Miközben a gyerekek a hátsó udvarban labdáztak, a szülõk a kert ház elõtti részében Éva néni köré csoportosultak. Természetesen Békéscsabáról kérdezõsködtek. A nagy hangzavarnak Balogh Laci bácsi, Pötyi apukája vetett véget.

- Kedves Éva! Légy szíves, állj fel a dobogóra, és a zene helyett mondd el, mi történt Békéscsabán!

A többi szülõ meghökkent. Ezek tegezik egymást?

A kis csöndet kihasználva a tanító néni elkezdett a dobogóról beszélni.

- Kedves szülõk. A rendkívüli fogadóórát megnyitom. Mint tudják, a múlt hét végén Tõsi Rozival, Balogh Pötyivel és az apukájával Békéscsabán, a "Pedagógiai módszerek szakvásárá"-n voltunk. Elõadást és bemutatót tartottunk arról a változásról, amit itt az osztályban április óta mindenki tapasztalt vagy a gyerekétõl hallott. Nagy sikerünk volt, ami Rozi elõadásának, de még inkább a békéscsabai gyerekek bemutatójának volt köszönhetõ. Az önök által is ismert "Élvezzük az órát!" címû kazettát Pötyi eladta, mind a 200 darabot, és gyûjtött hozzá 105 darabra elõrendelést. Az igazgató úr szintén rendelt még 150 darabot. Úgy látszik, hogy a gyerekeknek lesz mit csinálniuk a nyári szünetben. Kérem, legyenek velük elnézõek, hiszen jót akarnak. Kaptunk egy elõzetes meghívást a békéscsabai gyerekektõl Dobozra, ahol a Kõrösök találkozásánál van egy nagyon kedves gyerektábor. Július 28-tól augusztus 6-ig lennénk ott, a költségeket, mint általában tanulmányi kirándulásnál szokás, az iskola fizeti. Zsebpénzrõl sem kell gondoskodni, hiszen az osztálynak pillanatnyilag 355 ezer forint közös pénze van. Tudom, hogy ilyen kis gyerekeket nem szívesen szoktak a szülõk egyedül elengedni, mégis én úgy gondolom, hogy akik az iskolában ilyen önállókká tudtak válni, megérdemlik az elõlegezett bizalmat. Ehhez alátámasztásként hadd mondjam, hogy az osztály átlagát kiszámoltam, egy egész jegyet javítottak az elsõ félévhez képest, most 4,5 körül lesz az átlag. És ezt saját maguknak köszönhetik. Köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem, hogy ami még érdekli Önöket, kérdezzék meg, és megpróbálok válaszolni.

Balogh Laci bácsi ment fel a dobogóra.

- Azt hiszem, hogy most nem lenne értelme az egyéni fejlõdésekre és  értékelésekre tenni fel kérdéseket. Olyan félév után vagyunk, amikor az osztály közösen csinált valami újat. Most csak errõl kellene beszélgetnünk.

Tõsi apuka furakodott elõre.

- Nemcsak errõl van szó! Valami megváltozott az osztály, az iskola falain kívül is! A gyerekek gyûjtik a parlagfüvet az egész lakótelepen. Belõlem pedig a lányom szövetkezeti elnököt csinált. Mindannyian itt élünk Óbudán, ideje  lenne példát venni a gyerekeinkrõl, és nekünk, felnõtteknek is tennünk valamit. Errõl beszéljünk!

Nagy hangzavar támadt. Voltak tiltakozások, de ötletek is.

Éva néni csendet intett.

- Vereczkey úr! Tudna adni egy nagy darab papírt és egy vastag filctollat?

- Tábla kellene? - kérdezte a házigazda. - Hozok egy flipchartot.

- Nagyon köszönöm! - mondta Éva néni, majd a szülõkhöz fordult. - Kedves lakótársak! Engedjék meg, hogy Csikós Ági módszerét alkalmazzam, hogy a sok kérdés, ötlet ne felejtõdjön el! Ha megjön a tábla, kérem, hogy sorba mondják el röviden a kételyeiket, ötleteiket, hogy felírhassam. Próbálják õket röviden megfogalmazni, és ha a más gondolata további ötletet szült, azt is mondják el. Egy szabály van, kritizálni nem lehet, jobbat kell mondani. Már itt is a tábla, kezdhetjük.

- Mit csinál a lakásszövetkezet?

- És az önkormányzat?

- Összeszedni a szemetet!

