-
Most viszont még a holnapi napnál tartunk. -
mondta
Boldizsár. - Azt kellene eldöntenünk, hogy
mivel
álljak ki a kollégák elé?
- Megvan a program, nem? -
kérdezte csodálkozva Éva
néni.
-
Elvileg igen. De sokan mondták, hogy többet kellene
foglalkoznunk a ti
kezdeményezésetekkel. Akár
az elõre
elkészített program
rovására is.
-
Én egy dolgot megtanultam Rozitól.
Kérdezni kell. Miért mi döntsük
el,
hogy mi legyen. Döntsön a
társaság. - válaszolt Éva
néni.
-
Nyilván, akik már ma bemutatkoztak, szabadon
döntenek. De mi legyen
azzal, aki készült erre a
bemutatkozásra, esetleg több
évi munkája,
tapasztalata, kínlódása van benne,
és ezt szeretné elmondani. -
töprengett hangosan Boldizsár.
-
Van egy ötletem. Hiába, aki mindig
ötleteket
próbál kiszedni mások
fejébõl, annak magának is lesznek. -
mondta Józsi
bácsi. - Az jutott
eszembe, amit a békéscsabai
gyerekektõl hallottam.
Összeesküvést
terveztek, ami nálam nem sikerült, de az
énekbemutatón fényesen. Rozit
nem lehet kitenni annak, hogy aki kéri, a 10 percen
belül
még hozzá is
szóljon az egyes elõadásokhoz. Nem
biztos, hogy a
programok harmadikosoknak szólnak. Hirdessük ki,
hogy aki
bemutatót is tart, az
készüljön fel, hogy a
békéscsabai
gyerekek meg fogják próbálni
élvezetesebbé tenni az
óráját. Ha
jól láttam a programból, 40
különbözõ
alkalom lesz erre. A módszer akkor jó, ha
mások
is, más évfolyamoknál,
tantárgyaknál is használni
tudják. Ne
kötõdjön Rozihoz, és ne is
terheljük vele! Mit szóltok hozzá?
-
De mégis meg kellene beszélni ezt az
új forradalmi
megközelítést. - mondta
Boldizsár.
- Nem lehetne egy
másik alkalommal? - kérdezte Éva
néni.
-
Nagyon jó ötletet adtál te is! -
élénkült fel Boldizsár. - Az
õszi
szünetre kell szerveznem egy
oktatás-módszertani
tanácskozást. Ez lesz
a téma. A meghívottak között
lesznek az itteniek is, aki akar eljön.
Lesz idõm elõkészíteni a
talajt. A pénz is megvan rá. Kihívom
reggel a
színpadra az énektanárnõt,
elmondja, milyen meglepetésben volt része a
bemutatón. Állítólag
örült neki. El fogja mondani. A többi a
csabai
gyerekeken múlik.
-
Én meg elviszem Rozit és Pötyit
Gyulára, szórakozni kicsit. - mondta
Éva néni.
-
Egyetértek, sõt, ha lehet, én is
szívesen mennék veletek. 15 éve voltam
utoljára Gyulán. - csatlakozott Józsi
bácsi. - Akár el is vihetlek, ha
nem féltek egy Trabantban.
-
Mi Pötyi
apukájával jöttünk, egy
régi Wartburggal. A szállodában meg
tudjuk
beszélni. - mondta Éva néni.
-
Ez már a ti dolgotok. - szólt
Boldizsár. - Kimentelek benneteket
reggel, nyitáskor. Az õszi
tanácskozásra mindketten kaptok
meghívót. A
gyerekeket üdvözlöm, büszke lehetsz
rájuk. A kérdéseket leszerelem, ami
érdemleges összegyûjtöm,
és továbbítom nektek.
-
Akkor reggeli elõtt találkozunk a
presszóban, vagy az
elõtérben. Mondjuk fél
8-kor. - mondta Éva
néni Józsi bácsinak.
-
Rendben, majd csak felkeltenek. Én még bemegyek,
iszom egy kis kávét.
Ugyanis én ilyenkor kezdek élni. Jó
éjszakát, Éva!
Jössz te is,
Boldizsár?
- Igen. Szervusz
Éva, jó éjszakát!
