Másnap reggel az osztályban sokan gratuláltak Rozinak. Nagyon jó volt a tegnapi nap. Érdekes kérdései voltak. Elõre kitalálta õket, vagy csak az órán? Ma is fog kérdezni?

Rozi alig gyõzött válaszolni. Azt elõre elhatározta, hogy kérdezni fog, de csak azt kérdezte meg, amire kíváncsi volt. Ma nem akar, most kérdezzenek a többiek! Õ most máson gondolkodik. Összehívta egy sarokba a Csapat harmadikos tagjait. Megkérdezte tõlük: Mit gondoltok a felelésrõl? A többiek elszörnyedtek. Tomi sápadtan kérdezte: Szerinted felelni fogunk?

Rozi visszakérdezett: Miért vagy úgy megijedve? Nem tanultál?

- A felelés a legrosszabb dolog az iskolában. - kezdte Tomi - Váratlanul jön, mint a villám, mindig olyat kérdez a tanító néni, amiben bizonytalan vagyok, remeg a lábam, a többiek kinevetnek, olyan egyedül érzem magam, mintha egy lakatlan szigeten lennék. Mondhatok akármit, hármast kapok, hiába tanulok többet.

- Valahogy mégis meg kellene tudnia a tanító néninek, hogy mit tudunk. - szólt közbe Ági. - Azért én a dolgozatot jobban szeretem. Nem olyan kínos, mint kint állni egyedül.
Andi is megszólalt: - Amikor Rozi nekem
- Elõ magyarázott, egyszer úgy éreztem, hogy valamit rosszul mondott. Ezen elvitatkoztunk. A végén kiderült, hogy mégis neki volt igaza. Ott álltunk  csoportban, mindenki figyelt, hozzá is szóltak. Nagyon jó volt. Nem féltünk megszólalni, nem engem nézett mindenki, egymás szájából vettük ki a szót.  A leckérõl beszéltünk, mégis volt olyan izgi, mint az esti filmrõl a vita, hogy ki volt a gyilkos.

És Pötyi? Először is egy másik fontos téma: itt van az 1930 forint, a parlagfûért. Elteszed?

- Tedd csak el te - válaszolt Rozi, - nálad van a legjobb helyen. De mit mondasz a felelésrõl?

- Azt, hogy unalmas, száraz. Nem érdekesek a témák. Tegnap a matekóra nagyon jó volt, mert volt jelentése a számoknak. Tojás, krumpli, bevásárlás. Pedig ugyanúgy összeadtunk, szoroztunk, mint máskor. Ennek volt értelme. Hasznos volt.

- Köszi, sokat segítettetek. Mindjárt jön Éva néni, menjünk a helyünkre, majd nagyszünetben folytatjuk. - zárta le a röpgyûlést Rozi.

Becsöngettek, kezdõdött a fogalmazás óra. Ezt a tantárgyat a legtöbb gyerek szerette. Itt nem mások szövegeit kellett elismételni, lehetett fantáziálni, jó szövegeket kitalálni. Általában a házi feladatokat olvasták fel. Éva néni ma is erre készült. Végignézte a naplót, hogy kit hívjon ki. A gyerekek reszketõ szívvel nézték a kezét, ahogy lapozott. Minél többet lapozott annál többen nyugodtak meg. Volt, aki behunyta a szemét, jelezve, hogy õ nincs jelen, és csak a papír zizzenése után tért vissza a valóságba. Éva néni elkezdett szorongani. Igen, jól emlékezett. Rozinak van a legkevesebb osztályzata. Most nagyon kell vigyáznia. Senkinek sem szabad azt hinnie, hogy bosszúból hívja ki éppen azt a kislányt, aki miatt esetleg el kell hagynia az iskolát. Eszébe jutott a tegnapi viselkedése Rozinak. Érdekes kérdéseivel nagyon jó órákat segített csinálni. Rozi nem ellenség, hanem segíteni akar. Akkor most én kérem erre.

Rozi, gyere ki a táblához! - szólt bele az idegõrlõ csendbe, és becsapta a naplót.
Rozi kivánszorgott. Nem szeretett felelni. Mint a legtöbb szép kislány az õ korában, nem szerette, ha bámulják. A fiúk nem érdekelték, a lányok irigy, mérlegelõ tekintete is sértette. A leckéje kész volt, de félt, hogy belesül a felolvasásba. A feje meg éppen a feleléssel volt teli.

Éva néni megszólalt: Most szokatlan dolgot kérek tõled. Ne a leckédet olvasd fel, hanem mondd el nekünk, hogy te hogyan képzeled el a felelést!

Rozi azt hitte, hogy rosszul hallotta: Milyen felelést, Éva néni?

- Akármilyet, te választod ki a tantárgyat, a módszert, az osztályzást. Én két osztályzatot adok, mint szoktam, a tartalomra és a formára.

- Kaphatnék 5 perc felkészülési idõt, mert nem készültem erre? - kérdezte Rozi.

- Persze, sõt addig az egész osztálynak szabad foglalkozás van, csak ne zajongjatok!

