Pötyi apukája hátradõlt a fotelban és rágyújtott egy cigarettára.
Mozgalmas hét volt mögötte. Kedden összehozott egy KAPTÁR-t. Hétfõn reggel lefénymásoltatott egy kéziratot 6 példányban. Leadta a Logisztikai, a Marketing, a Design és a Közgazdasági Osztályra meg a Szerkesztõségbe. Egy példányt õ is átlapozott. Szakértõjének, Pötyinek elmagyarázta, hogy ezek a nevek semmi különöset nem jelentenek. A Logisztika a beszerzést, raktározást jelenti, a kiadónál õk foglalkoznak a nyomdákkal. A Marketing a piac, a vevõ ismerõje, a Design a könyv külalakját tervezi meg, a Közgazdasági Osztály tudja kiszámolni, hogy mennyibe fog kerülni a könyv, és a szerkesztõk teszik a kéziratot a nyomdakész  állapotba.
- Miért kell idegen nevet adni nekik? - kérdezte Pötyi.
- Vannak külföldi megrendelõink is, ajánlatos, hogy õk is értsék.
- Kik vannak többen? A külföldiek vagy a magyarok?
- Mind magyar, csak mondjuk a fele külföldön él.
- Két dolgot nem értek. Miért külföldiek, ha magyarok, és miért itt rendelnek könyvet? - mondta Pötyi.
- Tudod, volt olyan idõszak, amikor menekültek innen az emberek.

- Mitõl menekültek, és mi miért maradtunk?
- Nem tetszett nekik a rendszer.
- Azért miért kellett menekülniük? Kergették õket? Õk sem tetszettek a rendszernek?
- Aki ártott a rendszernek, azt kergették.
- Akkor õk rosszak voltak?
- Vagy nekik volt a rendszer rossz.
- És mi miért maradtunk?
- Mi nem foglalkoztunk a rendszerrel, ezért az sem foglalkozott velünk. Így nem volt miért elmenekülnünk.
- Kellett volna foglalkozni a rendszerrel? Mi az a rendszer?
- Sok minden lehet rendszer. Például a KAPTÁR, vagy ahogy órarend szerint bekészíted a táskád. Ez, amirõl most beszélünk, az ország vezetésének a rendszere.
- Hova kell egy országot vezetni?
- Felfelé.
- De ott Szlovákia van!

- Azt hiszed, hogy az országot, mint földterületet gondolom?
- Persze. Miért, van másik ország is?
- Most az ország lakóira gondoltam. A felfelé pedig azt jelenti, hogy fejlõdjön, gyarapodjon.
- Ez a szó ismerõs: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a Haza fényre derül!” Kint van az osztályban a falon.  De ehhez miért kell az embereket vezetni?
- Hogy jól tudjanak hatni, alkotni és gyarapítani.
- Miért? Az nem tõlük függ?
- A vezetõk odahatnak, hogy az emberek alkossanak, hogy legyenek, akiket gyarapítanak.
- Akkor ez munkamegosztás?
- Mindenesetre, ha valaki hat, alkot, akkor ha más nem szól bele, elsõsorban magát gyarapítja. Ha mindenki ezt csinálja, a Haza fényre derül.
- Apu, mit jelent, hogy hat? Van valami köze ennek a hatos számhoz?
- Vedd csak elõ az Értelmezõ szótárt! Lapozd fel a H-nál!
- "Valami a természetének, rendeltetésének megfelelõen mûködik." Ez tetszik, de éppen nem másnak a többiekre hatásáról szól.
- Nézd tovább!
- Hat valakire, valamire.
- Na, ez mit jelent?

- Változást idéz elõ benne. De akkor oda kellett volna írni, hogy kire hasson, nem? Ha ez az osztály falán van, akkor arról szól, hogy a saját természetünk szerint kell mûködnünk, hogy hassunk. Ez a KAPTÁR. A különbözõ tagok különbözõ természetûek, és ettõl vagyunk hatékonyak. Az alkotás is benne van. Gyarapítjuk magunkat, élvezetessé tesszük az iskolát, rengeteg pénzt szereztünk alkotással, munkával, és azt hiszem, másokat is gyarapítottunk Békéscsabán, Dobozon, és a parlagfû kiirtásával itt, a lakótelepen. Egészségben gyarapodnak az itt lakók. Ez - egyelõre kicsiben - hozzájárul ahhoz, hogy a Haza fényre derüljön.
- Térjünk vissza a rendszerre! Az is rendszer, ami KAPTÁR-okból áll. Ha nincs ilyen összefogás, más vállalja, hogy összefogja valamilyen szempont szerint az embereket.
- Például?
- Például az iskola. Ott vagytok ti, gyermekek és a tanárok. Meg a takarítók, a büfés néni, a biztonsági õrök, a konyhások, a könyvelõ, a  bérszámfejtõ stb. És ott az igazgató bácsi, akinek az a dolga, hogy az egész rendszert, az iskolát mûködtesse.

