Letelt a 3 hét, amit gondolkodásra kért Rozi az igazgató bácsitól. Hárman ültek az irodában, az igazgató bácsi, Éva néni és Rozi.

- No, Rozi, döntöttél? - kérdezte az igazgató bácsi.
- Nem tetszett meggondolni magát?
- Én, nem, bár van bennem egy kis idegesség. - vallotta be az igazgató bácsi. - Ahogy terjed a próbálkozásaid sikereinek híre az iskolában, fantasztikus. Már a felsõsök is mondogatják, hogy szeretnének felelés helyett szerepelni, és közösen osztályozni. Egyelõre nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet a szereplést megoldani egyes tantárgyaknál. Mondanál néhány példát?
- Milyen órára? - kérdezte Rozi szorongva.
- Például olvasásra. Hogy lehet együtt olvasni, vagy verset mondani?
- Anyukám mesélte, hogy volt egy beszélgetés egy híres szinésszel a TV-ben, aminek a végén elszavalta az "Anyám tyúkjá"-t. Mi is tanultuk. A színész az utolsó sort, "Anyám egyetlen jószága" másképp mondta, mint mi, az órán tanultuk. Elmondta, hogy a jószág nem a kutya, hanem a tyúk. Úgy látszik, vannak olyan szövegek, amiket lehet másképpen is érteni. Ez lehet az olvasásnál két szereplõ. Beszéljék meg, melyikük hogy érti!

- A királynõt megölni nem kell félnetek jó lesz. - morogta az igazgató bácsi.
- Nem értem. - mondta Rozi.
- Az a kérdés, hova teszed a vesszõt. Mást jelent, ha így mondod: A királynõt megölni nem kell, félnetek jó lesz! És mást, ha így: A királynõt megölni, nem kell félnetek, jó lesz! Jó a példád. És a matek?
- Azt tanultuk, hogy a megoldást vissza kell ellenõrizni. Ezt csinálhatja más is. Ha valami nem stimmel, megvitatják, közösen keresik a hibát.
- Igazad van. Van még néhány kérdésem, de azokat valamelyik felsõ tagozatosnak fogom feltenni. Éva néninek nagyon tetszenek az újításaid.
- Bocsánatot kérek, de ezek nem az én újításaim! - szólt közbe Rozi. - Mindent a gyerekekkel együtt találtunk ki. Ezért nem tudok én egyedül dönteni. Az volna jó, ha meg tetszene kérdezni az osztályt.
- Éva néni, mit szól hozzá? - kérdezte az igazgató bácsi a tanító nénit.

- Két dolog biztos! Rozi kezdte a változtatásokat, és igaza van, hogy az egész osztály döntése kell. Ehhez én is ragaszkodnék, mert nem csak Rozit kell tanítanom.
- Megadom magam! De egyhez ragaszkodom: Továbbra is veled szeretnék majd beszélgetni. Éva nénit, meg arra kérem, hogy gondoljon a többi osztályra is. és valahogy készüljön fel a tantestület tájékoztatására!

- Örömmel megteszem, mert 10 éve nem voltak ilyen élvezetes óráim. - mondta Éva néni.
- Akkor most fogja meg ennek a papírnak a másik végét, és tépjük el együtt! - nyújtott oda egy lapot az igazgató bácsi Éva néninek.
- Ez milyen papír? - kérdezte Rozi.
- Éva néni felmondólevele.
- Akkor van egy megbízatásom. Két kézzel nekem is segítenem kell széttépni.
- Ezt nem értem! - mondta zavartan az igazgató bácsi.
- Nem baj, ez belsõ ügyünk az osztállyal - válaszolt Éva néni. - Mondd meg Rozi az illetõknek, hogy nagyon köszönöm!

Ezután négy kéz megfogta a papír 4 sarkát, és nagy egyetértéssel négy felé tépték. A darabokból Rozi kettõt, az igazgató bácsi és Éva néni egyet-egyet elrakott a zsebébe.

- Ezt a másik papírt Éva néni, magának adom. Vendéget vihet magával.

- Megkérdezhetem, hogy mi az? - kíváncsiskodott Rozi.
- Meghívó Békéscsabára, a "Pedagógiai módszerek szakvására" címû rendezvényre, ami két hét múlva szombat-vasárnap lesz. - olvasta a tanító néni, majd megkérdezte - Rozi ráérnél akkor?