Rozi feje zsongott iskolába menet. Az éjjel nem tudott aludni. A vasárnapi összejövetelt nem érezte sikeresnek. Nem találtak ki semmit arra, hogy mit csináljanak azzal az óriási lehetõséggel, amit az igazgató bácsi ajánlott fel. Most megpróbálta átgondolni, mi történt az elmúlt hetekben.

 Elõször visszakérdezett, megtörte az össze-vissza kiabálást, egy útra terelte a beszélgetést. Azután válaszolt egy kérdésre, elmagyarázott valamit, és a következõ magyarázatot már az mondta, akinek az elõbb szüksége volt rá. Elkezdték Andival szervezni a Hármasok Klubját. Megleckéztették a tanító nénit. Ehhez megkérdezték az öregebbet, Katit, aki megmutatott egy új módszert, az ötletgyûjtésre. Az osztály melléállt. Dolgoztak a parlagfûvel és pénzt kerestek vele. Megalakították a Csapatot, ahol mindenkinek olyan feladata van, amilyenre alkalmas.

Mi az a tanulás? Ezt is kitapasztalták, amikor Kati elmondott olyasmit, ami érdekelte õket. Hogy figyelt mindenki! Igen, ez a fontos. Érdekeljen, amit meg kell tanulni! Ugye, Pötyi milyen jól számolt, mert pénzrõl volt szó. Egyébként matekból nem igazán jó. De honnan tudja meg Éva néni, hogy mi érdekel minket? Õ csak azt tudja, mit kell neki megtanítania. Hát, tegye érdekessé! Vagy kérdezzen meg minket? Vagy hagyja, hogy mi kérdezzünk? Ha felteszek egy kérdést, azt azért csinálom, mert érdekel a válasz. Biztos, hogy neki kell válaszolnia? Hogy is volt a sárkányokkal? Én még nem értem oda, és megszervezték a karikákat. Andinek én magyaráztam, Julcsinak már Andi. Talán jobb, ha egymástól tanulunk. Õ legfeljebb kijavít, ha rosszat mondunk.

Közben megérkezett a suliba.

Próbát csinálok, ma kérdezni fogok! - határozta el Rozi.
Környezetórán megkérdezte, hogy miért kell irtani a parlagfüvet. A gyerekeknek Pötyi elmondta, hogy pénzt lehet vele keresni. Mindenki figyelt, újabb kérdések születtek.

Matek órán megkérdezte, mire jó az egyszeregy bemagolása, amikor van számológép. Éva néni csodálkozott, mert 10 éve tanítja, de még eddig senki nem kérdezte ezt tõle. Majd elmondta, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs ott a gép. Például a vásárlásnál, amikor nem árt, ha a vevõ is kiszámolja, mennyit kell majd fizetnie. Az is lehet, hogy a pénztáros rosszul számol, de ha nem, akkor is jó, ha gyorsan tud fizetni, mert már elõkészítette a szükséges pénzt. Akár otthon elõre számolhat, hogy abból a kevésbõl mit vehet.
A gyerekek kiszámolták, mit fognak venni a büfében.Olvasás órán megkérdezte, hogy "Az ember a legerõsebb" miért népmese. A tanító néni elmondta, hogy annak idején még nem tudtak írni, és szájról-szájra adták tovább a régi meséket, és mindenki színesített rajta valamit, hogy érdekesebb legyen, nincs írójuk. Ki is próbálták, hogy sorba álltak, az utolsó súgott valamit az elõtte lévõnek, az továbbadta az õ elõtte állónak és így ment végig. A legelöl álló azután elmondta hangosan amit értett és az utolsó is, amit elindított. Jót nevettek, mert a két mondatnak semmi köze nem volt egymáshoz.

Rajz órán megkérdezte, hogy miért csak egy üres vázát kell lerajzolni. Nem tehetne-e bele virágot is. A tanító néni próbálta elmondani, hogy itt az a lényeg, hogyan tudnak egy fényben álló kerek tárgyat a papíron megmutatni, de azután abbahagyta, mert ezen nem ront, ha virágok is vannak benne. Gyönyörû virágokat rajzolt mindenki, mert nem  volt kötelezõ, és nem volt a vázában minta. A vázarajzok is jobbak lettek, mintha csak azokat csinálták volna.

A szünetekben Rozi összehívta a Csapat tagjait (persze Kati nélkül), és megkérdezte õket, mi volt a véleményük az elõzõ óráról. A tanulás-rész tetszett nekik, nagyon élvezték a kérdéseket, a válaszokat. A feleltetés a szokásos volt. Rozi azt mondta, azzal majd késõbb foglalkozzanak.

A tanítás után odament Éva nénihez. Megkérdezte, hogy nem haragszik-e a sok kérdésért. Éva néni azt mondta, 10 éve nem voltak ilyen élvezetes órái. A gyerekek érdeklõdtek, senkinek nem jutott eszébe mással foglalkozni, mások is kérdeztek, olyanok, akiknek eddig csak feleléskor hallotta a hangját. A tananyagot átvették, gyakorolták, nem maradtak le, teljesítették a tantervet. A kérdések odavalók voltak, segítettek.

Rozi nem mindent értett a tanító néni áradozásából, de azt igen, hogy az ötlete bevált.