- Rozi! - szólt Pötyi a terembõl
kiözönlõk
között megpillantva a
barátnõjét. - Gyere ide!
-
Nézd, már az egyik Amfiteátrum
eltûnt, a
másik is hiányos. Már csak 42
kazettánk
van. Tudnál papírt, tollat szerezni?
- Minek? -
kérdezte Rozi.
-
Elõrendeléseket gyûjteni.
Nézd meg,
hányan jönnek a vendégeitek
közül ide!
- Hogy lehet, hogy
már ennyi elfogyott? Nincsenek többen, mint 200
fõ.
-
Bevallom, ha valaki többet kért, annak nem volt
szívem azt mondani,
hogy nem kaphat, csak egyet. Volt, aki 10 darabot kért. -
mondta Pötyi,
majd a tömegre pillantva hozzátette. - Most
hagyjál dolgozni, és hozz
papírt és tollat. Késõbb
mesélni akarok valamit!
Rozi elszaladt megkeresni
Éva nénit. Pötyi
meg mosolyogva fordult az asztal
elé tömörülõ
tanárokhoz: - Tessék parancsolni!
Hányat adhatok?
Mire Rozi visszaért,
már csak 3 kazetta volt az asztalon,
és 8 tanár ácsorgott
türelmesen, a
kávéját iszogatva.
-
Éva néni csak ezt a papírt tudta adni,
az énektanár néni, és a mi
elõzetes papírunkat. De a hátoldaluk
üres. Itt van toll is. - lihegte Rozi.
Pötyi megvonalazta az
egyik papírt:
Elõrendelés
|
Név
|
Cím
|
Darab
|
H.i.
|
Elõleg
|
Rozi elbûvölten
nézte. - Mi az, hogy "H.I."? És, hogy
"Elõleg"?
-
Határidõ, hogy tudjuk, mikorra kell
elküldenünk, és most fizetendõ
pénz, hogy legyen mibõl megcsinálnunk,
postáznunk. - magyarázta Pötyi.
A
várakozó tanárok
rögtön a zsebükbe nyúltak.
Pötyi még egy
percet kért, majd az asztal alól kivett
egy hosszú, nagy
papírt, és ferdén
ráragasztotta az
"Élvezzük az órát!"
tábla alsó
részére. A papíron ez állt:
A
TV-ben közben folyamatosan ment a video, a
nézelõdõk onnan rendre
átjöttek a hosszú asztalhoz, Pötyihez. A kislány
szó
nélkül odaadta Rozinak a másik
papírt, aki azt is megvonalazta.
Csak ezután kezdõdött
a rendelések felvétele.
