For the World!
20. fejezet
Little John kérdez
Azért én még mindig nem értem ezt a gazdag-dolgot. Mindenki gazdag akar lenni, nem? A faterom is tisztességtelen?

- Igazából, mindenki meztelen kisbabaként születik. – mondta Robin. – Ártatlan és ártalmatlan. Nem itt van a baj. A gazdagság a pénz sajátja. Tudjátok, azt szokták mondani arra a kérdésre, „mivel tudom ezt meghálálni?”, hogy „amióta a föníciaiak kitalálták a pénzt, ez nem probléma”.

- Én úgy tudom, hogy a föníciaiak 3000 évig kereskedtek, és csak az idõszámítás elõtt 360 évvel találtak Karthágóban aranypénzt. – szólt Marion.

- És pórul is jártak, mert 210 év múlva Róma földig lerombolta Karthágót, és sóval hintette be a helyét. – tette hozzá Tuck barát. – 210 év elég volt ahhoz, hogy a rómaiak megirigyeljék a gazdagságukat.

- De akkor hogyan kereskedtek az elõzõ 3000-360 évben? – kérdezte Little John.

- Nyilván, nagyon ügyesen. Körbejárták a hajóikkal a Földet. Mindenhol olyasmit kerestek, ami ott szokványos volt, máshol, viszont ritka kincs. A sok helyi terményért, fûszerért, kevés ott ritkát adtak. Cseréltek. – magyarázta Robin.

- Tehát, a pénz mindennek az oka? – jött az újabb kérés Little Johntól.

- A pénz több mindenre jó. Csereeszköz. Mindenki elfogadja. Össze lehet gyûjteni, szaporítani. Már, akinek! Mivel ritka kincs, kevesen tudják csak gyarapítani. Honnan veszik el? A dolgozóktól elõször, akik többet adnak az áruk elkészítésébe, mint amennyi ahhoz kell, hogy fenntartsák a családjukat. Azután a vásárlóktól, amikor haszonnal adják el nekik az árut. A pénz fialja a pénzt. Ilyen egyszerû. – mondta Robin.

 - Ezután jön az irigység. – szólt közbe Tuck barát. – Ha kelendõ az áru, kevés van belõle, más is ráharap, és elkezdi gyártani. Kicsit másabb, talán még jobb is. Elindul a verseny. Ha nem az enyémet veszik meg, a nyakamon marad. Olcsóbban kell adnom, de akkor kevesebb a hasznom. A siker – bizonytalan. Csak az elsõ gyõzhet. És itt jön a disznóság! „Az idõ – pénz!” „Minden órának szakajtsd le virágát!” „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” Figyelni kell a piacot, azonnal lépni, ha változik a vevõk igénye.

- De, ha versenyeznek, túl sokat termelnek! – szólt megint Robin. – Jobb gépeket vásárolnak, kevesebb embert dolgoztatnak. Több lesz az áru, kevesebb a vevõ. Csökkenteni kell az árakat. Már nem is a haszonért, termelnek, hanem, hogy „mentsék, ami menthetõ”.

- Akkor most ki is a bûnös? – kérdezte Little John. - Az ember, aki gazdagodni akar, vagy a pénz?

- Jó kérdés! – mondta Marion. – Úgy látszik, a pénz mozgatja az embert, és nem az ember a pénzt.

- Ha valakinek sok pénze van, meg akarja õrizni az értékét, akár szaporítani is. – szólt Robin. – Beteheti a bankba, talán 10 % kamatot is kap rá. Ha ennél többet akar, befekteti. Játszik a tõzsdén, részvényeket vesz – elad, vagy van egy ötlete, és elkezd gyártani valamit. Ezzel bekerül a „mókuskerék”-be. Azt kell tennie, amit a piac diktál. A versenytársat vagy beolvasztja, vagy igyekszik túlszárnyalni. Jobb minõséggel, szebb külsõvel, reklámmal, árversennyel, jobb gépekkel. Kialakulnak felesleges méretek, mivel párhuzamosan, egymástól függetlenül fejlesztenek. A cél a haszon. Ha nem lehet drágán eladni, a termelést kell olcsóbbá tenni. Az eszközök, az anyag, kell hozzá. Az emberi munkából lehet csak hasznot csinálni. Tehát, vagy a létszámot csökkentik, vagy a bért. Így lesz vagy teljes automatizálás, vagy szalagmunka, ahol betanított munkások végeznek egy-egy mozdulatot a munkadarabon. Nem kell szakmunkás, kevesebbet lehet adni a betanított munkásnak.

- Olvastam valahol, egy amerikai professzor mondását – szólt közbe Marion. – „A jövõ gyárában két alkalmazott lesz, egy ember és egy kutya. Az ember dolga gondozni a kutyát, a kutyáé, hogy ne engedje az embert a berendezések közelébe.”

- Oké, de akkor mibõl fognak vásárolni az emberek? – vetette fel megint Little John.

- No, nézzük! – gondolkodott el Robin. – A fogyasztáshoz szükséges áruk termeléséhez hiába használnak több munkást, sokkal több lesz a gyártmány, mint amennyit a dolgozók fizetésben kapnak. Az ilyen áruk termeléséhez szükséges gépek gyártása megint csak a termelést növeli. Itt csak az állami megrendelések segítenek. Ezért fegyverkeznek az országok. A hadiipar nem növeli a fogyasztási cikkek mennyiségét, de pénzt ad a dolgozóknak, hogy vásárolhassanak.

- És mi lesz azzal a sok fegyverrel? – értetlenkedett Little John.

- Látod, itt a disznóság! – mondta Tuck barát – A demokráciákban meg kell értetni az emberekkel, miért fegyverkeznek.  Nyilván, mert veszély fenyegeti az országot! Készüljünk a háborúra! El tudunk pusztítani sok – üzleti szempontból – felesleges embert, és a katonák felszerelése, etetése is csökkenti a készleteket. Nem beszélve az újjáépítési üzlet lehetõségeirõl.

 - Szegény gazdagok! - sóhajtott Little John kajánul mosolyogva.
- Nem is tudod, mennyire! Képzeld el, mennyi õrzõ-védõre van szükségük, hogy a vagyonukat védhessék! Egy amerikai házaspár riviérai villájában csak akkor volt hajlandó az értékes képekre biztosítást vállalni a biztosító, ha legalább az egyikük a villában tartózkodik. Alkalmazott, rokon, nem jöhet szóba. Így, aztán, kettészakadt a házaspár. - mondta Marion.
A tartalom-jegyzékhez