- Gyerekek, fel kell mennem az igazgató bácsihoz. Lehet, hogy az egész óra elmarad. Ági, te vagy a hetes, vigyázz, hogy ne zavarjátok a szomszéd osztályokban a tanítást. - kezdte Éva néni, amikor belépett az osztályba, majd hozzátette: - A fogalmazásórán a tartalomra adott osztályzatomat módosítom ötösre. Gondoljátok át ti is! Énekórára biztos visszaérek.

Ági kiült a tanári asztalhoz.
- Csend legyen! Javasolni akarok valamit!
Az osztályban a fû növésének a zaját is meg lehetett volna hallani, ha lett volna bent fû.

- Figyeljetek! - mondta Ági. - Ez a hét szokatlan dolgokkal kezdõdött. Most, hogy van egy óránk, meg kellene beszélnünk. Ahogy észrevettétek, a fõszereplõ Rozi volt tegnap is, ma is. Azt javaslom, hogy jöjjön ki, és mondja el nekünk, mi is történt.

- Inkább maradnék a helyemen - szólt Rozi. - Eleget ácsorogtam az órán is, és a szünetben is. Különben is, nem vagyok én szónok!

- Az intõ után behívott magához az igazgató bácsi, és azt mondta: "Elutasítom Éva néni lemondását, ha te felelõsséget vállalsz az osztályért, és gondoskodsz arról, hogy úgy tanuljatok, ahogy az nektek a legjobb. Éva néni azt a feladatot kapja, hogy úgy tanítson, ahogy ti kéritek." Ezt eddig nem volt idõm elmondani nektek. Egész hétvégén azon gondolkodtam, hogy gondoskodjak én arról, hogy úgy tanuljunk, ahogy nekünk a legjobb.

Hétfõn kipróbáltam a kérdezést. Nekem tetszett, hogy nem csak unalmas magyarázatot hallok, hanem arra kapok választ, ami érdekel, persze, az óra témáján belül. Ma reggel azt mondtátok, nektek is tetszett. Ez nem jelentheti azt, hogy állandóan én fogom törni a fejem, mit kérdezzek. Azt kérem tõletek, hogy ti is gondolkodjatok kérdéseken. Esetleg meg lehet nézni elõre a tankönyvben, mirõl lesz szó, és mit érdemes kérdezni. Nem azért járunk suliba, mert kötelezõ. Szükségünk van arra a tudásra, amit itt kapunk.

Hogy kitõl kapjuk, az egy másik kérdés. Vannak közöttünk jobb és rosszabb tanulók. A rosszabbaknak, mondjuk inkább gyengébbeknek találta ki Andi a Hármasok Klubját, amibe sokan már feliratkoztak közületek. Mit tudtatok róla? Ami a levélben volt: "Szeretnénk egy olyan Klubot csinálni, ahol mindenki kérhet és kaphat segítséget abban a tananyagban, amit nem ért, és mindenki segíthet annak, aki kéri, abban, amit viszont õ ért jobban." A múlt héten azt vettük észre, hogy attól, hogy valaki nem tud valamit, más témában, vagy tantárgyban még lehet jó. A Klubban mondjuk én kérek segítséget az szorzásnál, ugyanakkor segítek másnak a versnél. Lehet, hogy éppen annak, aki nekem segített.

A kitûnõ tanulókat nem hívtuk, és ezért ne haragudjatok ránk! Tudjátok, egészen más az, ha adok is és kapok is segítséget. Ha csak kapnék, nem lenne mire büszkének lennem. Ha állandóan egy kitûnõ magyarázna nekem, talán meg sem érteném, olyan lenne, mint amikor a tanító néni magyaráz. A másik hármas jobban megérti az én gondomat, mert, ha más témában is, de õ is átélte. Jobban is tud így segíteni. Tehát, az alapszabály, hogy mindenki kapjon és adjon segítséget. Nem lesznek állandó párok, mert más és más dolgokat nem értünk, mindig más fog tudni segíteni. Majd csinálunk egy hirdetõ-újságot, amiben mindenki leírja, miben kér és kínál segítséget aznap. Ezt majd Andi fogja csinálni, és körbe fog menni.

Mi legyen a kitûnõkkel?

Két dologra gondolok. Észrevettem, hogy bizonyos témákban idõnként többet tudtok, mint Éva néni. Mint hallottátok, Éva néni feladata, hogy a kérésünk szerint tanítson. Ha valamelyiktök úgy gondolja, hogy szívesen elmondaná az éppen következõ témát, miért ne mondaná el õ. A tanító néni munkáját könnyítjük meg. Talán érdekesebb lesz, vannak emlékeitek, élményeitek a témával kapcsolatban, változatosabb lesz. Lehet, hogy többet tanulunk belõle, mintha egy felnõtt mondja. Vannak, akik szívesen hozzák kellemetlen helyzetbe a tanárt, azzal, hogy olyasmit kérdeznek, amire nem készült fel, nem tud. Ha elfogadjátok a javaslataimat erre nem lesz szükség. Egy vállalt magyarázat, vagy kiegészítés hasznosabb az osztálynak, mint az idõhúzás.

