Vad Vid felhívta János herceget:

- Szia! Képzeld el, valaki kirakott egy plakátot a suli melletti játszótéren. Azt mondja, "találjuk ki álmaink játszóterét!" Mit szólsz hozzá?

- Gondolod, hogy Feriék voltak?

- Nem tudom, egy Kocsis Balázsnak kell leadni a pályázatokat.

- A hetedikben van ilyen nevû srác. Ide tudod hozni?

- Nem, még ágyban fekszem. Ez a cseresznye elcsapta a hasamat. Az apukám találta, õ hozta haza.

- Én is azt nyögöm, még mindig. Tudod, mit gondolkozzunk egy pályázaton! Mi a határidõ?

- Július 1.

- Addig még van egy hetünk! Mit szólsz Ivor úr várához?

- Börtönnel, és kínzókamrával? Nem rossz! Felhívjam Ivor urat?

- Hagyd, az az én dolgom! Én vagyok a herceg! Szia!

- De vesztõhely legyen benne! Szia Hercegem!

Vad Vid letette a kagylót, de nem volt képes nyugton maradni.

Az ágy melletti asztalkáról papírt vett el, és elkezdett tervezgetni. Címnek felírta: "A TERROR HÁZA"

- Kell egy torony, aminek a tetején az õrszem figyeli, közeledik-e az ellenség! - mormolta. - Ez mászókának sem rossz. A toronyszoba a királylány börtöne. Mariont oda zárjuk. Lesz itt egy tanácskozó-termünk, ebben lesz a vészbíróság, mellette a börtön és a kínzókamra. Elõtte egy várfal felvonóhíddal, mellette a kivégzõfal a sortûzhöz. Ahová a katonák állnak, tesszük a homokozót, abból lehet gyúrni a golyókat. egyik oldalra a vérpad, ahol a fej a homokba hullik, a másik oldalra a bitófa. Mellé a deres, a vesszõzéshez. Hát nem gyönyörû?!

És, mint aki jól végezte a dolgát, eloltotta az olvasólámpát, és mély álomba merült.

Álmában büszkén sétált fel-alá a torony tetején. (Meg is jegyezte, hogy bástya kell, nem torony.) Már azt hitte, nem fog az õrsége alatt semmi sem történni, amikor hátulról Little John kapta el a karját. Robin letessékelte a bástya falán, majd bementek a nagyterembe. Az itélõszék elé lökdösték, és egy székre ültették. Oldalt, a fal mellett János herceg vicsorgott, Hugó apát siránkozott és Ivor úr vigyorgott. A nagy asztalnál Robin és Marion ült, az asztal két szélén. Látszott, hogy még várnak valakit. Egyszerre felpattantak, és Little John is felrángatta Vad Videt. A terembe méltóságteljesen belépett Feri, a Nottinghami bíró. Vagy mégsem? Feri nem térdelt le János herceg elõtt, ahogy szokta korábban, hanem rá sem hederítve az asztalfõre, a neki fenntartott középsõ székre ült. Robin állva maradt, és megszólalt:

- Azért jöttünk össze, hogy a felségáruló János herceg és bûnbandájának ügyét kivizsgáljuk, és felséges királyunk itélkezzék felettük. Térdre, Õfelsége, Oroszlánszívû Richárd elõtt!

A négy vádlott egyszerre esett térdre. Feri odahajolt Marionhoz, aki megszólalt:

- Leülhettek.

- Robin fiam, hû szolgám! Mivel vádolod ezeket az embereket? - kérdezte a király méltóságteljesen.

- Felség! - hajolt meg Robin - Ezen elvetemült János herceg kihasználva a távolléted, magához ragadta a hatalmat, és uralma alá hajtotta a szabad brit népet. Terrort vezetett be szép hazánkba, és aki nem engedelmeskedett neki, azt ilyen várakba hurcoltatta. Száz meg száz ilyen várat építtetett az országban mindenütt, melyeknek "A TERROR HÁZA" nevet adták. Vádolom Jánost ennek a rendszernek a megteremtéséért, fenntartásáért, a munkálatok és a mûködtetés érdekében megnövelt adókért, a több ezernyi áldozat haláláért.

