-
Tudjátok, ezek a tanár bácsik,
nénik nem akarnak nekünk rosszat. -
magyarázta Rozi a gyerekeknek. - Csak,
hát nem kérdezik meg a
gyerekeket. Azt gondolják, hogy ez a tanárok
ügye. Kitalálnak valamit,
ami jobb, de nem jó.
-
Várj csak! - szólt közbe egy
magas, Rozinál egy fejjel
magasabb
szemüveges lány. - Még nem
tanultátok a melléknév
fokozást. A jobb
jobb, mint a jó!
-
Gondolod? - kérdezte Rozi. - Tényleg
ilyesmit nem tanultunk, de
szerintem a rossznál a jobb még nem
biztos, hogy jó is. Apukám szokta
kicsi furcsa hangon mondani: Valami van, de nem az igazi!
- És a legjobb? -
kérdezte a nagylány.
-
Az jobb, mint a jobb, de még mindig nem biztos, hogy
jó. - mondta Rozi.
- Gondold el! Most volt öt elõadás. Volt
köztük legjobb, de jó, igazán
jó nem volt.
-
Érdekes,
amit mondasz kislány. - szólt közbe a
tanár bácsi, aki vigyázott a
gyerekekre. - Azért ez nem mindenre igaz, ugye, szerinted
sem.
-
A pirosnál pirosabb a pirosabb, és az ott
levõ pirosak között lehet
legpirosabb is. Azt hiszem, ez a "leg" csak akkor igaz, ha az
összehasonlíthatók
közül kell kiválasztani. Ha
késõbb nézzük, vagy
máshol, akkor már más a leg.
-
Na, jó. - mondta a tanár bácsi - van
valami
igazság abban, amit mondasz. Mit
akartál mondani az
elõbb?
-
Azt mondtam, hogy az elmondott módszerek
kitalálói nem kérdezik meg a
gyerekeket. - mondta Rozi. - És kellene
tenni valamit, hogy megértsék,
valami közünk nekünk is van ahhoz, hogy mit,
hogyan tanítanak nekünk.
- Lázadjunk fel? -
kérdezte az egyik fiú.
- Igen! Lázadjunk!
- kiabálták többen is.
- És ezt hogyan
gondoljátok? - kérdezte Pötyi.
-
Sztrájkolunk! Nem veszünk részt benne!
Ülünk, mint a kukák!
Kiröhögjük õket! -
röpködtek az ötletek.
-
Várjatok! - szólt közbe a
szemüveges
lány. - Ez éppen az õ malmukra
önti a vizet!
- Hogy érted ezt,
Jutka? - kérdezte egy kis fekete lány.
- Rozi azt mondta, hogy nem rosszat
akarnak nekünk, csak nem
kérdeznek
meg minket. Ha most nem csináljuk, amit kérnek
tõlünk, pláne nem fognak
soha megkérdezni. Inkább
éljük bele magunkat a
játékba. Próbáljuk
megérteni, hogyan lehetne tényleg
jóvá tenni a jobbat!
Csak
van egy
bökkenõ. Nem tudjuk, mire
készülnek. Mi nem mehetünk be az
elõadásokra.
-
Nem is kell! - szólt bele a tanár
bácsi. - Itt van nálam minden
elõadónak a rövid
összefoglalója. A jelentkezési lapokon
mindenki
beírta, hogy kér-e a bemutatóhoz
gyerekeket.
- Hányan
kérnek háromtól? - kérdezte
Jutka, a nagylány.
-
Várj, ez most nem olyan fontos. - szólt
közbe a szõke kisfiú,
és Pötyihez fordult. - Azt
mondjátok meg, mit tudunk mi csinálni!
-
Mi nem tudjuk, de rá fogtok jönni. -
mondta Pötyi. - Rozi azzal kezdte
nálunk, hogy kérdezett. Nem azért,
hogy
húzza az órát, hanem, hogy
jobban értsük, mirõl van szó.
Amint a videón
láttátok, ez eljutott
addig, hogy mi mondjuk el, mit tudunk az új
témáról. A
tanító néni csak
azt mondja el, ami kimaradt. A másik a felelés
helyett
szereplés.
Biztos lesz olyan, aki produkáltatni akar titeket. Ha
megegyeztek, és
átformáljátok a
válaszadást
vitává,
beszélgetéssé, nem a
tanár, hanem
egymás felé fordultok, sokkal jobbá
tehetitek a
bemutatókat.
-
A lényeg az, - mondta Rozi - hogy érezze a
tanár,
hogy azt akarjátok,
hogy amit õ be akart mutatni, timiattatok jobb lesz, mint
amilyenre
számított! Ha a tanár bácsi
elõkeresi
nektek a bemutató témáját,
és
megbeszélitek, ki fogjátok találni,
mit lehet
csinálnotok. Nekünk
mennünk kell, mert még a szünet
elõtt sok dolgunk van.
Sok sikert!
Rozi kituszkolta Pötyit az
elõtérbe.
-
De, Rozi! - méltatlankodott
már kint Pötyi. - Nem értelek.
Jó, nekem
fel kell építenem az Amfiteátrumot. De
te maradhattál volna! Nem
akartál segíteni nekik? Meg
különben is, el akartam hozni a kazettát.
-
Sejtettem. - válaszolt Rozi. - Éppen
ezért jöttem ki veled. Ezt a
harcot nekik kell megvívniuk. Elmondtad, mit
csináltunk mi, ennyi elég
volt. Ha látják, hogy mirõl
szól a bemutató,
kitalálják, mit fognak
csinálni. Ha segítségre lesz
szükségük, megkérdezik a
tanár bácsit,
vagy újra megnézik a videót.
Anyukám mondta ultizáskor, hogy "Kibicnek
hallgass a neve!" Ha nem játszol, ne szólj bele!
