Kedden
reggel a III. b.-ben szokatlan csend volt. Mindenki bent volt, senki
nem hiányzott. Éva néni szokatlan
csendet talált az osztályában.
- Mi van
veletek? - kérdezte.
- Kicsit
fáradtak vagyunk, mára nem
készültünk. - mondta Andi.
-
Ja, persze, az
üzleti terv. Világos, elkezdődött a nagy
munka. Nem szokta cigány a szántást!
Tomi jelentkezett: -
Tanító néni, ezt ne
tessék mondani! Piri tegnap rengeteget dolgozott, este 9
óra után ment haza,
utolsóként. Nagyon sokat segített.
- Kiről
beszélsz? - csodálkozott Éva
néni.
- Hát
Piriről. Orsós Piroskáról. -
mondta Tomi.
- Igen, igaza
van Tominak! - kiabáltak a
gyerekek.
- Nem
értem. Nem mondtam Piroskáról semmi
rosszat.
- De igen, hogy
nem szokta cigány a szántást!
-
Én
nem Piroskára gondoltam, hanem mindenkire, erre a nagy
fáradtságra.
-
Dehát, csak ő a cigány az osztályban!
- mondta Pötyi.
- Ez csak egy
mondás! - védekezett Éva
néni.
- Ezt ő nem
így érzi. - mondta Rozi.
-
Miért így mondják? -
kérdezte Oszi. - Miért cigányozik
mindenki?
- Ez komoly
kérdés, a felnőttek sem igazán
értik. Én sem. - vallotta meg Éva
néni.
Ági jelentkezett: -
Tanító néni,
kérdeznék valamit az
osztálytól. Lehet?
- Persze!
-
Van
közöttünk, aki tudja, hogy miért
vannak olyan sokan, akik nem szeretik a cigányokat? -
kérdezte Ági.
Laci
jelentkezett: - Apám nagyon sokat szidja a
cigányokat.
- És
te elfogadod ezt? - kérdezte Ági
- Igen, azt
hiszem, amit mond igaz lehet. - válaszolt Laci.
- Van olyan is,
aki szereti a cigányokat? Persze nem rád
gondoltam, Piri.
- Én
szeretem, és tudom is, hogy miért. -
állt fel Oszi.
- Éva
néni! Eljátszhatnánk egy
vitát? - kérdezte Ági.
- Milyen
óra van most? Környezet. Mi köze van ennek
a témának a környezethez? -
kérdezte a tanító néni.
-
Hát
nem a környezetünkben élnek a
cigányok? Ezek a mondások nem a
környezetünkben hallhatók? -
kérdezte Rozi.
-
Érdekes megközelítés. Hogy
lehet, hogy erről nem szól a tanterv? - mormolta
Éva néni, majd hangosan azt mondta: - A
szereplés témáját
elfogadom. Kik a szereplők?
- Laci, Oszi
és Piri. Meg esetleg én. - mondta Ági.
- Te,
miért? - kérdezte Éva néni.
- Úgy
gondolom, van, aki képviseli azokat, akik szeretik, van, aki
azokat, akik nem szeretik a cigányokat. Van egy
cigányunk, aki mindezt átéli,
és esetleg meg tud magyarázni olyat, amit mi nem
értünk. És kell valaki, aki nem
cigány, és még nem tudja, hogy mi az
igazság, de szeretné megtudni. Ez
lehetnék én.
- Akkor ez egy
bírósági
tárgyalás lenne? Védővel,
vádlóval és
bíróval, meg egy vádlottal? - kezdte
érdekelni a szereplés Éva
nénit.
- Olyan nem
lehet, hogy az osztály döntene?
-
Van, ahol
esküdtszék működik a perek
tárgyalásban. 12 ember, akiknek
egyformán kell dönteniük, vagy
úgy, hogy bűnös, vagy úgy, hogy nem
bűnös.
- Akkor
két dologban kellene szavaznunk. -
állapította meg Ági.
-
Nem!
Három. - szólt közbe Rozi. -
Először arról, hogy akarunk-e dönteni.
Azután jöhet, ha igen volt a
többség, hogy tizenketten, vagy mindenki,
és a harmadik, hogy kell-e, hogy egyforma legyen a
döntés.
-
OK! Akkor az
első kérdés: Ki az, aki akar dönteni?
Egy, kettő, hááá... -
számolt Ági.
-
Várj csak! - szólt közbe
Zsófi. - Mi lesz egy ilyen játéknak a
vége? Ha mindenki egyformán dönt, persze
Pirivel együtt, és a cigányok mellett,
nincs semmi baj. Ha megoszlik az osztály, abból
nagy baj lehet. Ha egységesen a
cigányság ellen, Pirit halálosan
megbántjuk, pedig már kezdjük
megszeretni. A kérdés érdekes,
jó volna erről több oldalról hallani. De
szerintem dönteni itt nem szabad.
-
Hozzászólhatok? - kérdezte
Éva néni. - Szerintem Zsófi
véleménye átgondolandó.
Én vagyok a hibás, mert én dobtam be a
bírósági témát.
Maradjunk szerintem a köri órán. A
kérdés, hogy Miért szeretjük,
vagy nem szeretjük a cigányokat?
-
Egyet
elfelejtettél Ági! - szólt Pötyi. - Nem kérdezted
meg Pirit, hogy
vállalja-e a szereplést! Nézz
rá! Úgy összekuporodik, mint egy
beszorított kismadár.
-
Piri! Nem akar
itt bántani téged senki. Mindannyian
szeretünk. Ez a kérdés neked a
legfontosabb. És talán sok
kérdésre csak te tudsz válaszolni.
Vállalod a szereplést? -
kérdezte Ági.
-
Tudjátok, megijedtem egy kicsit. Zsófinak igaza
van, ha ellenünk döntötök, el kell
mennem az osztályból. De van egy másik
oldala is a kérdésnek. Köztünk,
cigányok között is sokan
mondják, hogy "büdös paraszt",
szidják a nem cigányokat. Én
azt kérdezem magamtól, miért nem
szeretik az emberek a másmilyen embert? Ezen
szívesen gondolkodnék veletek együtt.
-
Igazad van, - mondta Laci. - Nekem is először az
jutott eszembe, amit apám szokott mondani, hogy a
cigányok is utálják a magyarokat.
-
Szerintem is
igazad van. - mondta Oszi. - A fehérek és a
feketék sem szeretik egymást. A
franciák sem a németeket, és lehetne
hosszan folytatni a sort.
-
Nem vagyunk
ehhez túl kicsik? - kérdezte Ági
aggódva. - Mindig voltak népek, akik
utálták a másikat. Senki nem tudott
ezen változtatni.
- Szerintem
maradjatok a cigány-magyar viszonynál. -
javasolta Éva néni. - Ha kiderül valami
olyasmi, ami másokra is érvényes, az
nem baj. A korotokkal nincs semmi baj. Nyitott szemmel
jártok a kis világotokban, vannak
különböző tapasztalataitok. Mi meg azt
osztályozzuk, hogy mennyire tudjátok
átgondolni a kérdést, és
nem azt, hogy ki ért egy döntéssel egyet.