- A reklám-szórólapokat!

- Vigyük el a MÉH-be!

- A papírgyár kétszer annyit fizet!

- Kitisztítani a homokozókat!

- Kutyavécét csinálni!

- Kutyasétáltatást vállalok!

- Az öregeken segíteni!

- Papírcsere! - szólt közbe Éva néni.

- Én fõzök nekik!

- A betegeket ápolni!

- Egymásnak segíteni!

- Pénzt szerezni!

- Egymással cserélni!

- Játékbörze!

- Bútorbörze!

- Más is lehet!

- Szerelésért szerszám!

- Szerelésért más munka!

- Papírcsere! - szólt megint Éva néni.

- Lehessen válogatni!

- Ne csak egymás közt lehessen cserélni!

- Én összeírom, ki mit ajánl, ki mit kér!

- Nekünk húsra nincs pénzünk!

- Dobozon mindenki disznót hízlal.

- Cseréljünk a falusiakkal!

- Lépjenek be a szövetkezetünkbe õk is!

- Én mint vevõ is belépnék!

- Megírom a hivatalos leveleket!

- Angolra fordítok!

- Tele van a papír! - állította le az ötletek özönét Éva néni. - Úgy látom, itt a végén átmentünk a személyes felajánlások irányába. Most hagyjuk abba, és azt javaslom, vegyük ki a felajánlásokat, azokról késõbb beszéljünk.

A kihúzások után ezek a kérdések és ötletek maradtak:

- Mit csinál a lakásszövetkezet?

- És az önkormányzat?

- Összeszedni a szemetet!

- A reklám-szórólapokat!

- Vigyük el a MÉH-be!

- A papírgyár kétszer annyit fizet!

- Kitisztítani a homokozókat!

- Kutyavécét csinálni!

- Az öregeken segíteni!

- A betegeket ápolni!

- Egymásnak segíteni!

- Pénzt szerezni!

- Egymással cserélni!

- Ne csak egymás közt lehessen cserélni!

- Cseréljünk a falusiakkal!

Éva néni számolt.

- Máris a felére csökkent a lista. Ki mondta, hogy összeírná az igényeket és a felajánlásokat? Szabó Andi anyukája? Gondolhattam volna! Akkor kérem, ezekkel hozzá forduljanak! A szövetkezetnek meg itt az elnöke, Tõsi apuka. Most foglalkozzunk a másik 15 gondolattal! Háromra mindenki mutassa a kezén (egytõl ötig), hogy mennyire tartja fontosnak a soron lévõ gondolatot abból a szempontból, hogy itt és most beszéljünk róla. Az elsõ:

- Mit csinál a lakásszövetkezet? 162 pont

- Várjunk, ez így túl nehézkes. Csak azt nézzük, hányan szeretnék, ha beszélnénk róla. Igen, 42 fõ. A következõ?

Így már gyorsabb volt. A végeredmény:

- Mit csinál a lakásszövetkezet?	42 fõ
- És az önkormányzat?	47 fõ
- Összeszedni a szemetet!	33 fõ
- A reklám-szórólapokat!	39 fõ
- Vigyük el a MÉH-be!	25 fõ
- A papírgyár kétszer annyit fizet!	40 fõ
- Kitisztítani a homokozókat!	42 fõ
- Kutyavécét csinálni!	15 fõ
- Az öregeken segíteni!	8 fõ
- A betegeket ápolni!	6 fõ
- Egymásnak segíteni!	38 fõ
- Pénzt szerezni!	45 fõ
- Egymással cserélni!	40 fõ
- Ne csak egymás közt lehessen cserélni!	46 fõ
- Cseréljünk a falusiakkal!	48 fõ

             

- Nézzük a 40-es értékeket: - javasolta Balogh bácsi.

- Cseréljünk a falusiakkal!	48 fõ
- És az önkormányzat?	47 fõ
- Ne csak egymás közt lehessen cserélni!	46 fõ
- Pénzt szerezni!	45 fõ
- Mit csinál a lakásszövetkezet?	42 fõ
- Kitisztítani a homokozókat!	42 fõ
- A papírgyár kétszer annyit fizet!	40 fõ
- Egymással cserélni!	40 fõ

                              

- Van egy javaslatom! - szólt Tõsi apuka. A pénzkeresés, a papír téma gazdasági ügy, beszéljük meg szövetkezeti körben.

- A csereügyekkel meg mi foglalkozzunk! - tette hozzá Szabó anyuka.

