For the World!
61. fejezet
Elõadások 3 után

Rozi és Éva néni már bent ültek a teremben. Izgatottak voltak, hiszen a harmadik elõadás az övék volt.  Az elsõ elõadást egy énektanár tartotta, hogyan használja fel a playback divatot az énektanításban. Lejátssza videóról a világhírû énekessel a dalt, a felelõnek tátognia kell. Azután leállítja a videót, és a gyereknek hanggal kell folytatnia. A gyerekek szeretik ezt a módszert, mert a dalokat ismerik, és szívesen utánozzák a nagy sztárokat. A fiatalabb tanárok megtapsolták az  elõadást.
A következõ témára sem Éva néni, sem Rozi nem emlékezett utólag. Ez megbocsátható, hiszen utána õk következtek. Éva néni volt az idegesebb. Attól félt, hogy mi lesz, ha Rozi nem találja fel magát. Vagy megjátssza magát. Hírtelen megbánta, hogy ilyen felelõsséget vállalt. Lehet, hogy kinevetik a kollégák? Hiszen itt csak felnõttek ülnek. Nem az izgatta, hogy baj volna azzal, ami kialakult az osztályában, hanem, az, hogy hogyan fogják ezt elmondani. Rozi elkérte tõle az elõzetes bemutatkozó szöveget, azt nézegette. Hogy lehet ilyen nyugodt? Éva néni, bár soha nem dohányzott, szeretett volna rágyújtani. Most értette meg Balogh apuka védõbeszédét a dohányzás mellett.
És akkor, egy udvarias taps után, a Pedagógiai Intézet munkatársa, aki minden elõadás elõtt mondott egy pár szó bevezetõt, azt mondta: "Élvezzük az elõadást!"
Mint egy holdkóros állt fel és Roziba kapaszkodva felment a színpadra.
- Kedves kollégák! Én vagyok a hibás. Csúnya dolgot mûveltem a gyerekekkel, az lett a büntetésem, hogy engedelmeskednem kellett nekik. Életem, nem csak pedagógusi pályám legszebb két hónapját köszönhetem ennek a hibámnak. Ez a kislány itt mellettem, Tõsi Rozi indította el a változásokat. Arra kértem, hogy õ mondja el, mi is történt nálunk. Átadom neki a szót. Te jössz,  Rozikám!

- Én nem tehetek semmirõl! - kezdte Rozi. A  tanárok nevettek, és nagy taps tört ki. - Én csak kíváncsi voltam. Kérdeztem, ha nem értettem valamit. Az elsõ kérdésem akkor volt, amit a tanító néni a saját hibájának mondott. Kaptam is egy intõt. Utána az igazgató bácsi kérdezgetett tõlem, és azt mondta, hogy azt csinálok a tanulás érdekében, amit jónak látok. Hetekig törtem a fejem, közben mindig történt valami. A gyerekekkel beszélgettünk a felelésrõl, az osztályzásról, a súgásról, az új témák magyarázásáról. Kértem, és kaptam tõlük segítséget, ötleteket. Amikor Éva néni kihívott felelni fogalmazás órán, felajánlotta, hogy úgy  feleljek, ahogy én gondolom. Öt perc volt rá, hogy felkészüljek. Két barátnõmmel eljátszottunk egy vásárlást. Ez olyan jól sikerült, hogy azóta csak közösen szerepelünk. A többiek, meg osztályoznak. Ha nem mindenki akarja ugyanazt a jegyet, megvitatjuk. Hátha neki van igaza. Éva néni is szavaz, és ha kell, elmondja, hogy miért döntött másképp. Néha meg is tud gyõzni. Úgy gondoltam, hogy, mivel a kérdezés az erõsségem, megkérdezném, hogy mirõl beszéljek bõvebben. Itt van nálam az a papír, amit mindenki megkapott. Én felolvasnám a változásokat, és, amire rá tetszenek kérdezni, arról beszélnék. Hátha az én összevissza beszédem unalmas.

- Mirõl beszéljek: A Hármasok Klubjáról? Jó. Ezt Andi találta ki, õ is szervezte meg. Az úgy kezdõdött, hogy a szünetben, dolgozatírás elõtt Andi panaszkodott, hogy nem ért valamit. Én véletlenül azt értettem, elmagyaráztam neki. Julcsi meg egy másik részletet nem értett, már majdnem neki is elmondtam, de Andi közbevágott, hogy azt õ érti, és inkább õ mondja el. A dolgozatuk ötös lett. És rájöttünk, hogy az a  jó, ha valaki, aki segítséget kap, rögtön utána ad is segítséget, abban, amit õ tud jobban. Tehát valakitõl kapok, és valakinek adok segítséget. Ez három gyerek. A tanulópároknál van egy jó tanuló és egy rosszabb. Itt mindenki egyenlõ. Ad, és kap. Nem szégyelli, hogy kérnie kell, mert ad is. A másik, hogy itt többnyire a gyengébb tanulók vannak, akik ki szeretnék javítani a hármasukat. Andi köröz egy körlevelet, ahová mindenki felírhatja, hogy mibõl kér segítséget, és odaírhatja a kérések mellé a nevét, hogy mibõl tud adni. Azután délután valamelyikük lakásán megbeszélik a kérdést. Ennyi az egész.

- A súgás? Súgás mindig is volt. Büntetni szokták. Nálunk a kitûnõk felkészítik azokat, akik szerepelni fognak. Elõre. Mindenkit más. Nem tudjuk elõre, hogy a másik mit fog mondani. Ezért meg kell értenünk az egész leckét. Ez sokkal hasznosabb, mintha bemagolnánk. Oszi azt mondja, neki is hasznos, ha beleverheti a fejünkbe. Sokkal többet tanul belõle így. Rendet  csinál a fejében, ami olyan belülrõl, mint egy krumpliszsák.
- Miért jó a közös osztályzás? Mert ahhoz is készülni kell. A két hónap alatt egyre csökken a dolgozatok száma. Nincs értelme mindenkinél megnézni, hogy készült-e. Tetszik tudni, milyen ciki, ha be kell vallani, hogy azért adtam más osztályzatot, mint a többi, mert nem készültem?

- Ha nincs több kérdés, itt a reklám helye. Csináltunk egy videófelvételt egy környezetóráról. Itt kint az elõtérben meg lehet venni. Csak 1000 forint, a bolondnak is megéri. Abban látszik a közös szereplés, az osztályzás és az új anyag megbeszélése. Élvezzék az órát, ahogy mi élvezzük! Lejárt az idõnk. Köszönjük, hogy meghallgattak, és várunk mindenkit a bemutatónkra a 3. terembe, a szünet után.
A tartalom-jegyzékhez