For the World!
49. fejezet
Indulás Békéscsabára

Péntek este pakolás a régi Wartburgba. A KAPTÁR minden tagja segített. Pötyi apukája újra átvizsgálta a kocsit, anyukája kitakarította, a szövetkezetükből Pista bácsi, aki kis autójavításokat vállalt, szintén talált magának munkát, de most nem kért érte pénzt. "A családban marad." - mondta és jó utat kívánt. Rozinak anyukája annyi ruhát pakolt össze, hogy két hétre is elég lett volna, nem hogy két napra. Éva néni csak egy hátizsákot hozott.

Reggel 6 órakor indultak, az egész osztály Roziék háza elé vonult elbúcsúzni. A városon viszonylag könnyen átvergődtek, hála a korai indulásnak. A Kerepesi útra a Hungáriáról kanyarodtak, és rövidesen elhagyták a nagy házakat. Rozi és Pötyi élvezték az utazást, bár a kevés alvás miatt elszunnyadtak egy kicsit. Pötyi apukája a szolnoki Tiszahídnál ébresztette fel őket. Egy kicsit meg is álltak, hogy megnézzék a Tiszát. Éva néni meg elmondta Petőfi versét. A gyerekek azt nézték, hogy a horgászok, akik még kint fogták a botot, vajon szereznek-e zsákmányt.

Hallottak a ciánszennyezésről, és azt vizsgálták, meggyógyult-e a Tisza. Amikor az egyik bácsi kirántott egy legalább kétkilós halat, tapsoltak örömükben.

Ahogy továbbmentek, rengeteg kérdésük volt Éva nénihez és Pötyi apukájához. Kérdezték, hogy direkt engedték-e a ciánt a Tiszába, és, hogy miért volt a nagy árvíz. Éva néni elmondta, hogy Romániában egy ausztrál vállalat kezdte el az arany kinyerését a bánya meddő kőzetéből. A kérdésekre egészen belebonyolódott a mondandójába, és visszakívánta Oszit, aki biztosabban válaszolt volna. Mi az a meddő, milyen bánya volt, hogy került Romániába ausztrál vállalat? Ki tud erre mindre válaszolni.

Szerencsére a sofőr, Balogh bácsi kisegítette. Elmondta, hogy a bányából korábban aranyat termeltek ki, de már kimerült. A meddő kőzet az, amit ki kellett bányászni, de már olyan kevés benne az arany, hogy különleges módon lehet csak kinyerni belőle. Ehhez értenek az ausztrálok, ezért jöttek ide. Mindent szakszerűen csináltak, ahogy otthon, Ausztráliában évtizedek óta. Az ottani tapasztalatok szerint készítették a szennyvíztárolót is, ahová a használt ciánt engedték. Egyet felejtettek el, hogy Ausztráliában, a világ másik végén nagyon száraz az éghajlat, Erdélyben, viszont nagyon esős. A tároló kicsinek bizonyult, a ciános szennyvíz kiöntött, és bejutott a Marosba, majd a Tiszába. Pötyi elgondolkodott. Megint egy idegen, aki nem veszi figyelembe a helyi tapasztalatokat. És mi isszuk meg a levét.
 
Az árvizet látszólag  nem lehetett megérteni. Nem volt nagy esőzés, mint az előző évben. Csakhogy, magyarázta Pötyi apukája, óriási erdőségeket vágtak ki a Tisza felső folyásánál. Miért? Mert az ukrán borókafenyő a világon drágán eladható.
- De ebből hogy lesz árvíz? - kérdezte Éva néni.
Balogh bácsi rákacsintott a gyerekekre a visszapillantó tükörben. - Tetszik tudni, láttam egy filmet, videón, ahol bemutatják, hogy az eső hatására hogy duzzad, nő, a növény. Olyan volt, mint egy szivacs. Ha a vízgyűjtő területen megszüntetik a szivacsot, az összes esővíz a folyóba folyik.

Most Éva néni gondolkodott el. Hiszen ő tanította a környezetismeret órán, és Zsófi szépen be is mutatta. És most értette meg, hogy a leadott tananyagból a megtanultaknak hasznosulniuk kell.

Pötyinek megint a világ szó szúrt szemet. Tudja-e a világ, amikor az ukrán fenyőből csinált fát használja, hogy emiatt áradt ki a Tisza? Mit számít nekik, nem itt laknak. Nem az ó házaik dőlnek össze, nekik mi idegenek vagyunk! A video említésére eszébe jutott, hogy ő mondta, hogy a növények termelik az állatoknak és az embereknek az oxigént. Ha sok fát kivágnak, csökken az oxigén is. Nem jó ez így! - állapította meg szomorúan Rozinak.

- Nemsokára beérünk Békéscsabára. - szólt hátra Balogh bácsi. - Éva nénit és Rozit kitesszük a Kultúrháznál, egyelőre csomag nélkül. Mi is bemegyünk, hogy megtudjuk, hol fognak lakni, hova kell a cuccokat vinni, és felderíteni a terepet, megismerni, hogy mikor kerülnek sorra. Utána Pötyivel elmegyünk a szállodába, és, amikor lehet, vagy kell, találkozunk. A Munkácsi múzeummal szemben, a Széchenyi úton fogunk megszállni. Meg is érkeztünk. Kiszállás!
A tartalom-jegyzékhez