- Tomi! - szólt Kovács néni a konyhából. - Megjött Piroska! Menjetek kezet mosni, kihûl a leves!
- Tessék csak Pirinek hívni! - kérte Piroska. - A Piroska olyan felnõttes.
- Képzeld, több, mint öt percünk van! - újságolta Tomi miközben szappanozta a kezét.
- Mit csinálunk ennyi idõvel? - kérdezte Piri.
- Majd elmondom az ötletemet, ebéd után. Nagyon éhes vagyok.
- Tomi! Ne szürcsöld a levest! Vegyél példát Piritõl, látod kavargatja, és megfújja, mielõtt megeszi. - mutatta Tomi anyukája.
- Mi nem bírjuk a forró ételt, ezért biztos, ami biztos kavargatjuk, és fújjuk. - magyarázta Piri. - Ez a paradicsomleves is nagyon finom.
- Miért, ti másképp csináljátok? - csodálkozott Tomi.
- Igen. Hogy is fõzi apukám? - gondolkodott el Piri.
- Apukád? Nem az anyukád fõz? - kérdezte Kovács néni.
- Anyukám csak akkor fõz, ha apukám dolgozik, és nincs otthon. Apu azt mondja, hogy jól fõzni csak élvezetbõl lehet. Anyukám muszájból fõz.
- Hát, én is el tudnám viselni az életet fõzés nélkül! - sóhajtott Kovács néni.
- De anyukám te tudsz fõzni. - vigasztalta Tomi.
- Majd meglátjuk, milyen receptet mond Piri.
- Elõször zsíron megpirítja a hagymát, azután petrezselymet, krumplit rak bele, meg zellerlevelet. Ha megpuhult, paprika és hámozott paradicsom jön, pirospaprika, kis cukor, és azután a víz. A végén rizsát, vagy reszelt tésztát fõz bele.
- Ezt felírom! - vette elõ Kovács néni a tollat és a saját receptgyûjteményét. - A palacsintát hogy szereted?  Túróval, kakaóval, vagy lekvárral?
- Mindegyiket szívesen megeszem, de a legjobban a Rácz Pali kedvencét szeretem.  - válaszolta Piri.
- Ezt sem ismerem! Várj, még befejezem a paradicsomleves leírását. Így, most mondjad!
- Kikeverjük a palacsintatésztát, közben szeletekre vágott zsemlét kicsit megpirítunk, cukrozott vörösborba áztatjuk. Megmártjuk a palacsintatésztában, és forró olajban kisütjük. Fahéjas porcukorral szórjuk be, és lekvárba mártogatjuk.  - magyarázott lelkesen Piri.
- Mi is szoktunk almát sütni pongyolában. - szólt Tomi.
- Mi külön palacsintát nem sütünk. Csak így, valamit belemártva. Zsemlét, almát, banánt, bodza-, vagy akácvirágot. És mindet cimettel, fahéjas porcukorral szórjuk be.
- Akkor az alma pongyolában cigány étel? - csodálkozott Kovács néni.
- Mi cigányok büszkék vagyunk a fõzõtudományunkra. - mondta Piri. Sok receptünket vették át mások is.
- Például? - kérdezte Tomi.
- Hallottál már a kakaspörköltrõl túrós csuszával? Vagy a Rigó Jancsiról?
- Ilyen pörköltöt egy elõkelõ étteremben ettem,  amikor apunak külföldi vendégei voltak. A Rigó Jancsi meg a kedvenc süteményem. Ha cukrászdába megyünk, mindig azt kérek.
- Rigó Jancsi híres cigány muzsikus volt. - jegyezte meg Piri. - Nagyon finom ez a palacsinta is. Így vastagon sokkal jobb, mint azok a papírvékonyak, amiket a falatozóban adnak.
- Várjatok, adok kistányérokat, és a többit bevihetitek a szobába, majd ott megeszitek. Akkor én tudok mosogatni. - tuszkolta ki a gyerekeket a konyhából Kovács néni.