Végül mégsem sikerült a szünetben Rozinak és Éva néninek összejönnie. A szokatlan fajta felelés hatására elsöprõ volt a lelkesedés, a kérdezõsködés, csengetésig Rozi és két barátnõje moccanni sem tudott. A tanító néni ugyan várt rá, de rájött, hogy hiába. Egyedül a tömeg szélén elgondolkodott.

Mi ilyenkor a szokásos tanári megoldás? Csöndet parancsolni, és kivezényelni Rozit a megszeppent gyerekek gyûrûjébõl. Szíve szerint viszont õ is ott tülekedne, kérdezõsködne. A régi módszer nem illett a helyzethez. Sõt! Az õ szerepe is megváltozott. Ez az osztályzásnál volt nagyon más.

Az, hogy "megparancsolja", hogy a kislány tervezze meg a felelést, még belefér a régi formába. De, hogy az osztállyal együtt adja az érdemjegyet, és nem egyedül, befolyásolni, indoklást adnia kell, az egészen új. Rájött, hogy büszke arra, hogy el tudta fogadtatni az osztállyal az indokait, és módosították az értékelésüket.

Te jó ég! Én itt szakértõ voltam, egy, a sok közül, és nem Tanár! Eddig az eszembe sem jutott, hogy egy döntésemet meg kellene érttetnem a gyerekkel. Így döntöttem, punktum. És most? Megkérdeztek, hogy miért! Igaz, Pityut is megkérdezték. Sõt, elõször õt. Vajon azért, mert az õ véleményét fontosabbnak tartották, mint az enyémet? Vagy, hogy bemutassák nekem, hogy minden másfajta vélemény érdekli õket? Vagy, hogy mintát adjanak nekem, hogy nekem is véleményt kell mondanom? Hogy volt ez? Nem beszélhették meg elõre! Ez nem egy eltervezett akció volt.

Egyszerûen elképzelhetõnek tartották, hogy a másik véleménye is lehet fontos, amit figyelembe kell venniük. Nem a Tanáré, másé! Jól válaszoltam? Te jó ég!

Nem, a levonás nem hiba volt! A játékhoz, a csaláshoz tartozott. Akkor lett volna igazam, ha rossz lett volna a levonás eredménye. Ha elszámolta volna magát. És ezért kapott szegény Andi hármast. Disznóság! Vagy tapasztalatlanság? Fogalmazás óránk volt, nem matek. A kaland, a fantázia volt a tartalom lényege. Még nem készültem fel ilyen nagy feladatra.

És az osztály? Õk sem. Szó nélkül elfogadták az általam adott jegyet. Igen, azért benne volt a döntésükben, hogy a Tanár döntését fogadják el. A következõ órán meg kell mondanom, hogy tévedtem. Szavazzunk újra!

Hogy elment ez a szünet! A gyerekek még mindig Roziékat faggatják, legalább tízszer mondatták már el vele a történteket, és jönnek más emeletekrõl is.

Gyerekek, nem hallottátok a csengõt? Mindenki az osztályába!