- Köszönöm, - mondta Rozi, és nem a helyére ment, hanem Andihoz, és odahívta Pötyit is.
- Emlékeztek, mit beszéltünk óra elõtt? - kérdezte tõlük.
- Persze, most volt 10 perce. - mondták a kislányok.
- Andi azt mondtad, hogy a kettõnk vitája közben jól érezted magad, nem voltál egyedül, még az sem zavart, hogy kiderült, hogy nekem volt igazam.
- Pontosan.
- És Pötyi, arról beszéltél, hogy sokkal jobb, ha valami kézzelfogható, hasznos dologgal kapcsolódik a felelés, vagy a tanulás témája.
- Így is gondolom.
- Mit szólnátok ahhoz, ha kimennénk mind a hárman, ha letelik az öt perc, és eljátszunk egy kis jelenetet, mondjuk az üzletben. Egyikünk lenne a vevõ, a másik az eladó, a harmadik meg a pénztáros.
- És ez milyen óra lenne?
- Természetesen, matek.
- Szuper, de melyikünk, ki legyen?  - kérdezte Andi.
- Te melyik szeretnél lenni?
- A pénztáros
- Pötyi?
- Én a pultban az eladó.
- Oké, én leszek a vevõ.
- Még van 3 percünk, ki-ki gondolkodjon a szerepén.

Rozi és Pötyi visszaült a helyére, a többiek látták, hogy mindhárman erõsen törik a fejüket, ezért még csendesebbek lettek.

Letelt az öt perc, Rozi, tied a pálya! - mondta a tanító néni, és leült a padsor szélén az elsõ üres padba.

Rozi kiment a táblához.
- Mivel szabad kezet kaptam, bejelentem, hogy most matek óra van. Engem leküldött anyukám a boltba vásárolni. Gyertek ki Pötyi, Andi.

Pötyi megállt a tanári asztal ablak felõli oldalánál, Andi leült a tanító néni székébe.
Rozi odalépett az asztalhoz

- Csókolom! - köszönt illedelmesen.
- Szerbusz kislány, mit kérsz? - válaszolt Pötyi.

Andi nem szólt, buzgón pörgette a napló lapjait, mint aki pénzt számol.
- Csókolom, Andi néni! - köszönt neki is Rozi.
- Szia Rozi! Nem látod, hogy számolok, most kezdhetem elõlrõl. - morgott Andi.

- Kérek szépen  6 tojást, 15 deka párizsit, 6 kiflit, fél kiló paradicsomot, két joghurtot, és 5 darab Mackó sajtot.

- Ejnye Rozi! Ott van a paradicsom a ládában, válogass, majd lemérem, a hûtõbõl hozd ide a sajtot és a joghurtot. Addig én levágom a párizsit. Egyben kéred, vagy szeletelve? - kérdezte Pötyi.

- Szeletelve, ha lehet. - válaszolt Rozi, de már az asztal külsõ, az osztály felé esõ oldalánál hajlongott, szedte a paradicsomot. Amikor egyet fintorogva visszatett, az osztály felnevetett.

Közben Pötyi eljátszott egy némajátékot. Kivette a párizsit a hûtõbõl, elkezdte szeletelni. Papírt tett a mérlegre, rádobta a levágott párizsi-szeleteket, majd szemével követte a mutató ingadozását, és hírtelen levette a csomagocskát. Becsomagolta a papírt, ráírta az árat. Nagy ív volt a papír és vastag, nehéz volt összehajtogatni. Az osztály felhördült.

Andi befejezte a pénzszámolást, de úgy látszik, hiányzott valamennyi, mert benyúlt a zsebébe, elõvette a pénztárcáját, kikotort belõle egy fémpénzt, és berakta a fiókba.

Rozi közben a tábláról elvette a joghurtokat, és kibontott egy Mackó-sajtos dobozt, amibõl nagy nehezen kikényszerített 5 darab kockasajtot.

Ezeket, meg a paradicsomos zacskót odavitte Pötyihez.

Az osztály odavolt a gyönyörûségtõl.

Rozi odaadta Pötyinek a paradicsomos zacskót, aki rádobta a mérlegre, gyorsan lekapta, és ráírta az árat, mondta is: 65 deka, 174 Ft.

Rozi megkérdezte: - Nem kétszázötven a paradicsom?

