- Apu! Ebéd után azt mondtad, hogy azért nincs vásárló a boltokban, mert a dolgozók kevés bért kapnak, nincs mibõl költeniük. Akkor miért nem mentek még tönkre a vállalkozások?

- Azt is mondtam, hogy még ott vannak az állami alkalmazottak, és a még, vagy már nem dolgozók is. Ugyanis, a fõ gond, hogy ha több dolgozó van a fogyasztási cikk gyártásban, több lesz az áru is. Ezért van nagy jelentõsége az árukínálatot nem szaporító, de vevõként jelentkezõ többi embernek.

- Tehát az államiakra, és a gyerekekre, öregekre?

- Most még hozzáteszem a hadiipart is.

- Ez meg hogy kerül ide?

- Egyszerû, a fegyvereket az állam veszi meg, ugyanakkor az ott dolgozók tudnak vásárolni.

- Mit csinál az állam annyi fegyverrel?

- Mit lehet csinálni a fegyverrel? Lõni, gyilkolni, háborúzni.

- Azt mondod, hogy az állam mindenáron háborúzni akar? Ezért kell a fegyver?

- Nem. Azt mondom, hogy az állam azért csinál háborút, mert növelni akarja a vevõk számát a fogyasztásicikk-piacon anélkül, hogy újabb tömeg eladhatatlan áru termelõdne.

- Dehát, azért pusztítaná a saját népét, meg másokat is, hogy jobban el lehessen adni az árukat? Ez nem logikus, akkor kevesebb lesz a vásárló is.

- Akiket harcba küld, másképp munkanélküliek lennének. Õk nem fizetõképesek.

- Mért? Fiatalok, most kerültek ki az iskolapadból. Dolgozhatnának.

- Tapasztalatlanok, nincs munkagyakorlatuk. Nálunk is sok az úgynevezett pályakezdõ fiatal. A vállalkozó nem akar bajlódni velük, amíg tapasztalatot szereznek. Jobban szereti a gyakorlottakat, akik azonnal beállnak a munkába. Katonának viszont kiválóan alkalmasak.

- De mit szólnak ehhez a családok?

- Ez csak etetés kérdése. Jön a nagy szöveg a Hazáról, a megvédésérõl, vagy a sérelem megbosszulásáról, a hazafiságról, a szent kötelességrõl, az álnok másik félrõl, a vörös ördögökrõl, stb. A nép pedig megeszi, és boldogan küldi halálba a fiait.

- Ez borzasztó! Csak ezért vannak a háborúk?

- Meg néha új piacokért, és fõleg a hatalom megtartásáért.

- Ezt nem értem.

- Ha háború van, azt rendkívüli helyzetnek hívják. Ilyenkor este kijárási tilalom van, felfüggesztik az országgyûlés munkáját, a legfõbb parancsnok dönt mindenrõl. A fiatalok forrófejûek, mindig lázadoznak, semmi sem elég jó nekik, amit a szüleik csináltak. A katonaságnál majd megnevelik õket, és nem tudnak az utcán tüntetni. De a lényeg a fegyvergyártás. Van, ahol vehetnek az emberek fegyvert, de nem tankokat, repülõgépeket, rakétákat. Ilyesmit csak az állam vesz. A gyártók viszont többen vannak, és mindegyik szeretne állami megrendeléshez jutni. Ezért megpróbálják befolyásolni a katonai vezetés döntését. Ez nagyon nagy üzlet. Képzeld el, hogy egy WC-deszka, vagy egy hamutartó a helikopterre 150 dollár, 42 ezer forint! Az állam, meg "fizet, mint egy katonatiszt".

- Megint jönnek az atombombák?

- Nem hiszem, az túl olcsó, és nagy a pusztító ereje. A II. világháború után jó volt a "hidegháború", a fenyegetettség elhíresztelése. Kétfelé szakadt a világ. Most, 10 éve az egyik fele, az úgynevezett szocialista tábor felbomlott. Megszûnt az ellenségkép. Nincs kire hivatkozni, hogy miért kell az egyre több fegyver.

- Akkor most béke van?

- Dehogy. Most kis háborúkat csinálnak. A volt Jugoszláviában, Izraelben, Irakban, Afrikában. Az új katonai fejlesztéseket ezeken a helyeken próbálják ki.

- A másik fél mit szól ehhez?

- Van, ahol az ottani állam is partner ebben. Erõsíti a hatalmat, a szétrombolt, szétlopkodott ipar nem mûködik, még sincs munkanélküliség, mert mindenki katonáskodik.

- De arról volt szó, hogy az országok azt csinálják, amit a világ nagyvállalatai akarnak!

- Ez nem ellentmondás. Ahogy az igazgató bácsi mondta, egyre kevésbé tudják eladni az áruikat.  A fegyvereket az államok veszik meg, a katonákat ruházni, etetni, szállítani kell. Ez mind üzlet, mégpedig jó üzlet. Ha háború van, rendre, fegyelemre van szükség. A lakosságot kézben lehet tartani. Ez nagyon fontos a nagyvállalatoknak is.

- Miért?  Hát nem a szabadság a fontos?

