For the World!
71. fejezet
Nevelés és az Élet

- Átmehetnénk a szomszéd irodába? - kérdezte 8-kor a Pedagógiai Intézet munkatársa Éva nénitõl és Józsi bácsitól, miután kihívta õket a beszélgetõk gyûrûjébõl. - Ott nyugodtabb lenne.
- Semmi akadálya. - válaszolták. - Mehetünk.
- Pipázni lehet ott is? - kérdezte még Józsi bácsi.
- Természetesen, én is dohányzom.
Miután leültek az igazgatói iroda kényelmes foteljeibe, a bácsi bemutatkozott.
- Boldizsár vagyok, javaslom, hogy tegezõdjünk, ahogy kollégák szoktak.
- Nem probléma. - válaszolta Éva néni.
- Ha nem kizáró, hogy nem vagyok tanár, benne vagyok. - mondta Józsi bácsi.
- Köszönöm.

- Átmehetnénk a szomszéd irodába? - kérdezte 8-kor a Pedagógiai Intézet munkatársa Éva nénitõl és Józsi bácsitól, miután kihívta õket a beszélgetõk gyûrûjébõl. - Ott nyugodtabb lenne.
Én úgy érzem, hogy kollégák vagyunk. Kettõs minõségben. Egyrészt, mint pedagógia fejlesztéssel foglalkozók, másrészt, remélem, hogy fogunk is együtt dolgozni. Sajnos van egy harmadik oldala is a dolognak. Mint állami alkalmazottnak, el kell mondanom a hivatalos helyzetet is.
- Ne kímélj! Támogatjátok, Tûritek, vagy Tiltjátok? - kérdezte Józsi bácsi.
- Azok az idõk elmúltak. Mostanában az járja, hogy demokrácia van, mindent szabad, és az Állam nem támogat semmit. Ha megy valami önerõbõl, vagy magántámogatással, ám legyen.

- Tehát két eset van: Vagy eladhatóvá tesszük, vagy elszigetelt kísérlet lesz örökre. - gondolkodott Éva néni.
- Ennél azért jobb a helyzetetek. Az indulás nagyon jó volt. A fórum, ahol bemutattátok, a videókazetta ötlet. Kétszáz tanár viszi szét a hírét, ötven gyerek, és ahogy én Rozit megismertem, még a holnapi száz, megfertõzõdik. A Szakvásár állami rendezvény. Nekem jelentést kell készítenem róla a fõnökömnek. Eddig is voltak jó kezdeményezések, de ezeket a tanárok csinálták.
Nem kaptak támogatást, elhaltak, vagy saját osztályaikkal csinálják. A megvalósításuk nem érintett politikai érdekeket. Gyakorlatilag csak a magyarázás módszereit változtatták, a beszámoltatás, értékelés érintetlen maradt.
- Hogy jön ide a politikai érdek? - értetlenkedett Józsi bácsi.
- Minden politika, ami a hatalmat veszélyezteti. - figyelmeztetett Boldizsár. - Ha a gyerekek nem szigetelõdnek el, nem egyedül felelnek a táblánál, oda a tanár tekintélye. Ha az értékelést közösen végzik, és, még ráadásul meg is lehet vitatni, pláne. Ha mindezeken felül az osztály átveszi az új anyag magyarázásának feladatát is, az már forradalom. Akkor a tanár nem ülteti el az engedelmesség, az alárendeltség alapjait a gyerekekben, az Államra nem tartanak igényt.

- Ez nekem kicsit magas. - mondta Éva néni. - El lehetne ezt érthetõbben is mondani? Én csak egy alsó tagozatos tanító vagyok.
- Én megpróbálom. - szólt Józsi bácsi. - Mi volt ezelõtt, és van még most is sok helyen? A gyerek fél a feleléstõl, a tanár úgy osztályoz, ahogy neki tetszik. A tanár magyaráz, mert "õ tud mindent". A gyerek feleléskor visszaadja, amit a tanár, vagy a tankönyv tanított neki. Nem az a lényeg, hogy értse, hanem, hogy elismételje. A legtöbb idõ a fegyelmezéshez kell. És nálatok? A gyerek kérdez, a válaszból tanul. Hogy kitõl kapja a választ, szinte mindegy neki. Kitalálja, hogyan tudja bemutatni a tudását. Együtt szerepelnek. A jobbak segítik õket a felkészülésben. Az osztály értékeli a csoportot, a csoport tagjai értékelik egymást. Fegyelmezésre nincs szükség, mert mindenki érdeklõdik, szerepel, élvezi az órát.

