For the World!
59. fejezet
Együtt Jobbat!

- Na, kezdjünk neki! - mondta Pötyi. - Az Amfiteátrum pont 50 kazettából van. Te pakold ki a kartonból, én meg összerakom.
A mûvészi munka elkezdõdött  Egyszer kellett félbeszakítani, amikor az öt elsõ elõadó odament hozzájuk. Megvettek egy-egy kazettát, és egyikük megkérdezte, hogy ki ez a Kovács Tomi, és Szabó Andika. Amikor megmondták, hogy õk is harmadikos gyerekek, nem hitték el nekik.
Pötyi visszatekerte a kazettát az elejére. Rozi éppen lebújt az öt új kazettáért, amikor Éva néni nézett ki az elõtérbe.
- Már szünet van? - kérdezte idegesen Pötyi. - Még nem vagyunk kész!
- Nem, csak most kezdõdik egy izgalmas elõadás. Küldd be Rozit légy szíves! - mondta Éva néni.
- Már itt vagyok! - bújt ki Rozi az asztal alól, és sietett az ajtó felé.
- Gyere Rozikám!  Siess! - sürgette a tanító néni.
- Halkan a helyükre óvakodtak. Szerencsére a sor szélén ültek, és nem kellett kellemetlenkedniük másoknak.
- Mirõl lesz szó? - kérdezte súgva  Rozi.
- Figyelj, most fogják bejelenteni.
- Kedves kollégák! Most, ami következik, úgy nevezhetném, hogy egy revolverlövés a pedagógusokra.
Egy kis szakállas, farmeros bácsi jelent meg a színpadon. Nem volt tanártípus.  Halkan beszélt, de a bemutatás után olyan csönd támadt, hogy érthetõ volt a leghátsó sorban is.
- A bemutatást nem én találtam ki. Az tény, hogy nem vagyok pedagógus. Szeretem a gyerekeket, és kitaláltam egy foglalkozás-sorozatot, aminek az "Együtt Jobbat!" nevet adtam. Csináltuk mûvelõdési házakban, nyári táborokban. Meghívtak a TV-be, bekerült az Általános technika tantervbe. 15 csoportban 159 gyerek vett részt benne három év alatt.
Mirõl van szó? Közös kitalálásról. A gyerekek megfogalmazzák, hogy mi az, ami hiányzik, vagy nem igazán jó.

A sok ötlet közül kiválasztanak kettõt. Két csoportra válnak. A továbbiakban egymás mellett dolgoznak, versenyezve egymással. Megnevezik, hogy ki a vevõje annak, amit ki fognak találni. A következõ kérdés, hogy mit várnak ezek a vevõk  a kitalálandó "termék"-tõl. Ezután azt nézzük, hogy mit kell csinálnia a terméknek, hogy ezeket az elvárásokat teljesíteni tudja. Mondanék egy példát. Öntözõt választottak a gyerekek. Az egyik vevõ a növény volt, amit öntözni kell. Igényei között volt, hogy nem szereti az erõs vízsugarat, mert eltörik tõle. A feladat tehát, hogy permetezni kellene a vizet. A következõ lépés a megoldáskeresés volt. Hogyan lehet a vizet permetezni? Az egyik gyerek azt mondta, hogy "megdarálja". Elmagyarázta, hogy érti. Egy zuhanyrózsát képzelt el, alatta egy forgó fémcsíkot, amelyik apróbb cseppekre bontja a rózsából kifolyó vizet. Egy kislány azt mondta, "késsel elvág". Õ is elmagyarázta, hogy amikor mosogat, és a folyó víz alá tartja a kést, a víz hártyaszerûen egy vonalban esik le. A másik lány rögtön rávágta, hogy akkor sétáljon a szórófej. A késes sétáló szórófej reményteljes találmány volt, világújdonság. 6 évig nem jegyezték be, és nem utasították el a Találmányi Hivatalban. Végül az akkorra már munkanélküli fiatalok nem tudták fizetni a fenntartási díjat.

A verseny témája az egyes szakaszokban kialakult számszerû eredmény volt. Melyik csapat talált több vevõt, igényt, feladatot. Mindig a másik csapatnak kellett eldöntenie, hogy elfogadja-e a megfogalmazást.  Voltak viták, de nem volt indulat bennük. Komolyan vették. Az ötletgyûjtés elõtt máskor is tapasztalt dolog történt. Abból idézek. A két csoport szóvivõje felállt, és megkérdezte: "Tessék mondani nem lehetne közösen gyûjteni az ötleteket? Szükségünk van ezeknek a hülyéknek a gondolataira is!" Innentõl eggyé vált a két csoport. Az ötletekbõl kiválogatták, hogy mit használnak fel a megoldáshoz, megrajzolták, leírták, hogyan fog mûködni. A végén idõ-, és munkatervet csináltak, hogy, ha vége a tábornak, ki, mikor, mit fog csinálni az ügyben. A csapatok jól megvoltak együtt. Szerették ezt a munkát. A játékban is együtt maradtak. Három egymást követõ évben szerveztünk tábort, az elsõn 14, a másodikon 39, a harmadikon 49 fõ volt ott. Aki korábban volt, többnyire eljött újra.

 A gyerekek meg voltak gyõzõdve arról, hogy õk maguk találták ki terméküket. Az öntözõnél egy menedzsernek jelentkezõ egri Kft. javasolta, hogy 10 % tulajdonrészt adjanak nekem. A szülõk fel voltak háborodva, hiszen a gyerekek találták ki. Én örültem ennek, hogy ennyire háttérben tudtam maradni.
A gyerekek kreativitása csodálatos. Szeretik a komoly feladatokat. Ha úgy gondolják, szívesen látom önöket a bemutatómon, az ötös teremben. Köszönöm, hogy meghallgattak.
A tartalom-jegyzékhez