-
Éva néni! - kezdte Rozi a szobájukban,
amikor lerogytak a fotelekbe. -
Meg kellene beszélni a holnapi napot. - De ehhez
kellene Pötyi, és az
apukája is.
-
Tudod, mit? Délben õk fizettek a
presszóban, most én fogok, menjünk le
oda.
-
Jó. Én megyek szólni nekik. Ugye
tetszik hozni a
holnapi elõadások
elõzetesét?
- Persze, ha jönnek,
szólj be, én addig összeszedem.
Rozi bekopogott a 14-es
szobába.
- Tessék! -
hallotta Balogh bácsi hangját.
-
Csókolom, szia Pötyi.
Meghívjuk a tisztelt Balogh családot a
presszóba.
- Mikorra? -
kérdezte Balogh bácsi.
-
Most, öt perc múlva, mert hétkor
kezdõdik az állófogadás.
-
Köszönjük a meghívást!
- mondta Pötyi.
-
Most akkor, igen, vagy nem? - kérdezte Rozi. -
Köszönjük elfogadjuk, vagy
köszönjük, de
nem kérünk belõle?
- Jó, igazad van,
öt perc múlva megyünk. - nevetett Balogh
bácsi.
Végül
egyszerre léptek ki a szobákból,
együtt
mentek le a földszintre. A
presszóban viszont nem találtak üres
asztalt,
így a szálloda
elõterében ültek le a nagy
kényelmes fotelekbe.
Józsi odament hozzájuk,
és megkérdezte, hogy segíthet-e
valamiben. Balogh
bácsi megkérte, hívja
át a pincért a presszóból.
Miután
kértek két kávét,
és két
gesztenyepürét, Rozi kezdte a
beszélgetést.
-
Beszéltem anyukámmal, telefonon. Azt mondta, ne
nagyon éljem bele
magamat a gyulai kirándulásba, gondoljunk azokra,
akiket esetleg látni,
hallani szeretnénk, és azokra, akik minket
szeretnének látni, hallani. Pötyi azt mondta, "a
másfajta gondolkodást is meg szeretnék
érteni."
Nem tudom, mi lesz holnap. Én mindenesetre
megígértem a helyi
gyerekeknek, hogy reggel bemegyek hozzájuk.
-
Összeszedtem a leírásokat. - mondta
Éva néni - Érdekesek, de nem
falrengetõek. Óvatos kis
lépések, praktikák ugyanebbe az
irányba. Fõleg
a megértést, a magyarázatot teszik
színesebbé. A "szentségek"-hez, a
feleléshez, osztályozáshoz nem
nyúlnak. Ezeket amúgy sem szeretik
nagyon, a tanárok többsége
azért választja ezt a
pályát, mert itt
kibeszélhetik magukat, a gyerekek, meg
kénytelenek meghallgatni. õket.
Ezek miatt nem kell maradnunk. Amit viszont Pötyi, meg az
anyukád
mondott, érdekesebb. Ezt én is tapasztalom, sok
embert érdekelnek a mi
tapasztalataink, a részletek. Négy óra
óta most pihenek elõször.
-
Nekem, mindegy. - szólt Balogh bácsi. -
Én már voltam Gyulán. Mint
üzletember viszont igazat kell adnom a hölgyeknek,
addig kell a vasat
verni, amíg meleg.
-
Igaza van! - szólt közbe Józsi
bácsi, aki
akkor jött le a szobájából. -
Van is
két javaslatom.
Rozi felugrott. -
Tessék ide leülni, mi Pötyivel egy
fotelben is elférünk. Hadd mutassam be Balogh
bácsinak új barátomat!
- Örvendek, Balogh
László.
- Én is,
Gábor József.
- Milyen javaslatai vannak? -
kérdezte Éva néni.
-
Az egyik, hogy az állófogadáson
körbeszimatolom a hangulatot,
rákérdezek egy-egy megjegyzésre,
felcukkolom õket. A másik, hogy
javaslatot teszek programmódosításra.
- mondta Józsi bácsi. - Vagy
lehet, hogy a kettõ egy?
-
Semmiképpen sem szeretnék erõszakos
lenni. - szögezte le Éva néni. - Ha
igénylik, rendelkezésre állunk, de nem
fosztanék meg senkit, hogy az
ötletét elmondja, akármi is
róla a véleményem.
-
Akkor ezt megbeszéltük. Hozathatok még
egy adagot? - kérdezte Józsi bácsi.
