- Rozi! - szólt ki apu a
konyhából. -
Vedd elõ a
szerszámos-táskám!
-
Mi
történt? Valami elromlott? -
kérdezte Rozi, amikor kivitte a
táskát. (Benne volt a
kérdésekben, mert éppen
kérdéseket fogalmazott video
ügyben.)
-
Nálunk nem, de a 10.-ben Szabóknál
kiesett a csap. Átugrom, és
megjavítom, mert összeomlik a ház, ha
átnedvesedik. - mondta sietõsen apu.
-
Várj egy picit! Nem az Andiékrõl
van
szó? - kérdezte Rozi.
- Azt hiszem van
egy ekkora lányuk, mint te vagy.
-
Igen, õk azok.
Tudnod kell, hogy Tomi, egy másik
osztálytársam, barátom
spárgával egyszer már
javította ott a csapot. Tehát nem
sikerült. Pedig ezért kapta meg a
vagdalthús-konzervünket. - mondta Rozi.
- Ezt nem
értem, mi ez a zagyvaság? - állt meg a
kapkodásban apu. - Miért kapott
tõlünk
konzervet az a fiú, ha
Szabóéknál javított?
-
Tudod, az
úgy volt, - kezdte Rozi, majd elmesélte,
hogyan
szerzett kakaót a palacsintájához.
-
Nem rossz
ötlet! - mondta apu. - Megnézem, hogy a teflonos
tömítõ- szalagom itt van-e a
táskában. Ha visszajövök, majd
beszélgetünk. Szia!
-
Szia! -
válaszolt Rozi. Leült a
székre,
és elmélázott. - Apu
hajóskapitány, de már évek
óta nincs munkája. Pedig szeret dolgozni,
lám, hogy megélénkült egy kis
segítségkérésre.
És a KÖR, amit a sárkányok
csináltak, meg mi is a kakaó miatt. Lehetne a
felnõttekkel is? Talán apunak, vagy
nekünk
szükséges valamit kellene felajánlaniuk.
Mi kellene nekünk? Apunak
valószínûleg,
ha megkérdik, bor, vagy pénz. Tényleg,
felhívom Ágit.
-
Szia, Kati, Rozi vagyok. Nem, ne add Ágit, veled is
megbeszélhetjük! Emlékszel a
kakaóra? Apu most indult Andiékhez
megjavítani a csapot. Ügyes ezermester, ha akar
dolgozni. Ha volna kis csavarhúzója,
még a régi órákat is meg
tudná javítani. Tudna forrasztani TV-t
rádiót, árammal
mûködõ
gépeket is, ha lenne szerszáma hozzá.
És akkor nem inna, meg veszekedne annyit!
-
Jó,
jó, ne kezdj el sírni! - vigasztalta Kati. - Van
az én apámnak
forrasztópákája, megvette, de nem
használja. Van egy órás
csavarhúzója is. Hoppá! És
van egy értékes régi
falióránk is, ami évek óta
nem jár. Beszélek anyukámmal,
és felszaladok Andiékhez. Szia!
-
Köszi, szia! - válaszolt Rozi, és
letette a kagylót.
Kati már fent
volt, és Szabó
nénivel beszélt. - Igaz, hogy van egy ezermester
ismerõsük?
-
Éppen most varázsolja a csapunkat
újjá. - mondta Andi anyukája. - Csak
azt nem tudom, hogyan köszönjem meg neki.
Pénzünk most nincs, a fizetés
még messze.
-
Egy
jó mester leginkább egy jó
szerszámnak örül. - válaszolt
kapásból Kati.
- Az
nekünk nincs, egy régi szép
vázát gondoltam. Új bútort
vettünk, nem illik bele. - morfondírozott
Szabó néni.
-
Nekünk rengeteg szerszámunk van, és nem
használjuk. De egy régi
vázának anyukám
örülne. Tessék megkérdezni
tõle, hogy mit szól hozzá, ha
hálából el tetszik
híresztelni a szomszédoknak, hogy milyen
ügyesen dolgozik. Rögtön ezután
tessék átküldeni azt a csodamestert, meg
kellene javítani a falióránkat.