Vádolom Ivor urat ennek a várnak a mûködtetéséért, az itt kivégzett ártatlanokért, a most is ebben a tömlõcben szenvedõkért.

Mintegy vezényszóra feljajdultak Ricsiék a rácsok mögött.

- Vádolom Hugó apátot, aki az egyház nevében áldását adta a gyilkosságokhoz. - folytatta Robin - És vádolom Vad Videt nemcsak azért, mert õ gyûjtötte be a foglyokat, õ végezte el a hóhér munkát, de õ volt  ennek a várnak a megtervezõje is. A többi vár ennek a mintájára épült. Ez utóbbival megsokszorozta a bûnét.

- Befejezted, Robin?  - kérdezte a király,

- Igen felség. A vád befejezte a vádbeszédet.

- Marion! - fordult a király a másik oldalára - Mit tudsz felhozni ezen gazemberek mentségére?

- Tiltakozom! - kiáltott János herceg. - Marion elfogult velem szemben, mert én akartam a Nottinghami bíróhoz kényszeríteni. Saját védõt kérek!

- Robin! - fordult oda a király - Ezt a vádat miért nem hoztad fel?

- Felség! Ez az ármánykodása nem járt sikerrel, ezt mi elintéztük. Éppen elég bûnt követett el ahhoz, hogy a terveiért ne büntessük. - válaszolt Robin.

- Vádlott! Van védõje? - kérdezte a király Jánost.

- Nincs itt, Uram. - mondta zavartan János herceg. - A nottinghami bírót kértem volna, de úgy tûnik, elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni a tárgyalásra.

- Marion kisasszony! Képes arra, hogy elfogultság nélkül védje a vádlottakat?

- Igen Felség! Legjobb tudásom szerint fogok eleget tenni a feladatomnak.

- Nos, ne húzzzuk az idõt, mit tud felhozni a vádak ellen?

- Felség! Az Ön öccse, János herceg megpróbálta Önt a távollétében helyettesíteni. Õ úgy gondolta, hogy az uralkodás nem más, mint az emberek megalázása, bármire alkalmas bábokká nevelése, amire az elrettentés a legmegfelelõbb eszköz. Ezt látta máshol is, apjauránál is. Felség a megkoronázása után azonnal a Szentföldre ment, az ön uralkodási elveit, gyakorlatát nem ismerhette meg. Tette, amit minden uralkodó tett. Kedvezett a normannoknak, elnyomta a briteket. Megosztotta az alattvalõkat, hogy uralkodhasson fölöttük, kijátszhassa õket egymás ellen. Ha nincsenek az emberek között ellentétek, nincs szükség uralkodóra. Akkor meg minek a cím, a rang, a vagyon? Az áldozatok az elrettentést szolgálták. "A TERROR HÁZA" hálózat ehhez adott helyet. Az egész egy véres színjáték volt, hogy a királyi hatalmat elfogadtassa a néppel.

- És a többi vádlott? - kérdezte a király.

- Õk a parancsnak engedelmeskedtek. - hajtotta le a fejét Marion.

- Szólhatok? - kérdezte Robin, majd a fejbólintást tudomásul véve felállt. - Felség! A vád képviselõjeként, bár igazat kell adnom tanult kollégámnak, azt kell mondanom, hogy ez a szemlélet nem menthetõ. Még akkor sem, ha végignézzük az uralkodók hosszú sorát, gaztetteiket. Ha õket állították volna akkor és ott, ahol uralkodtak bíróság elé, ugyanúgy elitélték volna õket, ahogy most én ajánlom ezt. Emberekkel nem lehet így bánni. Megalázni õket egy cím elfogadtatása érdekében, életeket kioltani a hatalomért nem szabad! Az ember szabadnak született, senkinek sincs joga, hogy szabadságától a másikat megfossza. A hatalom önmagában felesleges és ártalmas dolog. 

