Az órák simán lementek, már volt olyan szereplés is, amelyik csak négyest kapott. A KAPTÁR már az egyeztetésre készült. Mindenki külön lapokra írta a kérdéseit, a tetejére, hogy kinek szólnak, és a jobb felsõ sarkába, hogy hány darab. Az utolsó óra után ottmaradtak az osztályban, Kati is odajött.

Kiteregették a lapjaikat. Rozi azt javasolta, hogy ne csak egyszerûen adják oda egymásnak, hanem játsszanak is egy kicsit. Mindenki ismeri az Ország-város játékot. Körbe egymás után felolvasnak, mindenki egy kérdést, aki ugyanazt írta, az magánál kihúzza, és már nem olvassa fel. Ági hozzátette: - Aki úgy gondolja, hogy valamelyik kérdésre nem, vagy nem csak a címzettnek kellene választ adnia, hanem neki is, szól, és a kérdés a neki szóló listára (is) felkerül. Hiába, ez a Ági, világszám! - gondolta Rozi, és nem bánta volna, ha alulmaradna Ági kérdésszámával szemben, hogy adhasson neki egy puszit.

Elfogadták a feltételeket, elkezdték a munkát. Mindenki kapott eredetileg 50-60 kérdést, de a kihúzogatások után lecsökkent a számuk 20-25-re. Volt legalább 10 kérdés, amit mások vállaltak át, mert úgy érezték, õk tudnak rájuk válaszolni. Mindenki megkönnyebbült, mert elõször nagyon megijedtek a rengeteg kérdéstõl. Talán ez lehetett az oka, hogy nem csak 15 puszi csattant, hanem legalább 30, mert a nyertesek vissza is adták õket, helyenként kamatostól. Rozi viszonylag sok kérdést fogalmazott meg. Kérdezték is a gyerekek, hogy csinálta.

- Valószínûleg azért, mert én megyek a kazettákkal Békéscsabára, tehát engem izgat legjobban. Az is jó volt, hogy elhatároztam, hogy mindenkinek 10 kérdést fogok megfogalmazni. Nem hagytam elõbb abba. Azután arra gondoltam, mindenki a kerek számot próbálja elérni, nekem, tehát, ha gyõzni akarok, eggyel többet kell írnom.  Azután észrevettem, hogy néhány kérdésem túl homályos, sokminden fér bele. Ezeket szétbontottam  részekre. És ekkor elkezdtek özönleni az ötletek. Még álmomban is kérdéseket fogalmaztam.

- És, mi a következõ lépés? - kérdezte Andi.

- Én megkérdezek a kiránduláson mindenkit. - mondta Tomi.
- Én az anyukámat faggatom ki. - szólt Pötyi.
- Én megrajzolom az emblémánkat és kitalálom, hogyan reklámozzunk.
   Sorolta Ági.
- Én körülnézek a vídeokölcsonzõben, és néhány osztálytársammal is  
   beszélek. - mondta Kati.
- Én leülök, és kitalálom a tennivalókat. - Így Andi.
- Én meg csak ülök, karba tett kézzel, és örülök, hogy minden jól megy.
  - fejezte be a sort Rozi, de hozzátette - Persze ez csak vicc, én a kérdések
    alapján felkészülök a hétfõi órára.