- Akkor most a mi osztályunk kivette a kezébõl a munkáját?
- Részben igen. Emlékszel, mit beszéltünk a kiadóról? Akkor én kérdeztem tõled ugyanezt.
- Mi vagyunk az Árusítók, az igényeinket, a tudás megszerzését segítik a többiek. Kik? Fõleg a tanítók. Õk Tevékenykedõk. Ehhez kell tisztaság, videó, ennivaló, biztonság, ezeket adják a Keresgélõk.  Ezek általában pénzbe kerülnek amivel a Pontosítók foglalkoznak. Az alkotás az Éva néni által sokat emlegetett tanterv nevû valami, ami megmondja, hogy mi az, amit tudnunk kell. Ezt adja az igazgató bácsi?
- Nem, ezt a minisztérium adja. Azért kell az igazgató, hogy a tantervet betartassa, Õ a Rendezõ.
- Akkor azért kell a Rendezõ, hogy az Alkotó meg legyen elégedve? De az alkotás hogy tud létezni a többiek nélkül? Ha nem tudja, hogy mi mit szeretnénk, nekünk mi kell? Vagy azt, hogy a Végrehajtó hogyan tudja végrehajtani? Hogy mi kell hozzá? Vagy, hogy mennyi pénz van rá?
- Tudja, mert a minisztérium találja ki, hogy mire van szükségetek, erre tanítják az egyetemen a tanárokat, ehhez mérik, hogy mennyi pénzt adnak.
- De honnan tudják mindezt a minisztériumban?
- Õk azt mondják, hogy tudják. Különben  minek a minisztérium?
- Tényleg, minek?

- Hogy az egész országban ugyanazt a tudást kapja meg minden gyermek.
- Se többet, se kevesebbet?
- Bizony.
- Akkor van valahol lerajzolva egy gyermek, akire pontosan illik a tanterv, miközben mindenki más?
- Így valahogy. A minisztériumban elképzelik, hogy mi lenne jó nektek, és az van a tantervben és a tervezett pénzben.
- Apu, emlékszel, hogy unatkoztam a matekórákon korábban? Oszi négyéves kora óta ír, olvas. Piri szebben rajzol, mint bárki az osztályban. Zsófi gyönyörû mesét talált ki a hangyákról. Tomi mindent megszerel.
- Egy osztályt egyszerre tanítani nagyon nehéz lenne, ha figyelembe vennék az egyes gyerekek tudását.
- Nálunk nem. A kitûnõk felkészítenek, és ezzel rendet raknak a fejükben. A közepesek egymástól kérdeznek és arra kapnak választ, amit nem értenek, nem tudnak. Rosszabbak meg már nincsenek is. Éva néni a kérdéseinkre felel, és minket érdekel a válasza. Nincs fegyelmezés, mert élvezzük az órát, és mindenki részt vesz benne. És Éva néni szerint a tantervvel sincs baj.
- Igen, úgy látszik, nálatok ez bevált.
- Mintha bizonytalan lennél!
- Igen, egy kicsit félek. Ha a minisztérium feleslegessé válik, a rendszer kerül veszélybe.

- Tényleg, onnan indultunk. Akkor a KAPTÁR a rendszer ellen hat?
-  Te mondtad, hogy a KAPTÁR egy rendszer. A gond az, hogy ez másmilyen, mint ami az egész országra próbál kiterjedni. Sõt ellentétes azzal.
- Akkor nekünk is el kell menekülnünk Magyarországról?
- Akik korábban elmenekültek, másmilyen rendszert akartak, mint amilyen itt volt akkor. Olyan országba mentek, ahol olyan volt, amilyet szerettek volna.  De olyan ország nincs a Földön, ahol a KAPTÁR-rendszer mûködik. Hiába menekülnénk el innen, máshol sem lennénk szívesen fogadottak.
- Ráadásul akkor idegenek lennénk ott, és az idegenségrõl már sokszor beszélgettünk, hogy milyen rossz. Mi akkor a megoldás? - kérdezte Pötyi.
- Az, amit csináltok, csinálunk. A saját környezetünkben, az osztályban, az iskolában, a békéscsabai tanárokon és gyerekeken keresztül még vagy 200 iskolában, majd, ahová még eljut a híre, illetve az én cégemnél, ott, ahol tanácsadó leszek, és így tovább, mindenhol.
- De akkor két rendszer fog egymással versenyezni.
- Mindenki a maga környezetében próbál változtatni. Nem az a cél, hogy megdöntsük a rendszert. Emlékezz a Kölcsey idézetre. a KAPTÁR hat, alkot, gyarapít, és a Haza fog fényre derülni.