-
Szia anyukám!
Hogy vagytok?
-
Szia, Rozi! Mi megvagyunk, nagyon
vártuk, hogy jelentkezz. Mi volt? Hogy sikerült?
-
Képzeld, Pötyi már felvett 60
kazettára
elõrendelést! Óriási
sikerünk
volt. Az elõadáson is, a bemutatón is.
Ötödikes
gyerekek angolórát
játszottak. Százan nézték
meg. Éva
néni is, meg én is nagyon
féltünk,
mert nem értünk angolul, a gyerekek magyarul
beszéltek, de a többiek
csak négyest adtak, mert a tanultakból
kevés
szót használtak. Ezek a
srácok fantasztikusak.
Összeesküvést
szerveztek, hogy a többi bemutatót
feljavítják. Az egyiknél nem
sikerült, mert
aki vezette, csak tõlük
kérdezett. És kitaláltatott
velük egy
kulcstölcsért. Majd otthon holnap
elmesélem, lerajzolom. Egy
énekórán,
viszont, ahol az egyiküknek
kellett volna egyedül énekelnie, mindenki
énekelt,
zenélt, táncolt. Még
a vendégtanárok is! Sajnálom, hogy nem
láthattam, mert éppen akkor
volt, amikor a mi bemutatónk.
A
kitaláltató bácsival
összebarátkoztam. Ugyanúgy gondolja az
iskolát,
mint mi. Látszik, hogy nem tanár. Ma este
állófogadás lesz. Anyu, az mi?
-
Evés, ivás, beszélgetés,
ismerkedés
állva. Te is odamész? Mikor kezdõdik?
Hányig tart?
-
Héttõl tízig. Elég
fáradt vagyok, ha
jöhet Pötyi is, elmegyek. Éhes
is vagyok, és ez
lesz a vacsora helyett.
-
A szép ruhádat vedd fel! Az
állófogadásra mindenki
kicsípi magát!
-
Pedig én arra gondoltam, hogy Pötyivel tudunk
bújócskázni majd.
Holnapra még nem dõlt el, hogy itt maradunk-e,
vagy átmegyünk Gyulára a
Wartburggal. Pötyi apukája azt
mondja, nagyon szép város. Igazi vár
is
van benne, meg fürdõ is.
- És a holnapi
elõadások, bemutatók? Nem lesz semmi
érdekes?
-
Nem tudom, Éva nénivel még nem
beszéltük meg. Most lesz egy
óránk az
állófogadásig, azalatt
megkérem, hogy gondoljuk át. Tényleg,
miért kell
állni a fogadás alatt? Miért nem lehet
leülni?
-
Egyrészt azért, mert mindenki egész
nap ült, másrészt, mert ott
sétálhat az ember, többekkel
megismerkedhet, beszélgethet. Sok gyerek
van a meghívottak között?
- Dehogy! Egyedül
én. Van Pötyi, és 50 gyerek a
bemutatókhoz.
- És milyenek a
többiek, a tanárok?
-
Olyan erõlködõek. Jót
akarnak, de nem kérdezik meg a gyerekeket, és
így
minden olyan erõltetett. Kivéve a
kitaláltatást és minket.
-
Jól van, kislányom, már
drága lesz a telefon. Gondoljátok meg, hogy ti
kit akartok látni, hallani. és, hogy titeket
akarnak-e látni, hallani.
Szerintem ne nagyon éld bele magad a gyulai
kirándulásba!
- Adod Apát?
-
Sajnos nem lehet, elhívták TV-t szerelni a
Madzsar utcába. Tényleg,
képzeld el, annyira izgatta, hogy itt van ez a kazetta, az
"Élvezzük az
órát!", hogy megjavította ma a
videót. Meg is néztük. Azt hiszem,
tetszett neki is.
- Õt is puszilom,
holnap este jövünk, akkor majd sokat
mesélek!
- Mi is puszilunk
drágám! Szia, érezd jól
magad!
