For the World!
4. fejezet
A Hármasok Klubja

- Rozi! Képzeld el, ötös lett a dolgozatom, és Julcsié is! - kiáltott Rozira Andi, az az osztálytársa, aki annyira izgult két héttel korábban a nagyszünetben.
- Nem értem, miért mondod ezt nekem? - mondta csodálkozva Rozi.
- Hát nem emlékszel? Te magyaráztad el nekem, amit nem értettem! Julcsinak meg én mondtam el, amit õ nem értett. Beszélnem kell veled!

- Na, jó, vonuljunk ide az ablakhoz! Mit akarsz mondani?
- Te, óriási ötletem van! Teljesen fel vagyok dobva! Olyan büszke vagyok, hogy tudtam segíteni Julcsinak, miközben nekem is kellett segítség.

- Mi az ötleted? - kérdezte Rozi, miközben arra gondolt, már megint elfogy a büfébõl a túrós táska.
- Ezt be kellene vezetni az osztályban. Mindenkinél van úgy, hogy valamit nem ért, a másik, meg igen. Szervezzük meg, hogy alakuljanak tanulópárok.
- Ilyent már szervezett a tanító néni.
- Bele is bukott! Mert nálunk másképp volt veled és Julcsival. Az én párom olyan volt, mintha õ lett volna a tanító néni, unalmasan elmondta a leckét, és kész. Tõled én kérdeztem, Julcsi kérdésére én akartam válaszolni. Nem az egész verset, csak azt, amire kérdezett. Tõled is csak arra kaptam választ, amit nem értettem. A tanulópáromat untam. Te a lényeget mondtad, amire kérdeztem. És én is. Ezt kellene bevezetni. Csak nem tudom, hogy kezdjünk hozzá?
- A tanító néni a jó tanulót rakta össze a gyengébbel.
- Ez, az! Az a fontos, hogy egyikünk se legyen mindenben jó. Legyen, amit tudunk, de legyen olyan is, amit nem tudunk. Segítsünk, de kérjünk is segítséget. Nem kellenek állandó párok. Mindig az segítsen, aki arra a kérdésre tudja a választ! Csináljuk meg a Hármasok Klubját!

- Miért éppen a Hármasokét? - Rozi most már semmit sem értett.
- Egyrészt, mert nekem segít valaki, és én segítek valakinek, esetleg másnak. Az három. Másrészt nem kellenek a nagyképû, stréberek. Harmadrészt, ez lenne a cél, hogy a hármasokat javítsuk ki.
- Hát, az jó lenne! - sóhajtott Rozi.
- De hogyan képzeled? Kiállsz az osztály elé?

- Azt reméltem, hogy lesz erre valami jó ötleted.

Rozi elgondolkodott. Hirtelen eszébe jutottak a sárkányok. Õket is egyenként kellett megkeresni. Hogy is csinálta a Hétfejû bácsi?

- Figyelj, rájöttem. Te az ablak melletti sorban ülsz, én a fal mellettiben. Indítsunk mindketten egy levelet körbe, hogy a két hét múlva megtartanánk a Hármasok Klubja alakuló ülését.

- Jó, de miért két hét múlva? - csodálkozott a másik. Rozi szeretett volna tanácsot kérni a sárkány bácsitól, vele is megbeszélni a dolgot. Ezt azért mégsem mondhatja el itt a suliban. Ez az õ titka.

- Tudod, egy klubnak van alapszabálya, vezetõsége. Ezt át kell gondolni, meg kell fogalmazni. Ehhez kell az idõ.

- Na, jó! Akkor mit írjunk a levélbe?
- Csak azt, hogy szeretnénk egy olyan Klubot csinálni, ahol mindenki kérhet és kaphat segítséget abban a tananyagban, amit nem ért, és mindenki segíthet annak, aki kéri, abban, amit viszont õ ért jobban.
- És írjuk bele, hogy ki akarjuk javítani a hármasokat!
- Oké, megbeszéltük. Gyere be, mert csöngetnek, vége a szünetnek!

- A végére írd be, hogy titok, és csak mi, gyerekek tudjunk róla, írja alá, aki benne van a buliban, és adják tovább!
- Jó, csak gyere már, jön a tanító néni!


A tartalom-jegyzékhez