Mi van a felnõtt életben? Vannak fõnökök, akik megmondják, hogy mit csináljunk. Vagy jól, vagy rosszul. Mindenesetre engedelmeskedni kell. A teljesítményt õk értékelik, ettõl függ, hogy mennyit fizetnek nekünk, egyáltalán alkalmaznak-e. Õk félnek tõlünk, hogy nem fogunk engedelmeskedni, mert jobban értünk a saját munkánkhoz, mint õk. Vannak magasabb szempontok, mondják. Azt, hogy mit jelent ez, nem részletezik. Ez nem a mi ügyünk. A mi dolgunk az engedelmesség. Vezetõinket tisztelni kell. Nem bírálni a döntésüket, vagy visszakérdezni. A demokráciában 4 évenként dönthetünk, ki legyen a vezetõnk. Majd négy év múlva újra dönthetünk. Addig, meg szabad a gazda. Van egy vonzó program, aminek alapján választasz, majd kiderül, hogy a párt nem tud (akar) egyedül kormányt alakítani. Hát, sajnos, tekintettel kell lenni a partnerre, a kormányprogram már köszönõ viszonyban sincs a választási programmal. A megvalósítás meg a kormányprogramhoz nem hasonlít. Erre mondják, hogy nem tudták, mi várja õket. Clinton elnök fél évvel a megválasztása után jelentette be, hogy nem csökkentheti a fegyvergyártást, ami a programjának egyik alapja volt. Vissza nem hívhatod a küldöttedet, képviselõdet, mert nincs rá jogod. Négy évig azt csinál, amit akar. A nyugati országokban a politikus lemond, ha rajtakapják valamilyen disznóságon. Itt beperel a személyiségi jogai megsértéséért. Ha ott letelt egy miniszter megbízatása, állásajánlatok várják a gazdaságban. Nálunk nem így mûködik. A volt hatalmon lévõ politikus nem kell senkinek. Meghalt. Mi tehát a teendõ? Négy év alatt meg kell teremteni a család jövõjét. Bármilyen módon. Tisztelni nem lehet, mert nincs miért. Akkor legalább engedelmesek legyünk. A mi változtatásaink ezt az alapelvet támadják meg. Miért tiszteljenek engem? Mert kérdezgetek? Õk kitalálnak valamit. Nem én adtam nekik.

Az õ sikerük, büszkeségük. Téged miért tisztelnek? Egyáltalán tisztelnek-e?
- Azt hiszem, szeretnek., de nem tisztelnek. Nem is esne jól. A tudást tisztelik. De, hogy ez tõlem jön, vagy Oszitól, vagy akármelyiküktõl nem fontos. A lényeg az új tudás. Emlékeztek a videóra. A növényke a neki szükséges természeti hatásokra megerõsödött. Termést érlelt. Nem azért, mert ráparancsoltak. Gyökerei vannak, a szél nem tudja elfújni, a nap nem szárítja ki. A gyerekeim megváltoztak. Belegyökereztek a közösségükbe. Kiállnak egymásért. Segítik egymást. Együtt tanulnak, sõt, dolgoznak. Igazi gyerekek. Nem lettek kis felnõttek. De Rozi ki mert állni a 200 tanár elé. Úgy illett volna, hogy szégyenlõsen pironkodjon. Nem, õ kérdezett, és a kérdésekre válaszolt. A munkanélküli apukája barátaival javító-szerelõ szövetkezetet hozott létre a lakótelepen. Nagyon csalódnék, ha nem lett volna benne ebben is Rozi kis kérdése. Nincs az osztályban másmilyen gyerek. Rozit  emlegetem, mert õ van itt.  De láttátok a tökéletes kis kereskedõt, Pötyit. A videón a többieket. Mind megváltoztak. És most, hogy együtt élvezzük az órákat, köztük vagyok én is. Nem fölöttük, köztük.

- Most gondold el, mi lesz ezekkel az önálló palántákkal, ha kikerülnek az életbe? Hogy fognak mindig beleütközni a falakba? Melyikük lesz a keményebb? A fal, vagy a fejük? - kérdezte aggodalommal Boldizsár.
- Maradjunk ennél a  palánta példánál. Hiába temetted be földdel, újra kidugja a fejét. A fényre törekszik. Kiharcolja magának, mert szüksége van rá. 9 évük van az érettségiig. Ha nem vágjuk le az ágaikat, a gyökereiket, megerõsödnek, és ellenállnak a romboló erõknek. És az  öntudatos ember már fel tudja mérni, hogy mit miért akarnak vele elhitetni, elfogadtatni. És dönteni fog. - mondta Józsi bácsi.
A tartalom-jegyzékhez