Többen beszélgettünk a felelésrõl. Sok minden nem tetszett. A mai kihívásom, és a közös játékunk rögtönzésre kényszerített. Nagyon élvezetes volt együtt játszani Andival és Pötyivel. Sokkal jobb, mint - ahogy Tomi mondta - egy lakatlan szigeten egyedül élõként kínlódni. Legközelebb, ha vásárolni megyek, tudom, mire kell odafigyelnem. Azt hiszem, az a jó tanulás, ha érdekes, vagy hasznos, amit meg kell tanulni. A felelésnél miért kell egyedül lenni? Olyan kiszolgáltatott az ember.

Biztos lehet sok mindent közösen csinálni. No, itt gondoltam másodszor a kitûnõkre. Be kellene vezetni "hivatalosan" a súgást. Ha az egyik órán megtudjuk, hogy mi a következõn a felelés témája, a kitûnõk felkészíthetnének bennünket. Ez nekik is jó lenne. Hallottam, hogy a régi Oroszországban volt 12 éves egyetemista is. Mert tehetséges volt. Nem hiszem, hogy jól érezte magát a nagyok között. Nem hiszem, hogy az a jó, ha a gyerekkor versenyfutással telik el, és nincsenek az embernek barátai, játszópajtásai. Viszont, azt el tudom képzelni, mennyire hasznos lehet, ha együtt tanulva, a kitûnõk köztünk vannak, megosztják velünk tudásukat, sõt a felelésre - hadd mondjam inkább szereplésnek - õk készítenek fel minket. Persze, ha van kedvük hozzá! De tudom, hogy egyszer anyukám mennyit kínlódott velem valami megérttetésével, biztos vagyok benne, jobban megértette az anyagot, amit a fejembe kellett vernie, mintha csak a saját felkészüléséhez tanulja. Keressünk egy példát A következõ óra ének lesz. Tanultunk egy magyar népdalt, a "Kis kece lányom"-at, nyilván azt kell majd elõadni a felelõnek. Ki gondolja, hogy rá kerülhet a sor? Józsi, Julcsi, Vera?  Van valaki, aki zenével, énekkel külön is foglalkozik? Jancsi és Panni. OKÉ. Hogyan tudnátok ketten elképzelni a közös felelést? Beszéljétek meg!

- Természetesen, vagy kánonban, vagy két szólamban lehetne elõadni - mondta Jancsi.
Próbáljátok ki, melyik lenne a jobb Józsiékkal, hátul a sarokban, utána 10 perc múlva tartanánk egy próbát. - javasolta Rozi.

Ági feltette a kérdést: - Eddig jó volt, amit Rozi mondott? Tudjátok, osztályzás az öt ujjatokkal, Egy, kettõ, hááárom. A többség ötöst mutatott, de volt néhány hármas, sõt egy egyes is.

Ági azt mondta: - Nagyon fontos, hogy tudjuk, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérem, hogy aki hármast adott, vagy egyest, mondja el, miért így osztályozott!

Laci! Te adtál egyest. Nem baj, de légy szíves, mondd el, miért!

- Ez az egész marhaság! - mondta Laci. A tanító néni azt csinálja, amit kell, minek változtatni?

- Mire gondolsz pontosabban? Na várj, segítek. Rozi beszélt a kérdésekrõl, Hármasok Klubjáról, a kitûnõk elõadásairól, a "hivatalos súgás"-ról és a közös szereplésrõl. Ebbõl az öt témakörbõl melyik miért nem tetszik?

- Jó, nézzük egyenként! A kérdezés. Mindenkit más érdekel. Ha mindenki kérdez, elhúzzuk az idõt, nem tudunk végezni az aznapi anyaggal.

- Laci! Szerinted mit jelent az, hogy végezni az aznapi anyaggal? Azt, hogy el legyen mondva, vagy azt, hogy mindenki megértse?

- Jó, megadom magam. De a Hármasok Klubja tényleg értelmetlen. Ki hallott már olyat, hogy az egyik gyenge tanítja a másikat?

