-
Szóval, mi a terved arra az öt percre? -
kérdezte Piri, amikor becsukódott
mögöttük az
elõszobaajtó.
-
Kellene egy
köszöntõ azoknak a
tanítóknak,
akik majd megveszik a kazettát. - mondta Tomi, és
hozzátette: - Rád gondoltam.
- Az
ötlet nagyon tetszik, de miben gondoltál
rám?
- Mondd te a
köszöntõt!
-
Mégis, mit mondjak? És miért
éppen én?
-
Ismerek
valakit, aki másodszor járja a harmadik
osztályt, és most, az év
végén minden tantárgyból
legalább hármasa van. - mondta huncut
hangon Tomi. - Tudsz jobbat?
- Meg tudom
én ezt csinálni? - kételkedett Piri.
-
Az
eredményt te csináltad, meg a
tanítás megváltozása.
Errõl
kellene beszélned.
- Nem is tudom
mit mondjak.
-
Mégis, mit mondanál? Kezdd el! -
javasolta Tomi,
és a
távirányítóval titokban
bekapcsolta a kamerát.
-
Kedves
tanító néni,
tanító bácsi!
Csináltunk neked egy filmet arról, hogy az
utóbbi idõben milyen órákat
tartunk mi
a III. b-ben. Komolyan mondom, élvezzük az
órát! Mindenki! Az úgy
kezdõdött, hogy Rozi elkezdett
kérdezni.
Nem is! Elõször megalakult a Hármasok
Klubja.
Én is beléptem. Tudod, én
évismétlõ vagyok. Tavaly
matekból,
olvasásból, és
tornából megbuktam. Nem mertem
megszólalni, nem értettem, hogy mit
számolok, gyenge, ügyetlen voltam. Most meg, magam
sem hiszem, beszélek, matekból
négyesem van, a
váltófutásban a mi csapatunk
gyõzött. Ja, igen, a Hármasok Klubja! Ez
egy nagyon
jó dolog. Ha én nem értek valamit,
elmagyarázza nekem valaki. Ez volt a
tanulópároknál is. De most van
folytatása. Én is segítek
másnak. Lehet, hogy éppen annak, aki nekem
segített. Ez alapszabály. Mindenki
segít és kap segítséget.
Senki sem szégyelli, hogy nem tud valamit, mert
mást viszont õ tud jobban. Én
magyarázok, érted? Én, a kis
cigánylány! A Hármasok Klubja
megalakulásától ennek a
videónak a felvételéig egy
hónap telt el. A közös
szereplést és a magyarázást
majd mindjárt meglátod. Nem vagyok benne, mert
én már az elõzõ
köri
órán szereztem egy ötöst. Most
már minden óránk ilyen. Mi mondjuk el,
hogy mit tudunk az új
témáról. Éva
néni csak hozzáteszi, ami kimaradt. A
felelések helyett közös
szereplések vannak. A legjobbak
készítenek fel minket a szerepünkre. Ez
nem bemagolás, mert nem beszéljük meg
egymással, ki mit fog mondani. Régebben
megtanultam szó szerint a könyvbõl a
leckét. Most muszáj értenem, mert nem
tudom, merre viszi el a beszélgetést a
másik. Oszi azt mondta (tudod, õ a mi
házi zsenink) neki is jobb, ha
felkészít engem. Jobban megérti a
kérdéseimbõl. "Rendet tud rakni a
krumpliszsákjában, a fejében". Ha
már úgyis van súgás,
csináljuk tisztességesen, és a
legjobbakkal. És inkább elõre, mint
felelés közben. Miért nem tudtam
felelni? Mert egyedül voltam. Szemben mindenki
ellenséges volt. A tanító arra
várt, mikor csinálok hibát. A gyerekek
örültek, hogy nem õk vannak soron,
én
kínlódom egyedül. Ha
hibáztam, kinevettek. Most nem egyedül vagyok kint,
mindenki szurkol nekünk. A feladatok az
életrõl
szólnak. Nem csak számok,
vásárlás, tervezgetés.
Élvezzük az órát.
És, ha bemutatod ezt a felvételt az
osztályodnak is, õk is azt kérik,
élvezni akarják az órákat.
Hidd el, Éva néni is élvezi. Minden
gyereknek ez a vágya: Élvezzük az
órát!
Életemben
nem beszéltem ennyit egyfolytában. De
errõl lehet
órákig!
-
Ennyi! -
szólalt meg Tomi, és kikapcsolta a
kamerát. - Várj, csak! megnézem a
számlálót 5 perc és 12
másodperc. Van 8 tábla, amit meg kellene mutatni.
Ebbõl 4 tábla fontosabb, és nagyobb,
arra hagyunk
2-2 másodpercet, négyre elég 1-1. Az
összesen 12 másodperc, a beszédeddel
együtt 5 perc és 24 másodperc. Mennyi
hely volt még? 5 perc és 28 másodperc!
Benne vagyunk, még 4 másodperc jut a
táblákra.
-
Mit mondasz?
Csak nem vetted fel, amit itt összedumáltam? -
kérdezte Piri.
-
Dehogy nem!
Szupi voltál! Most megvárjuk Andit és Ágit, és
lejátsszuk nekik.
- Valaki
csenget. Már õk jöttek?
-
Szia Oszi!
Gyere fel! - kapta meg a választ Tomitól, aki a
kaputelefonba szólt így.
- Oszi? Õ
vásárolja az új kazettákat,
nem?
- Igen, de
megkértem, hogy hozzon valamit, soron
kívül.
- Mi az? - lett
kíváncsi Piri.
- Szia Oszi!
Köszönöm,
gyönyörû lett.
Bejössz? - kintrõl morgás.
-
Na
jó, de siess vissza! Szia! - mondta még mindig
kifelé Tomi, majd megfordult
és egy lapot
mutatott Piri felé, - Na, mit szólsz
hozzá?
A lap
így nézett ki:
|
|
Készítette
a
|
|
KAPTÁR
|
-
Nagyon szép! - lelkesedett Piri.
-
Ószi azt mondta, hogy inkább megrajzolja a
kaptárt, és az legyen a
cégjelzés, és ne a V
felmutatása. Na, most figyelj Tegyük ezt a lapot a
többi mögé! Most vedd õket a
kezedbe,
és amikor felemelem a kezem, számolj, hogy
tizenegy, tizenkettõ, és utána
cserélj
a következõre. Megint tizenegy,
tizenkettõ,
és
csere. Egészen a KAPTÁR-lapig. Érted?
Kezdhetjük? - állt be a kamera
mögé Tomi.
Beállította a
távolságot, felvette a címlapot, majd
felemelte a kezét. A felvétel
végén megnézte a
számlálót, 5 perc 28
másodperc volt.
