- Mi a gond? - robbant be  Rozi lihegve a Balogh lakásba.

- Gyere, ülj le! - mondta Pötyi apukája. - Az elsõ KAPTÁR-t megcsináltam a kiadóban. Az eredmény fergeteges. Egy hét alatt majdnem 150 ezer forintot kerestek, a bérükön felül. Nemsokára beindítom az árverést.

- Ez jó! Mi a gond? - kérdezte  Rozi.

- Kilenc csoport tud alakulni, de van öt ember, akik kimaradnak.

- Miért? Nem vállalják? Vagy rosszak?

- Nem, nem! - szakította félbe Rozit Laci bácsi. - Másról van szó. Igen, õk mások. A portás, a takarító, a pénztáros, a titkárnõ és a sofõr. Nagyon rendesek, de  nem tudnak könyvet kiadni. Szükségünk van rájuk, de nem férnek bele a KAPTÁR-rendszerbe. Nélkülük nem tudunk dolgozni, de nem tudom, hogy lehet õket is KAPTÁR-osítani.

- Mit csinálnak, ami fontos?

- A portás igazítja el a látogatóinkat. Minden témáról tud, a megfelelõ emberhez küldi a vendéget. Egyszerre 30-40 könyvvel dolgozunk, ha nem csak az öt részleghez kell küldeni a kintieket, hanem a KAPTÁR-okhoz, 45 embernek kell ismernie a munkáját, és, hogy hol van éppen.

- A takarító néni. Régi bútordarab. A látogatóink híres írók, vagy gazdag könyvesek. Az épület tisztasága, a rend nélkülözhetetlen. Tudja, hol takaríthat, mikor., mennyire szabad az asztalhoz nyúlni. Néhány kolléga nagy kupacot tart az asztalán, ha egy ujjal hozzányúl valaki, többé nem talál semmit. Egyébként õk a legjobbak.

- A pénztáros. Õ csinálja a bérszámfejtést, intézi a készpénz-kifizetéseket. Honoráriumot, fizetést. Bevásárol, postáz, kézbesít.

- A titkárnõ. Mindent õ tart számon. Idõpontokat, programokat, partnereket. Leveleket ír, nyilvántart,  fénymásol, kezeli a telefont, a faxot. Ha vendég jön, fõzi a kávét, stb.

- A sofõr. Beszerez, viszi a kéziratokat a nyomdákba, hozza a kész könyveket, vagy viszi egyenesen a boltokba. Megkeresi és behozza a szerzõket, ha sürgõs.

- Értem.  - mondta Rozi. - Akkor õk a fontos háttér. Tényleg nem a - nálunk - szokásos ügy. Megvan! A Békási Szövetkezet. Apuék. Õk is különbözõ munkákat csinálnak és kiegészítik egymást. Igaz, hogy nem egy irodaházban, hanem egy egész lakótelepen.

- Azt gondolod, hogy szövetkezetet kellene csinálniuk? - csodálkozott Laci bácsi.

- Nem egészen. Apuék pénzért vállalnak bárkinek munkát. A fontos háttérnek háttérnek kell maradnia, mert fontos. Nem jó, ha máshol vállalnak munkát, mert a kiadónál kellenek. De az fontos lenne, hogy egyszerû bérmunkásság helyett jobban a kiadóhoz legyenek kötve. Kié most a kiadó?

- Az enyém. De most gondoltam, hogy, ha továbbra is ilyen sikeres lesz a kaptár, felajánlom nekik, hogy társuljanak be a cégbe. Ha így megtáltosodnak, több könyvet adhatunk ki, ahhoz több költség is kell. Ezért így lehetne az alaptõkét is növelni.

- Hát ezt kellene a fontos háttérrel is csinálni. - mondta Rozi. - Bevenni õket is társnak. Akkor ami a kiadónak jó, az nekik is jó, tehát  szívesebben és jobban dolgoznak.

- És akkor át kellene alakulni szövetkezetté?

- Ezt nem tõlem kellene megkérdezni, hanem Erzsi nénitõl. Õ mindent tud a szövetkezet témáról. Én egyet tudok mellette mondani, hogy azt hiszem, a szövetkezet lenne a leginkább passzoló forma a KAPTÁR-munkához.

- Igen, ebben igazad van. Háttér Kiadó Szövetkezet. Hm. Egész jól hangzik.