- Maradt 3 téma: - sorolta Éva néni:

És az önkormányzat?                                             47 fõ

Mit csinál a lakásszövetkezet?                              42 fõ

Kitisztítani a homokozókat!                                    42 fõ

- Szerintem kettõ, mert az elsõ kettõ összevonható. - mondta Balogh bácsi. - Mit várhatunk választottjainktól?

- Szerintem azért választottuk õket, hogy az érdekünkben dolgozzanak - kezdte Petrovics Laci apukája.

- majd idejön a polgármester összeszedni a szemetet! - mordult Vereczkey bácsi.

- Azért fizetjük az adót meg a közös költséget, nem? - kérdezte Kovács Tomi apukája.

- Ugyan már! Mikor tettek bármit is a mi érdekünkben a képviselõink? - fortyant fel Veres Zoli apukája

- Ne politizáljunk! - kérte Vereczkey bácsi

- Ez nem politizálás - mondta Kakukk Panni anyukája. - Nem pártokról vitatkozunk.

- Szerintem minden közös ügy politikai ügy - szólt közbe Kövesdi bácsi, Oszi apukája. - Ez nem pártokhoz kötõdõ téma. Ha a választottjaink nem oldják meg a problémáinkat, nekünk kell összefognunk.

- Szerintem, a következõ alkalommal kell jobban választanunk - mondta Láng Karcsi apukája.

- Én úgy gondolom, - kezdte Nagy Julcsi anyukája, - hogy ilyen helyi ügyekkel nem tud foglalkozni a magas hivatal. Óbudának csak egy kis része Békásmegyer. Az egész lakótelep gondját nem veheti át a lakásszövetkezet elnöke.

- Akkor miért vállalják? - kérdezte Orsós bácsi.

- Fontosabb kérdés, hogy mit tudnánk mi megoldani - terelte el a vitát a kényes kérdésrõl Csikós néni, Ági anyukája.

- De mi nem tudunk munkahelyet teremteni! - mondta Orsós bácsi.

- Miért ne tudnánk? - válaszolt Tõsi bácsi. - A mi szövetkezetünk is munkanélküliekbõl szervezõdött.

- Az önkormányzat legfeljebb úgy tud munkahelyet csinálni, ha szaporítja a hivatal vagy a vállalkozásai létszámát. - mondta Balogh bácsi. - Ha a hivatal nõ, több adónkra lesz szüksége. Ha a vállalkozásai, akkor ki kell termelniük az új emberek bérköltségét. Tehát növelik a szemétdíjat, a távfûtés díját. Attól, hogy nõ a létszámuk, még nem kell több szemetet összeszedni, több lakást fûteni.

- A vállalkozás nem jótékonysági intézmény - vette át a szót Vereczkey bácsi. - Annyi embert alkalmazok, amennyire szükségem van. És csak addig, amíg szükségem van rá. Ha nem hoz hasznot, nem kell.

- De az ötletekbõl látszik, milyen sok mindent kellene csinálni! - mondta Orsós bácsi.

Hát, tessék, lehet rá vállalkozni! - csapott rá Vereczkey bácsi.

- Mire? A homokozók kitisztítására? Én megcsinálnám, de ki fog azért nekem fizetni? - kérdezett vissza Orsós bácsi. - Jó, most 42-en szavaztunk rá. Maguk fognak nekem fizetni? Meg tud az én 10 fõs családom élni belõle?

- Mi a maga szakmája, Orsós úr? - kérdezte Tõsi bácsi.

- Elektromûszerész voltam - válaszolt büszkén Orsós bácsi.

- Te vagy a mi emberünk! - csapott a vállára Tõsi bácsi. - Rengeteg háztartási gépet kellene megjavítani. Lépj be a szövetkezetbe!

- Ez nagyon szép, nagyon jó, de mi lesz a homokozókkal? - kérdezte a gyerekéért aggódó Szegedi néni,  Józsi anyukája.

- Azt is megoldjuk! - válaszolt Rozi apukája. - Vagy az önkormányzattal, vagy a lakásszövetkezettel megpróbálunk szerzõdést kötni rá. Nálunk bizonytalan, hogy mikor hívnak, mikor van munka. Még az is belefér, hogy ráérõ idõnkben rendbe hozzuk a homokozókat.

- Ha van benne szeretet is, én is benne vagyok! - csapott az elnök tenyerébe Orsós bácsi.