A tizenegy gyerek átvonult az iskolához. A bejárati kapu zárva volt. Gógyis gyorsan megtalálta a csengõt, hosszan megnyomta.  Legalább 5 percig vártak, mire a biztonsági õr kinyitotta a kaput.

- Mit kerestek itt? Már nincs tanítás!

- Az igazgató bácsi nem adott egy névsort azokról, akik bemehetnek? - kérdezte Pötyi.

- Nem. Csak egy nevet írtak be, hogy beengedhetõ.

- Ez a név Tõsi  Rozié? - kérdezte Balázs.

- Nyertél! Tied a 40 millió!

- Nem értem - mondta Balázs.

- Az van beírva, hogy aki ezzel a névvel jön, azt engedjük be - magyarázta a biztonsági õr.

- És a többiek?

- Ja, persze, az a csapat, amelyik erre a névre hivatkozik - kapott észbe a bácsi. - No, gyertek be! Ha már nem tudtok az iskola nélkül élni!

Amikor végre mindannyian bent voltak a kellemesen hûvös elõtérben, megkérdezte:  - Mégis, mirõl van szó?

- Rozi megbeszélte az igazgató bácsival, hogy csinálunk egy kiállítást péntekre, az évzáróra - válaszolt Pötyi. - Mi vagyunk az elõkészítõ csapat. Most terepszemlére jöttünk. Bediktáljuk a neveinket? Mi tizenegyen fogunk idejárni a héten, meg még egy kislány.

- Maradtok még 5 percet? - kérdezte a biztonsági õr bácsi. - Idehozom az átadókönyvet, és abba beírhatjátok magatokat.

- Tessék nyugodt lenni, maradunk - mondta Dönci.

- Már éppen kezdtem izgulni - felelte a szekrényméretû bácsi, és elcammogott.

- No, nézzünk körül! - mondta Kati.

A gyerekek körbenéztek. Érdekes volt, százszor átmentek itt az elõtéren, de igazán sosem nézték meg. A bejárat után elég tágas térség következett, majd egy széles lépcsõ vezetett felfelé. A lépcsõ feletti pihenõt üvegfal határolta, azon át a játszótérre lehetett kilátni. Elõtte a lépcsõ kettévált, és úgy vezetett tovább az emeletre.

A fordulóban Kati kimutatott az üvegfalon:

- Látjátok? Azt a játszóteret akarjuk rendbe hozni. Persze majd, ha megvolt a kiállítás.

- Azt hiszem, a földszinten kellene jobban körülnéznünk - mondta Pötyi.

- Kár, hogy ez az üvegfal észak felé néz - szólalt meg Balázs. Egy üvegfal azért jó, mert más megvilágítást lehet vele elérni. De északról nem fog besütni a nap.

- A földszinten is vannak ablakok. Mindkét oldalon - mondta Pötyi. - Ha hátul van észak, akkor ezek keletre és nyugatra néznek.

- Tényleg, mikor lesz az évzáró? - kérdezte Balázs.

- Tudja valaki? - kiáltotta el magát Pötyi.

- Pénteken,  délután 5 órakor - válaszolt Melinda. - 101 óra múlva.

- Hû, már dél van! Mindjárt mennünk kell ebédelni - kapott a fejéhez Ildi. - Az elsõ szünidõs napon nem késhetünk. Anyukám szabadságot vett ki, hogy legyen valaki velem.

- Ez ügyben tennünk kell valamit- mondta Pötyi. - Az én anyukám mindig otthon van. A szövetkezet könyvelését is otthon csinálja. Mivel a 101 óra nagyon kevés, megszervezzük, hogy nálunk ebédeljen mindenki, akinél probléma a felügyelet. Szóljatok otthon, hogy nem kell a babysitter! Aki hozzá akar járulni, hozzon valami kajafélét, ami nem hiányzik otthon.

- Nézzétek meg jól a bejárattól jobbra esõ részt! - szólt Balázs. - Délután oda fog sütni a nap!

- Na, itt vagyok, írjátok be magatokat! - jött oda a gyerekekhez a biztonsági õr.

Mindenki odasereglett, egymás kezébõl kapkodták ki a tollat. Aki végzett, odament az elõtér keleti falához. Pötyi utolsónak maradt, és hosszabban írt a füzetbe.

- Mi van, regényt írsz? - kérdezte az õr. - Ki ez a Kolompár Borbála?

- Egy kislány, aki most nincs velünk - válaszolt Pötyi. - Õ vidéki, majd késõbb jön. Viszont õ a legfontosabb közöttünk!

A gyerekek az elõtér keleti szárnyában nézelõdtek. Az üvegkockás fal úgy volt kialakítva, hogy az egyes kockák fakeretben voltak.

- Ha 4 szöget beverhetnénk, húsz tálat fel lehetne lógatni - mondta Gógyis.

- Igen. 5 tál egymás alatt még látható- tette hozzá Zoli.

- Lányok! Van valakinél egy tükör? - kérdezte Balázs.

Katinál természetesen volt, elõvette a ridiküljébõl. Balázs hátrament a lépcsõhöz, és a tükörrel ráirányította a napfényt a gyerekekre.

- Ez lesz a reklám! - mondta. - Ha a felaggatott tálakat kicsit ferdén állítjuk be, a lépcsõre és a bejáratra tudjuk irányítani  a napot. Muszáj lenne észrevenni, hogy itt van valami szokatlan.

- Akkor nem is kell vitrin. Elég egy kisasztal a rendelésíráshoz, a flipchart Balázsnak a rendelt minta megrajzolásához és a fénymásoló - mondta Gógyis.

- A csudába! Nem tetszik ez a név. Legyen inkább fricska! - fanyalgott Balázs.

- Legyen kettõ fricska! Bori is rajzolhasson! - szólt bele Zoli. - És te is kapsz egy fricskát!

- Igazad van, - mondta Pötyi - Bori adja meg a cigány formáját a képnek. Na, írjuk fel egymás címét, telefonszámát, és menjünk ebédelni! Délután és este mindenki gondolkozzon a kapott kérdéseken, holnap 10 órakor pedig nálunk megcsináljuk az üzleti tervet. Ebédet kaptok. Én este beszélek Borival.