A
szálloda elé kanyarodtak, a Wartburg
beállt a
parkolóba. Az épület kedves,
régi, kicsit
kopott, de hangulatos volt.
-
Nem egy luxushotel! - mondta Balogh bácsi, aki
elég sokat
utazik. - Egy éjszakára azért
jó lesz.
- Jó napot
kívánok! - fogadta őket a pultból a
portás udvariasan.
-
Látod, itt előre köszönnek az embernek! -
súgta Rozi Pötyinek. - Andi bezzeg nem
köszönt vissza sem.
-
Ugyan, az
szereplés volt! - súgta vissza Pötyi. - Tudod, hogy
élethű legyen.
- Persze, mert a
lakótelepen csak egy kislány vagyok, itt meg
Vendég.
- Ez az, pénz
beszél, a kutya csak ugat. Ide Hölgyek,
és Urak járnak.
- Oké, akkor most
ezt játsszuk!
-
Várjon, egy kicsit! - szólt Balogh
bácsi Éva néninek. - Majd
én.
-
Foglaltattam itt egy kétágyas szobát a
Kódex Kft.-től Balogh
vezérigazgató részére. -
kezdte Pötyi apukája, nagy
hangon, és
hozzátette halkabban: - És van itt a
Pedagógiai Módszerek
Szakvására
résztvevőiből két hölgy, nekik is itt
van lefoglalt szobájuk.
-
Igenis Vezérigazgató úr,
parancsoljanak a
bejelentők. Kérem, szíveskedjenek
kitölteni! -
hajlongott a portás.
- Nézd, milyen
udvarias! - súgta Rozi.
- Ne hidd! Figyelj csak! -
válaszolt szintén súgva a
tapasztaltabb Pötyi.
-
Józsi! A poggyászt a 12-es és a 14-es
szobába! - parancsolta a portás
egy fiatal szürke egyenruhás fiúnak, aki
talán, ha 16-17 éves lehetett,
és odaadta neki a kulcsokat.
- Nem
egymás mellett lesz a szobánk? -
kérdezte Pötyit Rozi.
- Majd meglátod! -
lett egyszerre titokzatos Pötyi.
Kimentek
a kocsihoz. Balogh
bácsi nem a Mercédesz, sem a Ford
felé, hanem a Wartburghoz indult.
Józsi
furcsálkodva, tétován
követte. Kiemelte a
csomagokat, és kissé nehezen cipelve, elindult a
bejárat felé.
- Megjátssza
magát. - súgta Pötyi Rozinak.
- De miért? -
kérdezett Rozi.
- Hogy több
borravalót kapjon. De bízd csak
apukámra!
Hirtelen
sok, legalább 20 ember gyűrődött ki a
bejáraton,
majdnem elsodorva őket, és sietett a
Kultúrház
felé.
- Ezek nem akarják
lekésni a minisztert. - magyarázta Balogh
bácsi.
Bementek
az előcsarnokba. Józsi ment elől a csomagokkal.
Időnként megállt,
mintha pihennie kellene. Az első emeleten voltak a szobák.
Egymás
mellett.
- Pötyi! Hol a 13-as?
-
Ez a meglepetés. A szállodákban nincs
13-as szoba. Hogy a babonás
vendégek ne féljenek tőle. De várj,
még nincs vége apu
játékának.
A
két szoba előtt középen
megállt Balogh bácsi, és azt mondta
Józsinak: -
Tegye csak itt le a csomagokat, majd mi elosztjuk. Fogja, ez a
magáé! -
és odanyújtott valami
fémpénzt Józsinak. Ő
megköszönte, és elsietett.
-
No, kedves Éva néni, nézze meg, melyik
szobát választják! -
szólalt meg Pötyi
apukája, amikor Józsi lement a lépcsőn.
-
A tanító néni bátortalanul
benyitott
mindkettő szobába, majd azt mondta: - Teljesen
egyformák.
Megyünk ide, a 12-esbe.
-
Rendben, Pötyi, fogd a cuccod, a
miénk a 14-es. Hadd segítsek! - és
felkapta Rozi bőröndjét
(a két hetes cuccal) és bevitte a 12-esbe. -
Találkozzunk fél óra múlva
a presszóban!
-
Lehet, hogy késni fogunk. - mondta Éva
néni. -
Kicsi rendbe szeretném rakni ezt a sok papírt,
és
kiokosodni belőle.
-
Jó, én azért
félóra múlva
lemegyek, Pötyi, majd eldönti hova
megy. - mondta Balogh
bácsi, és kiment a szobából.
