- Szia Tomi!  Rozi vagyok. Piri nálatok van már? Nagyszerû! Beszélnem kell vele!

- Piri! Azon gondolkodom, hogy lehetne Dobozon feldobni a hangulatot. Van valamilyen ötleted?

- Mit szeretnek az emberek? Ha buli van! Láttad tegnap, mi volt a suliban!

- Igen, de itt felnõttek is vannak!

- Közöttük is vannak sokan, akik szeretnek bulizni. Egy faluban minden látványosság érdekes, tömegeket vonz.

- Egy elõadást tartsunk?

- Miért ne tarthatnák õk maguk, egymásnak?

- Mire gondolsz?

- Csak arra, hogy sokan szeretnek szerepelni. Dicsekedni azzal, amit tudnak.

- Igen! - kiáltott fel Rozi! Emlékszel, beszéltünk arról, milyen értékei vannak a cigányságnak!

- Most megmutatjuk nekik!

- Ez az! Most Mutasd Meg! Egy vetélkedõt szervezhetnénk a dobozi cigánygyerekekkel.

- Miért a gyerekekkel? - csodálkozott Piri.

- Miért ne? - vágott vissza Rozi.

- Nem azt mondtam, hogy a gyerekekkel ne, de szerintem a felnõttek is szerepelhetnének. Nekik is van mit megmutatniuk.

- Szóval korhatár nélküli vetélkedõre gondolsz?

- Persze! A cigány értékek nem korhoz kötöttek!

- Milyen mûsorral induljanak? Láttam a táncot, hallottam a ritmust a suli-buliban. Hallottam már a Romantic elõadását, láttam cigányzenekart.

- Várjál!  Szerintem nem csak mûsorban lehetne indulni. Milyen sikere volt Jenõ bácsinak a bemutatójával! Láttál már fûzfakosarat, fakanalat  is. Ettél cigány ételeket. Híresek a kuruzslóink, a jósnõink. Vannak jó fazekasaink is. A festõk híresek.

- A cigány szépség is híres! Te is nagyon szép vagy.

- Meg a nagy lányok, fiúk, sõt az öregek is. Nézd meg Jenõ bácsit!

- Vetélkedni mindenki szeret. Megmutatni, hogy mit tud. De hogy díjazzuk õket? Annyi pénzünk nincs, hogy komoly ajándékokat adjunk.

- Azt hiszed, hogy az ajándék a fontos? Nem! A siker, a gyõzelem, a népszerûség.

- Várj csak! A jobb hangulat a lényeg. Ebben valahogy benne kellene lennie a nem cigányoknak is.

- Szórakoztassuk el õket! Mutassuk meg, mire képesek a cigányok!

- Ne egymással versenyezzenek?

- Isten ments! A nyertes lenézi a vesztest, aki utálja a nyertest. Különben is a mi pályánkon ne próbáljanak focizni. Ismerjék meg, szeressék meg, amit a mieink bemutatnak. A szórakoztatást, a termékeinket. Legyenek õk a nézõk. Sõt, zsürizzenek õk! Akkor nem kell külön szerezni szakértõket.

- Hogy zsürizzen ezer ember? Vagy még több?

- Kapjanak szavazó-jegyet! Minden témára egyet.

- Oké! Hány téma legyen?

- Mirõl beszéltünk? Ritmus, zene, tánc, ének, és vesszõfonás, fafaragás, réztál, fõzés, meg a többi.

- Legyen két vegyes csoport egy a színpadon, egy a mesterségek között.

- Az összesen tíz téma.

Oszi felfigyelt Rozi és Piri beszélgetésére. Õ is, mint a KAPTÁR-ban mindenki a használt kazettákból szedte ki a szalagot. Ez eléggé gépies munka volt, a fejét nem kellett használnia hozzá. Márpedig Oszi feje ezt nem bírta elviselni. Egy gõzgép volt benne, ami állandóan zakatolt, pöfögte magából a legkülönbözõbb (gõzös) ötleteket, gondolatokat.

- Ez a tízféle versenyszám nagyon jó. - szólt közbe a beszélgetésbe. - És a nézõk szavazása is. De akkor sürgõsen intézkedni kell!

- Miért? - néztek rá csodálkozva a lányok. - Csak egy hónap múlva megyünk Dobozra.

- Mi igen! De akkor nem lehet elkezdeni egy ilyen nagy programot. Ha csak azt vesszük, hogy a versenyzõknek fel kell készülniük, próbálniuk. Idõben meg kell tudniuk. Nekünk is tudnunk kell, hogy hányan jelentkeznek. A helyet elõ kell készíteni. Tényleg! Hol akarjátok megrendezni?

