A
kijövõ tanárok
részére Pötyi megint
beindította a videót. Ismét sokan
álltak elé, fõleg olyanok, akik az
elõzõ szünetben
nem látták. Ez is
úgy mûködött, mint a
turistáknál a
fényképezés.
Életveszélyes
mutatványokat csinálnak egy-egy kép
kedvéért, majd szépen elcsomagolva
a gépet, zsebre tett kézzel unatkoznak.
Megszereztem,
már az enyém,
majd megnézem otthon. Most már nem
érdekes.
Pötyinél új
vevõk jelentkeztek, az Amfiteátrum most is
eltûnt.
Rozi megkereste a
szakállas bácsit. Az egyik sarokban csendesen
pipázott.
-
Nagyon érdekes volt, amit el tetszett mesélni.
Nekem is
van egy mesém, szeretném a bácsinak
elmondani.
- Mondjad, kislány!
Hogy hívnak?
- Rozi vagyok. Ez tényleg
mese! Sárkányok is vannak benne.
Oké,
mondjad, Rozi! Nem ijesztettél
meg.
Rozi elmesélte,
hogyan találták ki az agyagkanalat a
sárkányokkal. Ezt most
nem írjuk le újra, aki nem emlékezik
rá, lapozzon a 26. fejezethez. A
címe: "Találjuk ki!"
A bácsi
meghallgatta a mesét, és csak egyet
kérdezett:
- Ezt most találtad
ki, vagy már régebben?
- Régebben,
két hete.
-
Gratulálok. Nagyon jó mese volt. Szinte
élt.
És nagyon rokon volt az enyémmel.
Hányadikos is
vagy?
- Harmadikos. -
mondta Rozi.
-
Volt egy harmadikos csoportom. Képzeld el, hogy
õk azt akarták
megoldani, hogy a gyertyák leégése
után ne kelljen új gyertyát venni.
Terveztek egy olyan gyertyatartót, amelyiknek az
aljánál volt egy
ferde, oldalt szétnyitható csöve. Bele
lehetett elõre tenni egy
vastagabb fonalat, ami hosszában
végighúzódott a
közepén. Ahogy ég a
gyertya, az olvadt viasz belecsurog a csõbe, és
amikor végigég, a csõ
is megtelik, egy mozdulattal szétnyitható,
és kivehetõ belõle az új
gyertya. Hogy tetszik?
- Hol lehet kapni? -
kérdezte mohón Rozi.
- Sajnos sehol. De
kérdeznék valamit. Te a bemutató
csoportban vagy?
- Nem,
elõadó leszek.
- Akkor te leszel az egyetlen
gyerek elõadó. Mi az
elõadásod címe?
-
„Élvezzük az órát!"
- Igen ezt sajnálom
a legjobban.
- Miért tetszik
sajnálni?
-
Mert akkor lesz, amikor én a bemutatómat tartom.
Már otthon kinéztem ezt a
témát magamnak.
Bemutatót, tartasz?
- Igen.
Négytõl.
-
Ott a helyem. Most sietek a bemutatómra,
késõbb
találkozunk, és beszélgetünk.
Jó?
- Én is nagyon
szeretném folytatni.
- Oké! Szia.
-
Csókolom! Szia! - mondta kissé
megzavarodva Rozi.
Úgy érezte, hogy
ezzel a bácsival úgy tud beszélgetni,
mint akármelyik barátjával.
Még
odament Pötyihez, aki megint
pénzt számolt.
-
Képzeld el, már 105 ezer forintunk van!
És
már csak 95 kazettánk. A
következõ szünetre
két Amfiteátrumot építek.
- Apukád hol van?
-
Õ csak bepakolt, beállította a TV-t
és elment. Szerintem a presszóba, a
szállodába. Hagy engem egyedül dolgozni.
Azt mondta, hogy a kirándulást
élvezi, de a pult mögé nem
áll be, csak, ha fizetjük. Nézd, mennek
a
gyerekek a bemutatóra.
-
Kezdem sajnálni az "Együtt Jobbat!"-os
bácsit. Remélem, nem szúrnak ki nagyon
vele.
-
Ahogy láttalak vele beszélgetni, nem
úgy néz ki, mint aki fél a
gyerekektõl.
