Ági megköszönte a vacsorát, és egy kis tálka cseresznyével bevonult a lányszobába. Át akarta gondolni a ma történteket.

Az évzáró sínen van. Nekem ezzel már csak olyan munkám van, mint akármelyikünknek. De amikor megláttam a játszóteret, az eszembe jutott a KAPTÁR-am eredeti célja. Az rendben van, hogy felújítjuk a játszóteret. Csak festeni kell, meg takarítani. De mi legyen a játékokkal?  Kellene néhány új játék. A régiek már tönkrementek, vagy unalmasak. Vagy én nőttem ki őket?  Honnan lehetne ezt megtudni? Nyilván, az érdekeltektől.  Kati! Gyere be egy kicsit!

- Hogy lehetne megkérdezni a kicsiket, mit szeretnének a játszótéren?

- Szerintem írjatok ki egy rajzversenyt!

- Szuper! Akkor az is adhat tippet, aki még írni sem tud! Gógyisnak van számítógépe, megkérem, hogy csináljon egy plakáttervet. - mondta Ági, és már nyúlt is a telefon után.

- Jó, de mit írjak bele? - kérdezte Gógyis.

- Miért?

- Mikorra, hova küldjék, mi a díj? - sorolta Gógyis,

- Te mit gondolsz?

- Szerintem egy hónap kellene. Balázs lenne a jó postaláda. A legjobbakat megpróbáljuk megcsinálni.

- Akkor miért kérdeztél engem? - nevetett Ági. - Jó munkát, szia!

- Figyelj, hogy hívják a harmadikosoknál a Professzort?

- Oszira  gondolsz? Várj, megkérdezem Katit.

- Kövesdi Oszi. A Juhász Gyulában lakik. A telefonkönyvben biztos megtalálod. Az apja Dr.

- Ennyi elég, sziasztok.

Öt perc múlva Osziéknál csengett a telefon.

- Csókolom, Kardos Levente vagyok, Oszival szeretnék beszélni.

- Oszi vagyok.

- Szia, Kati KAPTÁR-jában vagyok az Alkotó, Gógyis a csúfnevem. Plakátot tervezünk a játszótérhez kiírunk  egy rajzpályázatot.

- És miben segíthetek?

- Te csináltad a kazetta borítólapját?

- Igen, szkennerrel.

- Én nem tudok szépen rajzolni a gépbe. Ezért lenne jó a szkenner.

- Van emiled?

- Van,  gogyis@uze.net.

- Az enyém profoszi@dpg.hu - Ha bedobod a Juhász Gyula 12-ben a postaládánkba, vagy felhozod, meg tudom csinálni és elküldeni.

- Oké, a továbbiakat levélben, szia!