- Én, - szólt közbe Andi. - A dolgozat elõtti szünetben beszélgettünk arról, hogy mennyire félünk, mert van amit nem értünk. Egy ember volt, Rozi, aki meghallotta, hogy én mitõl félek, és elkezdte nekem magyarázni. Vele még vitatkozni is lehetett, mert nem felnõtt, nem kitûnõ tanuló. Igaz, hogy kiderült, hogy neki volt igaza. De erre én, a vita alatt rájöttem. Amikor Julcsi is elmondta, hogy mit nem ért, én magyaráztam el neki, mert azzal viszont én voltam tisztában. A dolgozatunk Julcsinak is, meg nekem is ötös lett. De egyébként a Klub önkéntes. Nem kell benne részt venni. Ha kérsz segítséget, kapsz, ha van, aki vállalja. Ha te tudsz, értesz olyat, amit más nem, te segítesz. Majd meglátjuk. Veszíteni nem lehet vele.

- Akkor a kitûnõk elõadásai. Miért jobb, mintha a tanító néni mondja el? - folytatta Laci - Csak az idõt pocsékoljuk vele.

- Majd én elmondom! - Oszi szólt közbe, a Professzor. Így nevezték a gyerekek, mert fölényes volt, lenézte a nála butábbakat. - Tudjátok, hogy az én apukám egy kutató intézet igazgatója? Hogy én 4 éves koromban már megtanultam olvasni? Hogy esténként a saját számítógépemen nézegetem az Internetet? Rengeteg mesélnivaló gyûlik össze a fejemben akármelyik témáról, amit itt a suliban tanulunk. És nincs kinek elmondani. Azt gondoljátok, hogy nagyképû vagyok? Nem, csak szeretném elmondani azt a sok érdekeset, amit megismertem. Nem dicsekvésbõl, hanem mert kár magamban tartani, tudva, hogy ezeket még Éva néni sem ismeri. Szerintem jó Rozi ötlete. Én szívesen beszélnék arról, amit megtudtam az egyes tananyagokon felül. Tudjátok ez nekem is hasznos lenne. Most olyan a fejem, mint egy nagy krumpliszsák. Minden ömlesztve van benne. Ha mondjuk környezetórára kell felkészülnöm, kiselõadást tartani, arra készülnöm kell, válogatni, hozzánézni, megfogalmazni. Rendet csinálhatok a fejemben. Engem fõleg  a természet érdekel. De szívesen hallanék mástól a mûvészetekrõl, a matekról.

- Jó, de a súgás mégsem szép dolog. - mondta Laci.
- Súgás mindig is volt és lesz is. Nem tisztességesebb, ha ezt a felelésre felkészüléskor csináljuk? - kérdezte Ági - Fõleg, ha ez nem kötelezõ, hanem önkéntes.
- De a közös szereplést nem tudod megvédeni! - mondta Laci - A tanító néni arra kíváncsi, hogy te mit tudsz, nem arra, amit ti együtt csináltok, ráadásul elõre felkészítve.

- És akkor megtudja, ha kint hebegek-habogok egyedül a táblánál? Ha nem vagyok képes elmondani? - kérdezte Tomi - Ha beszélgetünk, egymásnak magyarázunk, eljátszunk egy helyzetet, akkor lehet, hogy többet megtud arról, hogy értjük-e a lényeget. Ez nem színház, ahol bemagolunk egy szerepet, tudjuk, mi a végszó, mit kell nekünk mondani. Külön-külön készülünk, más-más súgókkal, vagy azok nélkül, és a helyszínen jönnek olyan érvek, vélemények, amire meg kell tudni felelni. Mi, biztos, hogy jobban megtanuljuk a leckét. És ez a fontos.

- De akkor egyáltalán minek a tanító néni? - fakadt ki Laci - A kitûnõk elõadnak, a gyengék egymást segítik, a szereplõk egymással beszélgetnek. Mi lesz a tanító néni tekintélyével, fõleg, hogy még van mondanivalója Rozinak az osztályozással kapcsolatban is.

- A tanító néni azért van, hogy segítsen. Egyetemet végzett, ez a szakmája. Az anyagot tudja, ha kérdésetek van, tud válaszolni, rá tudja irányítani a figyelmet a fontos részekre. A szereplések témáját legalább a tananyag szempontjából õ mondja meg. Ajánl a felkészüléshez könyveket. Ad házi feladatot az otthoni gyakorláshoz. El tud vinni benneteket kirándulásra, múzeumba, ahová felnõtt nélkül nem mehettek. - válaszolt ... az igazgató bácsi, akit senki sem látott bejönni, annyira lekötötte az osztályt a vita.

A gyerekek felpattantak.
- Üljetek csak vissza! Kíváncsi voltam erre az osztályra, látogatóba jöttem. Az egész iskola rólatok beszél. Most menjetek ki ugrándozzatok a szünetben az udvaron, az énekórátokat megnézem.
Rozi szeme rögtön megkereste a hátsó sarokban a halkan sustorgó kis csoportot.
Odament hozzájuk: - Panni, rendben lesz minden?
- Nyugi, nyugi. A szünet még kell nekünk, de már alakul.