- A Kultúrházban! - mondta Rozi.

- És mikor fogják megtudni? Mennyi idõvel korábban kell megrendelni, lefoglalni a termet?

- Ugyan több éve be van zárva! - legyintett Rozi.

- És ki, mikor fogja kitakarítani? - vágta vissza a labdát Oszi. - Tényleg! Mikor indul Boriék vonata?

- Délután fél négykor. - mondta Piri.

- Akkor még van öt óránk. Ebbõl lejön az ebédre 1 óra.

- Tévedsz! - mondta Kovács néni - Ma itt fogtok mindannyian ebédelni. Lecsót csináltam, és mindenki anyukájával tegnap beszéltem a suliban.

- Ez nagyszerû! - mondta Oszi - Villám-KAPTÁR-ra lesz szükség. A kezünkkel tudjuk folytatni a szalagtépést, de a fejünkkel ezt a vetélkedõt beszéljük meg!

- Én gyorsan elmondom, Pirivel mire jutottunk, azután hagylak titeket dolgozni. - kezdte Rozi. - Nekem ma délutánra programom van, nem maradhatok végig. Ez a KAPTÁR Oszié lesz.

- Panni! Át tudnád venni a szerepemet, a Pontosítót? És Tomi Panniét, a Keresgélõt? - kérdezte Oszi.

- Én szívesebben vagyok Tevékenykedõ. - mondta Tomi. - Inkább Jancsi legyen a Keresgélõ! Ez közelebb is áll hozzá, mint zenészhez. Rozi, te pedig Rafi helyére ugorhatnál be, mint Alkotó.

- Rendben, csak kezdjük  már, mert nekem legkésõbb két órakor haza kell mennem. - aggályoskodott Rozi. Ezután röviden elmondta a Most Mutasd Meg lényegét.

- Kinek vannak kérdései? - kérdezte Oszi, és elkezdett írni a már korábban kikészített újságlapra. (Ez egyébként már szokásukká vált a KAPTÁR-oknak, hogy ha bárhol - lakásban - összejöttek, az elsõ dolguk volt, egy papírt felragasztani a falra, szekrényre, ajtóra.)

1.Kik adják a hozzávalókat?

2.hogyan szavazhat a nézõ?

3.Témakörök pontos meghatározása?

4.melyik napszak-óra a legideálisabb?

5.Vonjunk be cigány  szervezetet?

6.A napját kössük cigány ünnephez?

7.Milyen díjazás lesz

8.Mi a legvonzóbb helyszín?

9.Hányan vennének részt?

10.Van hozzá eszközük (anyag, hangszer, stb.)?

11.Hány, nem cigány nézõt tudnának hozni, egy-egy helyen?

12.Milyen szabályokat kell betartani egy ilyen rendezvénynél?

13.Milyen szabályokat kell betartani az egyes témáknál?

14.Milyen engedélyeket kell beszerezni? Mennyi idõvel korábban?

15.Mit képesek a versenyzõk áldozni a bemutatkozásért?

16.Mi az, aminek beszerzéséhez ragaszkodnak?

17.Mennyire lehet építeni a pletykára?

18.Kellenek-e nem roma szervezõk? Honnan keressük õket?

19.Hogyan csalogassák be a nem roma nézõket?

20.Milyen további közös akcióra lesznek fogékonyak a szervezõk, szereplõk, a nézõk, és együtt?

21.Kikre kell odafigyelnünk?

22.Ha kell, honnan szerzünk pénzt hozzá?

23.Mit lehet feladni a pénzért?

24.Ki mit tud vállalni a munkából?

25.Milyen feliratokat ajánljunk?

- Elsõ nekifutásra 25 kérdés! Nem rossz! - mondta elismerõen Oszi. Könnyû volt neki, mert ahogy írta, be is sorszámozta. Rozi meg is jegyezte, hogy legközelebb õ is így csinálja. De Oszi még csinált valami újat. Az üres papírra húzott egy vonalat és csak elé írta a kérdéseket. Rozi nem kérdezett rá, miért csinálta, majd kiderül.

- Ki melyik kérdésre fog válaszolni? - kérdezte Oszi. - Elsõ kérdés? Jancsi, oké! - az elsõ kérdés mellé, a vonal másik oldalára felírta Jancsi nevét. Rozi ezt is megjegyezte. A kérdezgetés végén így nézett ki a lap: