Tominak
igaza volt, péntek estére
elkészült az összes kazetta. Amikor
megszámolták, derült ki, hogy
valamirõl
elfeledkeztek. Nem 150, hanem 165 kazettát kaptak a
kölcsönzõktõl. Így,
azután
kiderült, hogy 220 kazettájuk van.
Befektetésükhöz a pénzt csak a
parlagfû gyûjtésével
szerezték. Nem
kellett kölcsönkérni
mástól.
A
KAPTÁR elhatározta, hogy a többlet
kazettákat azok kapják meg, akik a
legtöbbet dolgoztak. Volt 18 kazettájuk
(egyet-egyet adtak az igazgató bácsinak,
és Éva néninek), és az
osztályban mindenkinek volt videója. 23 gyerek
közül kellett volna kiválasztani, ki
legyen benne a 18-ban, aki kaphat kazettát.
Ági azt
ajánlotta, hogy mindenki
értékeljen mindenkit.
Andi szerint
csoportonként kellene értékelni,
hiszen a parlagfüvesek két csoportban dolgoztak, a
kazetták másolásával,
szétbontásával
hárman külön.
Pötyi mindenáron
forintosítani szerette volna az egyes
gyerekek teljesítményét a
parlagfûtövek száma és a
munkára fordított idõ
alapján.
Rozi javaslata
az volt, hogy elõször
kérdezzék meg az
osztályt, hogy ki szeretne egyáltalán
kazettát. Ha többen vannak, mint 18 fõ,
csak akkor
kell választani. Végül Rozi
elképzelését
valósították meg, és
bevált. Csak 17-en jelentkeztek, akik a legkevesebbet
tették az Ügyért, nem kértek
belõle. Így még maradt is egy darab,
amit Katinak
adtak, hogy ajándékozza oda a saját
osztályfõnökének, aki nagyon
kíváncsi volt a III.b.
megváltozására. Mindenki meg volt
elégedve, senkit nem sértettek meg. Nem volt vita.
Tomiéknál
felszámolták a mûhelyt.
Elvitték a
kölcsönmagnókat, nagy kartondobozokat
szereztek a kazettáknak. És a még
szükséges osztályzatok
beszerzése sem jelentett gondot, mert a
következõ
héten mindenki tudott készülni.
Megkezdõdött
az év végi ismétlés. A
Hármasok Klubjában felszaporodott a
résztvevõk száma. Régi
mulasztásokat kihagyásokat kellett
pótolni, kérdések tömege
jelent meg a Hírlevélben. Szerencsére
válaszadó, magyarázó is
több volt, gyakran ugyanabból a
tantárgyból tanított és
kért segítséget valaki. Õk
inkább betegesek voltak, mint gyengék egy-egy
tantárgyból. A segítség
házhoz jött, lassan minden
családnál megismerkedtek minden
osztálytárssal. Már az is kellemes
volt a kis tanítónak, hogy a társa
apukája, vagy anyukája, testvére
felismerte a videóról, és
gratulált a szerepléséhez. Komoly
barátságok, ismeretségek
születtek, receptek cseréltek gazdát az
uzsonnák miatt, a vendégért
menõ
szülõk is megismerkedtek a
házigazdákkal. A következõ
hétvégére Zsófi
szülinapjára olyan zsúrt rendeztek,
ahová Rozi és Pötyi (õk
Békéscsabán lesznek)
kivételével az egész
osztályt (szülõkkel együtt)
meghívták. Két hét
múlva vasárnapra meg Rafiék terveztek
be egy elõrehozott névnapot, hogy Roziék
és Pötyiék is
eljöhessenek.
Már
minden órán közös
szereplések voltak. Angolból
eljátszottak egy családi
vendégeskedést, ahol az angol
vendéglátó és a magyar
vendég család szerepeit
játszották el fergeteges sikerrel. Az angolt
tanító bácsi ilyet még nem
látott, néhány szót
még vissza is kérdezett, mert nem ismerte
õket.
Tesi órán csapatjátékokat
játszottak, a futásban négyes
váltó volt. Már nem csak
Éva néni fogadta el a
változásokat, hanem a szaktanárok is,
akik azután a többi
osztálynál is bevezették. Az
egész iskola megváltozott. Az igazgató
bácsi bemutatta a köri óra
felvételét a tantestületnek,
és megrendelt 50 darabot a KAPTÁR-tól,
amit hétvégére el is
készítettek. KAPTÁR-ok alakultak a
többi osztályban is. Az elsõt
természetesen Kati szervezte. Egy
felsõtagozatos
történelemtanár bejelentette, hogy a
következõ tanévben nem akar ebben az
iskolában tanítani, mert nem ért egyet
a változásokkal. A többi
tanár egyre inkább élvezte az
órát.
