Ezzel
a kérdéssel állított be
Éva néni az osztályba a
következõ csengetéskor. -
Tudjátok a
környezet óra nagyon tetszett nekem. A
témaválasztás, a szereplés
kifogástalan volt, nagyon sok, engem is izgató
kérdésre választ kaptam. A
többi felnõtt is tanulhatna belõle. De,
hát ez
mégsem mehet így tovább. Belekezdtetek
egy nagy munkába, és emiatt nem tudtok tanulni.
Fáradtak vagytok. Még két
és fél hét van az év
végéig. Sokaknak kellene még jegyet
szereznie, hogy az osztályozó
konferencián le lehessen zárni a
bizonyítványát. Van valami
ötletetek?
-
Én
már gondolkodtam rajta. - állt fel Andi. -
Szerintem megoldható. Mától kezdve
három gyereknek van komoly munkája, amit nem
biztos, hogy át tudnak adni másnak. Ez Tomi, Piri
és Pötyi. Nekik is
jövõ hét
pénteken végezniük kell, mert szombaton
már kezdõdik a békéscsabai
gyûlés. A következõ
héten,
még gyûjthetnek jegyet.
Mi többiek a
parlagfû-szedéssel leszünk elfoglalva, de
ehhez nem
kell mindenki. Nagyjából mindenki tudja, hogy
melyik tantárgyból bizonytalan a
záró osztályzata. Ha meg
tetszene mondani, hogy hány osztályzat kell
ahhoz, hogy elég legyen eldönteni, ki
hányast kapjon, mindenki meg tudná
nézni, hogy kell-e neki még jegyet szereznie. Az
utóbbi idõben mi jelentkeztünk
szereplésre, és azok, akik tudták,
hogy õk lesznek soron. Ezt így is meg tudjuk
nézni, és akinek kell még jegy, az fel
fog készülni a szereplésre, nem
jön parlagfû-gyûjtésre.
Mi is fontosnak tartjuk a
bizonyítványunkat. Ez az egész
változtatás, hogy most
élvezzük az órákat, semmit
sem ér, ha közben az osztály
átlaga romlik. Szóval, kellene tudnunk, hogy
hány jegy kell.
-
Amit mondasz,
tetszik. - mondta Éva néni. - Amit
kérsz, olyan nincs. Ha a jegyeket összeadom,
és elosztom a jegyek számával, akkor
tudom eldönteni, hogy mennyi az átlag.
-
Bocsánat! - szólt közbe Vera. - Most
matek óra van. Nem lehet ez egy jó
szereplési téma?
- Hogy gondolod
ezt, Vera? - kérdezte Pityu.
-
Egyszerû!
Kimegyünk a táblához
például mi ketten. Felírjuk az
intõkönyvünkbõl, hogy
matekból milyen
osztályzataink vannak. Utána mindketten
eljátsszuk, amit a tanító
néni mondott, és elmondjuk, kell-e a
másiknak felelnie még, vagy nem.
- Én
benne vagyok! - mondta Pityu.
-
Én
is, - szólt Éva néni. - De
azért egy dolgot még
hozzátennék. Meg szoktam nézni a
félévi osztályzatot is.
-
Akkor Pityu,
hozd ki az intõkönyvedet, én is
kiviszem. - mondta
Vera.
Kimentek mindketten a táblához. - Most
felírjuk, hogy milyen jegyeink vannak matekból, a
második félévben.
Veránál
ez volt a táblán: 3, 4, 5, 2, 5.
Pityunál:
3, 3, 4, 5.
-
Akkor
megnézzük, hányasok voltunk
félévkor, Én hármas,
és te? szintén hármas.
Most
cseréljünk helyet. Számolj, gondolkodj,
és szólj, ha kész vagy! - hagyta abba
Vera, és elkezdett számolni.
Pityu jelezte,
hogy kész.
- Mit
mondanál, ha te lennél a
tanító néni, rólam? -
kérdezte Vera.
-
Verának ebben a félévben öt
osztályzata volt. Szépen
fejlõdött, de
becsúszott egy kettes, majd újra
ötös. Számolással 3,8-es
átlag jönne ki, erre megadható lenne a
négyes, de én még
feleltetném, mert ez a kettes bizonytalanná tesz.
- Az a kettes
egy dolgozat volt! Véletlen! - tiltakozott Vera.
-
Lehet, viszont
az ötösök meg a közös
szereplésekbõl jöttek, nem biztos, hogy
a te
tudásod miatt, inkább, mert új
és szórakoztató volt a
szereplés.
Most te jössz. - fejezte be Pityu.
- A
négy osztályzat folyamatos javulást
mutat. Az átlag: 3.75 Félévkor
hármas voltál, most elõlegezni lehetne
a
négyest. Lehet, hogy Éva néni szeretne
még egyszer feleltetni, mert te is a szerepléskor
kaptad az ötöst.
- A
döntésünk, hogy
felkészülünk a
matekórákra mindketten. - mondta Vera,
és Pityu egyetértõen
bólintott.
-
Akkor most
szavazzon az osztály! - mondta Éva
néni. - Egy, kettõ,
hááárom!
Látjátok,
mindenki ötöst adott. Mehettek parlagfüvet
tépni.
-
A
számolás hibátlan volt, és
ahogy értékeltétek az is.
Én is így gondolkodom
lezáráskor. Ugyanerre az eredményre
jutottam volna. - mondta Éva néni. - Most
dolgozatot írunk. Mindenki kiszámolja minden
tantárgyból azt, hogy szerinte kell-e felelnie.
Az óra végén
lerakjátok az asztalra a füzeteteket.
- Ne
külön papírra írjuk? -
kérdezte Pötyi.
- Ne!
Szeretném látni, milyenek a
füzeteitek. Viszont, ezért nem lesz házi
feladat. Kezdjétek, mert már nincs sok
idõ a
csengetésig. Azért egy papírra
írjátok fel az eredményeket, hogy meg
tudjátok csinálni a beosztást, hogy ki
mikor szedi a parlagfüvet!