- A pletyka
azért nem fizetség! Fizetés
után majd én is fizetek. Megbeszélem
vele. döntötte el Andi anyukája. -
Azért a hírt viszem, a mestert
küldöm. Hol is laktok?
-
Éppen a néniék alatt. Ha folyik a
víz, hozzánk folyik.
- Akkor a
múltkoriért
kárpótlásként
tiétek a váza. Na szerbusz! - fejezte be
Szabó néni.
-
Csókolom. - mondta Kati a csukott ajtónak,
és lebattyogott, hogy beszéljen az
anyukájával.
Rozi közben
folytatta a kérdések
gyártását. Szerette volna
elérni a fejenkénti 10 darabot, és az
ötven kérdést jelent.
Erõltette a
fejét, de az egyik kérdést
át kellett tennie Katihoz Tomitól. Pedig ott
már megvolt a 10, a fiúnál pedig
még csak nyolc volt. Márpedig, ha törik,
ha szakad, õ nem puszilja meg Tomit. Azután
rájött, hogy elképzelhetõ,
hogy a
többiek is a kerek számra törekednek.
Akkor mindenkinek 10 lesz? Én átállok
a 11-re, döntötte el magában,
és nekifeküdt újra a
gondolkodásnak. Új dolgok nem jutottak az
eszébe, de rájött, hogy
helyenként olyasmit kérdezett, amit
részletesen, több kérdésben
lehetne, sõt kellene megfogalmazni. Tomitól
kérdezte, például, hogy hogyan lehet
10 nap alatt megcsinálni a másolást.
Most megfogalmazta a következõ
kérdéseket:
Hány
másolatig nem romlik az eredeti szalag
minõsége?
Egyszerre
hány videót lehet összekötni?
Lehet-e egy 4
órás kazettából
négy egyórást csinálni?
Mennyi idõ alatt
lehet ezt megcsinálni?
Mi kell
hozzá?
Akkor
rögtön Katinak: Honnan lehetne
üres
kazettát szerezni?
Mennyiért?
Teljesen
meglódult Rozi agya. Ontotta a
kérdéseket. Hamarosan mindenki papírja
megtelt. Hol van már a 10, vagy 11
kérdés fejenként?! Volt, akihez
20-nál is több kérdést
fogalmazott. Akkor hagyta abba, amikor a kulcs
megzördült a zárban. Apu hazajött.
-
Én
nem tudom, mit képzelnek ezek! - mondta,
belépéskor. - Mintha én
lennék az Atyaúristen! Mindenható!
Megcsináltam a csapot, már hívtak
eggyel lejjebb, egy kakukkos órához,
azután egy hûtõgép
és egy
porszívó. Pénze, meg egyiknek sincs.
Itt egy kávé, ott egy pohárka bor,
majd fizetéskor fizetünk. Hiszem, ha
látom. Viszont kaptam vadi új
szerszámokat.
Forrasztópákát,
órás-csavarhúzót.
Már használtam is õket. Szuperek.
-
Apukám, kérsz egy kis bort? -
kérdezte Rozi.
- Dehogy
kérek! Át kell néznem egy TV
kapcsolási rajzát, és hoztam egy
robotgép motorját, amiben kéne valamit
csinálni a szénkefével. Egy
másikat meg át kellene tekercselni. Egy
hétre megvan a munkám. És
ezekért pénzt is kapok. Kellene egy szoba
garnitúrát is áthúzni, de
ahhoz kárpitos kellene. Volt, aki a
Trabantjánál akart valamit. Lemegyek a
kocsmába, és beszélek
Józsival, Sanyival, meg Pistával. Õk
is
munkanélküliek, pedig jó szakemberek,
és máshoz értenek, mint én.
-
Apu, Pötyi anyukája is
munkanélküli,
és könyvelõ. - szólt
közbe Rozi.
- Akkor
lemegyek, összeszedem a fiúkat, de nem maradunk
ott, hanem feljövünk. Van Pötyiéknek telefonjuk? -
kérdezte apu.
- Van, de
én is át tudok menni hozzájuk, itt
laknak a másik házban.
-
Várjál, elõbb beszélek a
fiúkkal. Öt ember már
alakíthat egy szövetkezetet. Ha mi
megegyeztünk, kell a jó
könyvelõ.
