A
szünetben Éva nénit
körülvették a
kollégák. Voltak, akik meg akarták
tudni, hogy mi volt az a hiba, amit elkövetett, ezeket
elhessegette.
Sokan gratuláltak neki a
tanítványához. Erre azt mondta, hogy
23 ilyen
talpraesett diákja van. Kezdi úgy
látni, hogy jó oktatási rendszerben
minden gyerek talpraesett, és okos.
-
Nem azt nézem, hogy kit akarok büntetni
valamiért, mert nincs is miért,
hanem, hogy ki szerepelt kevésszer. Bár ezt
õk is tudják, hiszen
ismerik saját osztályzataikat. Eszerint is
készülnek, és jelentkeznek
szereplésre. Eddig még nem tévedtek.
Megmondom õszintén, bár lehet,
hogy szokatlan, de szeretem a gyerekeket. Élvezem a
lelkesedésüket, a
tudásvágyukat, a tudásukat.
És ehhez csak az kellett, hogy õk
kezdeményezzenek. Ha valaki kérdez,
kíváncsi a válaszra. Ha
magamtól,
vagy a tanterv alapján elkezdek magyarázni,
lehet, hogy többeket nem
érdekel. Kezdem azt gondolni, hogy, ha a tanterv valamelyik
része nem
tehetõ érdekessé, nem is
lehet olyan fontos.
-
Tudod, drágám, - szólalt meg egy
idõsebb tanárnõ, - valamennyien
azért
vagyunk itt, mert azt gondoljuk, hogy az általunk
kitalált módszerekkel
segíteni, érdekesebbé tudjuk tenni a
tanulást. Mi a különbség?
-
Talán az, hogy nálunk a gyerekek
határoztak így. Nem a mi akaratunkat
kell elviselniük, vagy akár
"élvezniük", hanem a sajátjukat.
Régen
voltam 9 éves. Nem tudom, merem, akarom helyettük
kitalálni, hogy mi
nekik a jó! Meg merem kérdezni õket.
A
kör elkezdett ritkulni, egyre többen vonultak
félre
és látszott, hogy nagyon törik a
fejüket.
Közben Pötyi aratott. Már a
második Amfiteátrumot bontogatta.
Rozi megkereste a
szakállas bácsit, és
megkérdezte, hogy sikerült a bemutatója.
Józsi
bácsi nevetve közölte vele, hogy nem
sikerült az összeesküvés. -
Én
csak kérdeztem, nem volt mibe belekötni. Viszont
nagyon okosak voltak,
kitalálták a kulcstölcsért.
- Az mi? -
kérdezte Rozi.
-
Egy olyan eszköz, ami a sötétben bevezeti
a kulcsot a
zárba. Rászerelhetõ a zár
lemezre,
mûanyagból van.
-
Józsi bácsi, bemutathatom a
tanító nénimnek? -
kérdezte Rozi.
- Persze, nagyon fogok
örülni. Csak nem kellene a bemutatóra
készülnie?
-
Azt én elintézem. - mondta Rozi, majd kézen fogva
Józsi bácsit, odahúzta Éva
nénihez.
-
Éva néni! Itt van Józsi
bácsi, aki az "Együtt Jobbat!"-ról
beszélt.
-
Igazán nagyon örülök, Nagy
Éva vagyok. A revolverlövés nagyon
tetszett.
Engem nem talált el, mert olyan
védõpáncélom van, amit nem
fog a golyó. Roziék
csinálták. - mondta a
tanító néni és meg akarta
simogatni a
szöszke fejecskét, de Rozi már
eltûnt.
- Kedves, okos
kislány. Óriási a
fantáziája.
-
A többiek is ilyenek. Amióta - 2 hónapja
- elkezdõdtek a változások,
nem gyõzök csodálkozni rajtuk.
Magabiztosak lettek, és nagyon tudnak.
Látta már a videófelvételt?
- Futólag. Nem
szeretem a forgatókönyveket.
-
Itt nem volt. Bementem az osztályba, az egyik
kisfiú
vállalta az operatõrködést.
Teljesen
szokványos óra volt.
-
Majd megnézem a bemutatójukat, és ha
tetszik,
veszek a kazettából. - mondta óvatosan
Józsi bácsi.
-
Csak majd igyekezzen, mert elfogy! - figyelmeztette Éva
néni, és
odamutatott Pötyire, aki alig gyõzte
a nagy
rohamot. - Képzelje, a
kazetták sokszorosítását is
a gyerekek maguk végezték. Az egész
osztály
dolgozott benne.
Rozi közben
besurrant a gyerekek szobájába.
- Sziasztok! Hányan
jöttök a mi bemutatónkra? -
kérdezte.
-
Szia! 25-en leszünk. Az
énekórára
kértek még gyereket, oda megy a csapat
másik fele.
- mondta Jutka.
- Hallottam hogy nagyot
csalódtatok Józsi bácsinál.
-
Megérte! Képzeld el, percek alatt
kitaláltatott velünk egy új
terméket.
Fantasztikus volt. Csak kérdezett. És nem
azért, hogy csõbe húzzon,
hogy kiderüljön, mit nem tudunk, hanem, hogy kihozza
belõlünk az
ötleteinket. De a következõ
bemutatóktól nagyon fel vagyunk dobva. Az
énekórára mindent bedobunk.
Téged sem hagyunk cserben. Azt tervezzük,
hogy ...
-
Ne mondd el. Nem akarom még tudni. Majd helyben
kiderül. -
szakította félbe Rozi Jutkát. A
kazettát
megnéztétek még egyszer?
- Egyes részeit
háromszor is.
- Elvihetem?
-
Kérlek, ne vidd el! Holnap újabb 50 gyerek
jön,
délután megint újabb csapat. Hadd
lássák õk is!
-
Én már megvettem a kazettát, itt
marad. - mondta a
felügyelõ tanár bácsi
szigorúan.
-
Az más! - mondta Rozi, és már
nyitotta is az
ajtót. - Akikkel nem találkoznék
azoktól
elköszönök, sziasztok.
