- Jó, hogy jössz apu! - fogadta Rozi. - Talán már egy hónapja is van, hogy azt mondtad, beszélgetni fogunk. Most ráérek.

- Na, jó, de mirõl akarsz beszélgetni? - ült le Tõsi bácsi.

- Érdekelne, hogy mi van a szövetkezettel.

- Azt tudod, hogy Józsi, Sanyi és Pista bácsit már az elsõ nap beszerveztem. Józsi kárpitos, Sanyi asztalos, Pista autószerelõ, én mûszerész vagyok. Balogh nénivel, Erzsikével te hoztál össze, õ a könyvelõnk. Az osztálytársad zsúrján megállapodtunk Orsós bácsival, õ elektromûszerész. Az üzlet jól megy. Pénz ritkábban jön: vagy természetben fizetnek, vagy csak fizetéskor. A múltkori baracklekvár ugye finom volt! Alig várom, hogy Tóthék megint hívjanak. Klassz szerszámaink vannak. Egyiket sem vettük, cserébe kaptuk. Nem is értem, miért vesz valaki szerszámot, ha utána nem használja.

Most már gondolhatunk bõvítésre is. A zsúron jöttek hasznos ötletek. Megtárgyalhatnánk közösen. Felírtam õket egy cédulára, mindjárt elõkeresem.  Hamarosan visszatért a listával.

Összeszedni a szemetet!

A reklám-szórólapokat!

Vigyük el a MÉH-be!

A papírgyár kétszer annyit fizet!

- Ezekkel mit lehetne csinálni?

- Talán a hajléktalanokkal lehetne kezdeni valamit. Ha a szövetkezet szállítaná a papírgyárba, többet kapnátok, kijönne a benzinköltség, és nekik is több jutna, mintha a MÉH-be viszik. Ha így meg lesz a kapcsolat, és idõnként kell segítség, akkor jönnek szívesen. Talán még tagok is lehetnek belõlük, ha annyi munka lesz, ami már megéri nektek is. Szerintem beszélj Erzsi nénivel.

- Ezt megbeszéltük. A következõ:

Kitisztítani a homokozókat!

Kutyavécét csinálni!

- Várj, csak! Volt, aki kutyasétáltatást vállalt, igaz?

- Igen. Miért?

- Ha szabályosan sétáltattok, az drágább, ha nincs a játszótéren kutyavécé.[?] Viszont összejöhet belõle a megépítés és a homokozó-takarítás költsége. Akár adományokat is gyûjthettek. Gondolom, Erzsi néni erre is jó tanácsot tud adni.

- Jó, ez tetszik.

Cseréljünk a falusiakkal!

Lépjenek be a szövetkezetünkbe õk is!

Én, mint vevõ is belépnék!

- Miért jó az, ha a vevõ is tag? És a vidéki? - kérdezte apu.

- Szerintem a biztos vevõ a legjobb vevõ. Nem kell neki reklámozni, jön magától.  Érdeke, hogy nagyobb legyen a forgalom és a nyereség. Õ fog ajánlani titeket. Másrészt el tudja mondani, ha van valamilyen javaslata, kérése, problémája. Amikor az ember a boltban vásárol, nem érdemes elmondania a véleményét az áruról. Nem jut el a gyártóhoz.

- De mi nem gyártunk, csak javítunk, szerelünk.

- Egyelõre igen. De késõbbre is kell gondolni.

- Mibõl gondolod, hogy gyártani fogunk?

- A sok hibás cucc javításakor az emberben feltámad az az érzés, hogy õ jobbat tudna csinálni. Ez gyakran igaz is. Mások hibáit kijavítani sokkal nehezebb, mint jó termékeket gyártani. Fõleg, ha benne van a csapatban a vevõ is. A KAPTÁR-ban is ott van az Árusító, aki tudja, hogy mire van szükség.

- Na jó, erre visszatérünk, ha majd gyártani akarunk.

- A vevõ tagsága enélkül is fontos lehet.

- Na, most itt vannak ezek:

Megírok hivatalos leveleket!

Angolra fordítok!

- Mi baj velük?

- Ilyesmivel mi nem foglalkozunk.

- Szerinted itt a lakótelepen lenne szükség rá?

- Persze.

- Lehet érte annyit kapni, hogy megérje?

Igen. A papírmunkáért, észmunkáért sokkal többet fizetnek, mint a kétkeziért.

- Akkor mi bajod vele? Te nem akarod csinálni, de van, aki hajlandó rá. Örülj neki!

- Hogy fogom én ezeket ellenõrizni?

- Aha, ez a bajod vele! Miért kellene bárkit ellenõrizni? A saját teljesítménye ellenõrzi õt. Fõleg, ha külön kezelitek a bevételt? Ha megél belõle, már jó. Ha nyereséget is hoz, még jobb. Ha újabb megbízásokat is hoz, mert a szövetkezet nevében csinálja, az a legjobb. Biztos, ami biztos, lehet tagjelölt is egy ideig. Amíg meg nem ismeritek egymást.

- Hát ezekkel mit kezdjek?

Az öregeken segíteni!

Én fõzök nekik!

A betegeket ápolni!

 - Ezt sem neked kell csinálnod. De náluk van a legtöbb javítanivaló. Az örökösök kidobják az "ócskaságok"-at, az öregek ragaszkodnak hozzájuk. Együtt lakunk egy telepen. Én szeretem a kis öregeket, és sajnálom a betegeket. És van olyan is, aki tud a gondozásért, ápolásért, fõzésért fizetni. Mint látod, jelentkezõ is van rá.

- De hol vagyunk már a javító-szerelõ szövetkezettõl?

- Ez a növekedés, nem? Lehettek Békásmegyeri Szövetkezet.

- És hogyan lesznek ennek vidéki tagjai?

- Tényleg errõl el is felejtkeztünk. A lakótelepen nincs növénytermesztés, állattenyésztés. De enni szeretnénk, csak kevés a pénzünk. A vidéki tagok hozhatnának rendszeresen ennivalót, ti meg fizetnétek javító-szerelõ és szellemi munkával. Amit nem tudunk megenni, továbbadhatjuk a telepieknek.

A már hivatalosan létezõ szövetkezetbe könnyebb belépni, mint újat alakítani. Tulajdonképpen  akár az egész telep tag lehet szolgáltatóként, vagy vevõként.

- De Békásmegyeri Lakószövetkezet van már!

- Nevezzétek át magatokat Békási szövetkezetnek! Sokkal kedvesebb. És vállaljátok ezeket az új dolgokat is!

- Hát, ezt kitárgyaltuk.

- Én még átugrom Andihoz, megkérdezem, mi újság náluk. Szia, vacsorára hazajövök.