- De, de ez nem fél kiló, hanem 65 deka.
- Igen, de az csak 162 Ft 50 fillér - mondta Rozi
- És van 50 filléresed? - kérdezte gúnyosan Pötyi.
- Nincs, de 12 forintom sincs, amennyivel többet tetszett számolni.
- És a zacskó? Az szerinted ingyen van?
- Lehet, hogy a zacskó kilója több, mint a paradicsomé?
- Miért lenne több? - kérdezte csodálkozva Pötyi.
- Hát, mert a 65 dekában benne van a zacskó súlya is, ha annyiba kerülne a zacskó kilója, mint a paradicsomé, akkor kellene 162 Ft 50 fillért fizetni. Ha 12 forinttal több, akkor ez az egy dekás nejlon zacskó 14,50-be kerül, tehát egy kiló zacskó ára 1450 Ft.
- Na jó, akkor a paradicsom 162 Ft lesz.
- A 6 tojás , 6-szor 22, az 132,
- Az 5 Mackósajt 170.
- A két joghurt egy százas, a párizsi 141.
- Bocsánat, de nem 700 Ft a párizsi kilója?
- De igen, miért?
- Mert én 15 dekát kértem  az 105 forint lenne.
- Egy kicsi több lett. Vegyek le belõle? - kérdezte Pötyi majdnem fenyegetõen.
- Legyen szíves, félek, hogy kevés lesz a pénzem, és az az öt deka, csak megromlik.
- Na, jó, leveszek két szeletet.
- Ugye lehet az egyik a spárgás vége?
- Miért nem jó neked a spárga? Egy ekkora kislánynak mindig kellhet egy darab jó spárga!
- Mert anyukám azt mondta, hogy mindig rámsózzák a spárgás szalámivéget, amit nem is szabadna belemérni. Különben is, mit csináljak én a sós spárgával?
Az osztály fetreng a nevetéstõl.
Andi, a pénztáros maga elé néz, komoran. Néha azért lapoz az asztal alatt, látszik, hogy regényt olvas, mert idõnként törölgeti a szemét.
- Na, így, - dobja rá a párizsit újra a mérlegre Pötyi, - 106 Ft.
- Van még a 6 kiflim!
- Igen, az 66 Ft.
- Mehetsz a kasszához.
- Na, mutasd, mid van - mondja Andi, miután félrerakta a regényt.

Felvágott  106
6 kifli     66
Paradicsom  162
6 tojás   132
5 Mackósajt  170.
A két joghurt  100

Ez hat féle, stimmel?

- Igen.
- 762 forint lesz.

- Bocsánat, de az nem lehet!
- Hogy-hogy nem lehet?
- Mert 6+6+2+2, az 16 és nem 12.
- Ezt nem értem, mirõl beszélsz? - mondja idegesen Andi.
- Hát az utolsó számokat összeadtam, nem 2-vel hanem 6-al kell végzõdnie.

- Jó, akkor 766 Ft. Köszönöm, majdnem ráfizettem. - hálálkodik édeskésen Andi.

- Vagy én - mondja bátran Rozi, - mert ez csak 736 Ft.

- Mutasd csak! 6+6+2+2+0+0, az 16, maradt az 1, 0+6+6+3+7+0, az 23, maradt  a 2, 1,2,3,4,5, meg 2 az 7. Tényleg, 736 Ft. Mivel fizetsz?

- Ezressel, de van két visszaváltható 2 literes kólás üvegem is.

736-hoz, hogy 1000 legyen kell 264, -bõl 120, az 144 Ft. Tessék.
- Bocsánat, de a 120-at nem hozzáadni kellene a visszajáróhoz?
- Na, itt a 384 forintod, de többet nehogy betedd ide a lábad!
- Ezt már tetszett mondani tegnap is. Csókolom, holnap jövök.

Andi felállt, kijött az asztal mögül, Pötyi is, és Rozi mellé álltak.

Az osztály elkezdett tapsolni, Éva néni csatlakozott hozzájuk.
Rozi megkérdezte Éva nénit: - Lehet beleszólni az osztályzásba is?
A tanító néni bólintott.
- Akkor, most kérem az osztályt, hogy háromra mindenki mutassa fel a kezével, hogy hányast adna a közös feleletünkre, elõször a tartalomra. Persze Éva nénit is erre kérem.

- Egy, kettõ, hááárom! - számolt Rozi
A tanító néni ámulva kapta fel a kezét, és négy ujját mutatta. Az osztályban Pityu kivételével mindenki ötöt jelzett, Pityu hármat.

Ági megszólalt: - Pityu, te miért adsz hármast?
Pityu álmatagon megszólalt: Mert Pötyi és Andi rosszul számoltak és csaltak.

- És Éva néni miért adott négyest?
- Mert Andi levonta, amit hozzá kellett volna adni a visszajáróhoz.

Ági megkérdezte az osztályt: - Szavazzunk újra?

- Igen!

- Akkor Egy, kettõ, hááárom!
Most mindenki négyest mutatott.
- Akkor a formára, Egy, kettõ, hááárom!
Ez egyöntetûen mindenkinél ötös volt.
Rozi megszólalt: - Közösen a tartalomra négyest, a formára ötöst kaptunk. Kérünk még egy percet. - A három kislány összedugta a fejét.
Pötyi hirdetett végeredményt. - A tartalomnál 3-szor 4, 12 pontot osztottunk el. Ebbõl Rozié ötös, Andié hármas, az enyém négyes. A formánál mindenki ötöst kapott. Ez a mi döntésünk, Éva néni.

- Rendben van, beírom. Rozi, majd a szünetben szeretnék tõled kérdezni. Amit csináltatok, csodálatos volt.

Andi az osztályhoz fordult. - Nektek is tetszett? Jó lenne, ha mindig így felelnénk és osztályoznánk?

A harsány igenbe beleremegett az ablak, és a folyosóról bekukucskáltak a már szünetüket élvezõ szomszéd osztályokból.