges. Ha az
elején nem megy, én fogok mondani,
amíg van mit. Nem érdekel, ki mondja,
ezért nem lesz osztályzás. A
cél a legjobb cím
megtalálása, és ehhez most egy dolog
a fontos, minél több ötlet
jöjjön össze! Kezdjük! Hallgatom!
- Na
jó! - "Óra a gyerekek szerint"
- A mi
óránk. Köszi!
-
"KÖRnyezet"
-
Környezet óra a III. b.-ben. Köszi!
-
Mintaóra. Köszi!
- A
példa. Köszi!
-
Utánozzatok! Köszi!
- A
növény. Köszi!
-Vegye
át! Köszi!
-
Másolja! Köszi!
-
Tessék másolni! Köszi!
- "Mi
így tanulunk"
-
Módszer eladó! Köszi!
-
Együtt jobb! Köszi!
-
"Szerintünk"
- A
szájunk íze szerint. Köszi!
- A gyerekek
csinálták. Köszi!
- Csak egyszer
próbáld ki! Köszi!
-
Nekünk így jó! Köszi!
-
Nekünk így jobb! Köszi!
-
Nekünk így a legjobb! Köszi!
- Önnek
is jobb! Köszi!
- Mindenki nyer!
Köszi!
-
Élvezzük az órát!
Köszi!
-
Tanulás másképp. Köszi!
-
Tanítás másképp.
Köszi!
- A XXI.
század iskolája. Köszi!
- Megmutatjuk
Módszerünket! Köszi!
- Tanuljon
tanítani! Köszi!
- Mi is tudjuk.
Köszi!
-
No,
nincs több? - kérdezte Ági.
-
Senki többet, elõször,
másodszor,
harmadszor? Jó, vége! Lássuk, mennyi
jött össze! Kereken 30 javaslat.
Gratulálok!
-
De, most hogy
döntsük el, hogy melyiket válasszuk? -
töprengett hangosan Ági. - Nekem mindegyik tetszik.
-
Döntse el a KAPTÁR! - javasolta Oszi. Mi,
huszonhárman nehezen tudnánk
választani.
-
Szerintem
Éva néninek kellene döntenie. -
mondta Rozi. Nem azért, mert
õ a mi tanító
nénink, hanem, mert õ
tanító
néni. Ugye, tanítóknak,
tanároknak akarjuk eladni. Õ a vevõk
nevében
dönthet. Mi csak eladók vagyunk. Nem
nekünk kell, hogy tetsszen a cím, hanem a
vevõknek.
-
Tanító néni! -
szólt Ági. - El tetszik
vállalni a
döntést?
-
Ha
megszavazzátok, elvállalom. Azzal a
feltétellel, hogy, ha nem sikerül mindenkinek
eladni, a fogyás és a
résztvevõk
száma közötti
különbséget én megveszem. Azt
mégsem lehet vállalni, hogy, ha nem lesz 200
résztvevõ, akkor is eladjuk mindet!
-
Akkor megadjuk
a választás jogát Éva
néninek? - kérdezte Ági - Szavazzunk!
Egy, kettõ, hááárom.
Mindenki
feltette a kezét.
-
Köszönöm a bizalmat. - mondta Éva
néni. - Azért, ha most megmondom, hogy melyiket
választom, szeretném, ha lenne még egy
szavazásotok, hogy hányan értetek
egyet velem.
-
Erre semmi
szükség! - mondta Ági. - Nem
véleményezhetjük a Vevõ
választását.
-
Na,
jó. Az én választásom:
"Élvezzük az órát!"
Én, mint tanár mindenesetre élvezem.
Tetszik a végén a
felkiáltójel. Ez nem kijelentés, hanem
óhaj, felszólítás. A
kollégáimnak szól.
-
És még a kicsengetés
elõtt:
Ilyen újszerû és élvezetes
fogalmazásórára nem
számítottam.