- A saját szabadság igen, de a másoké már kevésbé. Ha valaki autókat gyárt, nem szereti, ha más is ezt csinálja.  Ha kimegy az egyik országból, mert drága a munka, akkor kényelmetlen, ha a munkanélkülivé váltak tiltakoznak, tüntetnek. Az új helyen meg kell az eléggé szegény engedelmes munkás, hogy nyugodtan beindulhasson a termelés. A helyi hatalom dolga ezeket megoldani. Szét kell verni a tüntetéseket, illetve tönkretenni az egyéb megélhetési lehetõségeket.

- A tüntetéseket néha látom a televízióban. De hogyan lehet tönkretenni az életlehetõségeket?

- Valamibõl jól-rosszul megéltek az emberek. Termeltek a kis földjeiken, állatokat tartottak. Amikor a hatalom felvásárolja a földeket az új gyárnak, éppen ezeket a szántókat, konyhakerteket, legelõket veszi meg. Az a pénz, amit ad, gyorsan elfogy, mert mindenért fizetni kell. Amikor bevezetik a gázt, az emberek örülnek, kidobják a kályhákat, vegyes tüzelésû tûzhelyeket. Nem kell végre fát vágni, elég meggyújtani a gázt. Csak éppen pénz kell hozzá. Mennyivel kényelmesebb, ha a víz a  csapból folyik, és nem a kútból kell felhúzni. De mi van, ha nem tudják fizetni a vízdíjat? Elzárják a csapot. Van ilyen a lakótelepen is.  Van csatorna. Nem kell emésztõbe gyûjteni a szennyvizet. Nem is lehet kivinni a földekre, hogy javítsák a termõképességüket. De fizetni kell a csatornázási vállalkozásoknak. Kell venni mûtrágyát. És ott az áram! Vége a gyertyának, a petróleumlámpának. Rengeteg háztartást könnyítõ eszköz mûködik árammal, megkönnyítve az otthoni munkát, meg a pénztárcát. Ha ezeket elkezdik fizetni a földjüktõl, gazdaságuktól megfosztott emberek, bizony hamar elfogy az a kis pénz. 

Korábban kiment a kiskertbe az asszony, és szedett krumplit, hagymát, paprikát. Télen disznót vágott, volt egész évre kolbász, szalonna, zsír. Most ezeket mind meg kell venni a boltban. Ez is pénzbe kerül. Otthon nincs mit csinálni, idõ rengeteg, pénzre van szükség, el lehet, kell menni dolgozni a - micsoda szerencsés véletlen - éppen most beinduló új üzembe. A hagyományokat nehéz megszüntetni. Az emberek, akik eddig gazdák voltak a maguk portáján, most rákényszerülnek, hogy mások utasításai szerint, nekik idegen gépekkel pénzért dolgozzanak. ez sem megy balhék nélkül. Tehát itt is szükség van a hatalom rendteremtésére.

- Ehhez kell a háború?

- Hasznos. Ha  megtámadták az országot, össze kell fognunk. Aki rendetlenkedik, kilóg a sorból, azt meg kell fegyelmezni. Be lehet hívni katonának, hogy rendet tanuljon - és rendet teremtsen.

- És aki megtámadta a másikat?

- Olyan nincs. Mindig úgy kezdõdik, hogy valaki visszaüt. Senki nem vállalja, hogy õ kezdi. Az elsõ világháború azzal kezdõdött, hogy egy terrorista lelõtte az osztrák trónörököst. Meg kellett bosszulni az országán, Szerbián. A második világháborút egy szakasznyi német katona lengyel ruhában indította el, amikor széttörték a határsorompót a lengyel oldalról. Annyira váratlan támadás érte Németországot, hogy három hét is kellett Lengyelország lerohanásához.

- És nincs más kiút?

- De van, ezt ti is csináljátok. A környezetvédelem nagyon sokba kerül, helyettesíthetné a hadiipart. A cserekörök pénz nélkül mûködnek, nincs szükség a közvetítõeszközre. A mi szövetkezetünkben nincs idegen tulajdonos, magunk dolgozunk magunkért, saját hasznunkra. Nem a minél több pénz szerzése a célunk, hanem a tisztességes megélhetés. A csereajánlatot mi is elfogadjuk, mert pénzbõl úgyis meg kellett volna venni, amit kaptunk.

- Akkor lehet, hogy ez gyengíti az államot?

- Mindenesetre egy csomó feladatot megkönnyít neki. Elkezdtétek a parlagfûírtást, azután hirdetett ilyen akciót a kormány. Már arról is olvastam, hogy a csereköröket az egyik párt beírta a választási programjába. Kitaláltátok az iskolai rendszer megváltoztatását, ahol a tanár nem a hatalom képviselõje, hanem segít, mint nagyobb tudású, tapasztalatú ember. Az önálló állampolgári szervezõdés segít az állam bajain. De azt még nem vette észre, hogy egyre inkább éppen ezek miatt feleslegessé válik, és ez az út az államhatalom megszûnése felé vezet.

- Ez nekem már nagyon magas.

- Ne is törõdj vele, nem érdemes. Most nem harcolni kell, csak tenni a kis dolgaitokat, úgy, mint eddig. Na, menj aludni, jó éjszakát kislányom.