Barátaimmal a sherwoodi erdõben a harcok közötti nyugalmas napokon vidáman, boldogan éltünk. Hogy a harci eseményekben én vezettem a többieket, az a javaslataim  elfogadása, erõm, ügyességem elfogadása miatt volt, nem azért, mert én voltam a vezetõ. Gyakran volt ellenjavaslat is, és, ha megvitatva másnak a terve jobb volt, azt fogadtuk el, ha más alkalmasabb volt a végrehajtásra, õ vezetett minket. Tuck barát ravaszabb, Little John erõsebb nálam. Marion józanabb, elõrelátóbb, óvatosabb. Nekem vannak ötleteim, végre is tudom hajtani õket, de hiú vagyok, és néha túl vakmerõ. Be kell mutatnunk az embereknek, hogy ezek a vérenzõ fenevadak milyenek, le kell hogy szedjük róluk a mázt, amivel fenségesnek, imádandónak mutatták magukat. A másik három vádlottról. Nem értek egyet tanult kollégámmal, hogy csak a parancsot hajtották végre. Ez  elsõsorban Vad Vid esetében jól látható. Parancsra, kényszerbõl ilyet, mint "A TERROR HÁZA" kiagyalni nem lehet. Ez a gyilkos hajlamainak, vérgõzös vágyainak iszonyatos eredménye. Megtervezni a kínzás, a megalázás színterét, a gyilkolás eszközeit, a látványosság minnél elrettentõbb módját, ez parancsra nem megy. Vad Vid vádlott, állj fel! Milyen utasítást kaptál?!

- Semmilyet. János herceg csak azt kérdezte meg, mit szólok Ivor úr várához. - vallotta Vad Vid. - El kezdett mûködni a fantáziám, és rajzolgattam. Végül az én rajzomat fogadták el.

- Hát igen. - mondta szomorúan Robin. - Egy ember önmagában nem tud uralkodni. Kellenek a fantáziadús ötletadók, a pénzéhes rablólovagok, a hatalmat isteni eredetûnek prédikáló papok és a vérszomjas katonák. Ivor úr! Állj fel!

A szólított felállt, és elkomolyodott.

- Hány ember van a tömlõcödben? - kérdezte Robin.

- Olyan száz-kétszáz között, nem tudom.

- Született bírói itélet az ügyükben?

- Talán 50 esetet vizsgáltunk végig. A többiek szökésétõl tartani lehetett, elõzetesen tartóztattuk le õket.

Marion hírtelen az asztalra borult,és sírva fakadt.

- Mi történt? - kérdezte tõle Oroszlánszívû Richárd.

- Az apám is az õ börtönében van. 4 éve, itélet nélkül. - zokogta Marion. - Kérem Felség, engedje meg, hogy ne képviseljem tovább a védelmet!

- Igen, mert megszöktél az esküvõnkrõl! - csattant fel Ivor úr.

- Amit zsarolással akartál kikényszeríteni, a vagyon megszerzéséért. - mondta szigorúan Robin.

- Nem az én ötletem volt, Hugó apát javasolta! - hárította el a felelõsséget Ivor úr.

- Ez is az egyházi szolgáltatások közé tartozik? - fordult Robin Hugó apáthoz.

- Tartozott az apátságnak.

- Mert uzsorakamatot számolt fel a kölcsönért! - vágta rá Ivor úr

A két úriember egymásnak ugrott.

- Hagyjátok abba! - kiáltott rájuk János herceg.

- Te beszélsz, aki hónapokig nálam zabáltál! Hát miért adósodtam el? - támadt rá Ivor úr

- Na ebbõl elég volt! - állt fel a király. - A bizonyítási eljárást lezárom. A vádlottakat vidd Little John a kínzókamrába! A bíróság döntésre visszavonul.

Vad Vid álmában olyan élesen jelent meg az általa tervezett kínzókamra képe, hogy 12 éves kora ellenére elsírta magát, és felébredt. A padlón feküdt. Úgy látszik, hogy álmában kapálózott és legurult. A feje mellett egy papírlap feküdt. A hajnali derengésben apró darabokra tépte a papírt. Ez megnyugtatta. A sírás abbamaradt. Visszafeküdt az ágyra, és nyugodtan újra elaludt. Nem volt Vad Vid többé!