Reggeli
közben Rozi felírta egy kis
cédulára a nevét,
címét, telefonszámát.
Amikor jóllakott, Pötyivel bementek a csabai
gyerekek szobájába. Rögtön
meglátták Jutkát, aki már a
tegnapi eseményeket mesélte a sok új
gyereknek. Jutka bemutatta õket: - Gyerekek! Õ
itt Rozi, õ meg Pötyi,
Budapestrõl. Azt a nagy felfordulást
amirõl meséltem õk
indították el
az osztályukban. Nekünk, tegnapiaknak nagyon
tetszett. Ki is próbáltuk,
nagy sikere volt. A tanár bácsi elhozta azt a
videót, ami róluk szól.
Harmadikos gyerekek csinálták. Most
még van egy órátok, hogy
megnézzétek. Ha úgy
gondoljátok, olvassátok el a
következõ bemutatók
elõzeteseit, és
próbáljátok ki.
Rozi félrehúzta
Jutkát. - Figyelj,
Éva néni azt mondta, hogy el fogják
mondani a tanároknak, hogy a gyerekek a
bemutatókon meg fogják csinálni
az összeesküvést.
-
Ne
vegyük el a kedvüket! - mondta Jutka. - Ez akkor
szép, ha saját
kezdeményezés. Elhoztad a címedet? Az
enyém itt van. Nem mentek Gyulára?
-
Itt az én címem. Most csak beugrottunk, kilenckor
megyünk.
Tényleg! Pötyi nem akar jönni, hogy
foglalkozzon a kazettarendelésekkel.
-
Azt Zoli elintézi. Szuper kereskedõ. - legyintett
Jutka. - Itt van õ
is, az énekbemutatót meséli.
Egész napra rábízhatjátok a
rendeléseket.
Csak kéne még egy kazetta, az
elõtérbe.
-
Mindjárt szólok Józsi
bácsinak, hogy adja kölcsön az
övét. Pötyivel
beszéljetek ti Zolival. Nyugtassátok meg, hogy
jó kézben lesz a dolog.
-
Oké. Hozd a kazettát. Még egy dolog.
Ma elutaztok, és még kérdezni
akartam, hogy hogyan indítottátok el az
osztályban. Voltak segítõid?
-
Elintézem a kazettát, mert lehet, hogy
Józsi
bácsinak át kell mennie érte a
szállodába. Ha visszajöttem, elmondom a
KAPTÁR-t.
-
Ez is érdekel, mert láttam a
felvételen, mint
gyártót. - na, siess! Pötyivel
beszélünk
addig.
- Rohanok. - mondta,
és csinálta Rozi.
- Pötyi! - fordult Jutka a pesti
kislányhoz. - Zolit
már ismered, ugye! Gyere csak oda hozzá!
-
Figyelj, Zoli! Hajlandó lennél Pötyi
helyett ma gyûjteni a kazettarendeléseket?
- Persze. Elõleget
is szedjek?
-
Én a felét kértem elõre,
darabonként 500 forintot. Tényleg
elvállalnád?
Ha nem, vagy nekem, vagy az apukámnak, vagy
mindkettõnknek itt kellene
maradni.
-
Bízd csak rám
nyugodtan. - mondta Zoli. - Ha visszajöttök
Gyuláról elszámolunk.
Csináltam én már használt
tankönyv-vásárt, és
gyümölcsöt
is árultam
nagypapámmal a piacon. Profi kereskedõ vagyok. Ma
egész
nap ráérek,
minden óra után ki szeretném
kérdezni a
gyerekeket, hogy mi történt.
-
Az éppen a legnagyobb forgalom idején, a
szünetben lesz. - szólt közbe
Jutka. - Ezt én is meg tudom csinálni.
Én is itt
leszek egész nap.
- Itt a kazetta! - lihegett
be Rozi. - Vigyázzatok
rá!
- Mindjárt beteszem
az elõtérben. - vette át Zoli.
-
Várjál! - szólt Pötyi. - Itt van az
üres megrendelõlap. Erre írd fel a
rendelõket!
-
Mutasd, név, cím, darab,
határidõ,
elõleg. Szupi. Milyen határidõt
vállaltok?
-
Most már inkább nyár
végét, augusztus 20. utánit
mondjál. Van már 130
rendelés, amit megcsinálunk egy hónap
alatt. Azután kellene
vakációznunk is egy kicsit.
Közben Jutka
és Rozi kimentek, és
kerestek egy nyugodt sarkot.
-
Szóval, - kezdte Jutka - Mi is be akarjuk vezetni az
iskolánkban, hogy élvezhessük az
órákat. Ti hogyan kezdtétek?
-
Egész egyszerûen. A szünetben.
Belehallgattam a folyosón a
beszélgetésekbe, és
rákérdeztem valamire, vagy feleltem egy
kérdésre.
Az elsõ voltam, aki odafigyelt, mit mondott a
másik. Egyszerûen, csak
untam a sok összevissza kiabálást.
Utána már arról volt szó,
mindenki
azzal a dologgal foglalkozott.
Késõbb
a belekérdezésembõl lett egy
lányos beszélgetés, és a
másik csoportban a válaszomból
megalakult a
Hármasok Klubja.
- Az micsoda?
-
Miután elmondtam Andinek, amit nem
értett
olvasásból, Julcsi is
kérdezett, de arra már Andi válaszolt.
Mindketten ötös dolgozatot
írtak, az enyém csak négyes lett.
Kiderült, hogy milyen jó, ha az
magyaráz el valamit, akinek szintén volt
mással problémája. Adok és
kapok seftséget. Nem szégyenkezem, mert
kértem, és nem leszek
nagyképû,
mert adtam. Mindig három szereplõ van.
Akitõl kapok, én, és akinek adok
segítséget. Ha a témák
olyanok, lehet két gyerek is, de ez véletlen. A
cél a hármasok kijavítása.
Ezek miatt kapta a klub a nevét.
- Izgi, és hogy
mûködik?
- Andi csinált egy
Hírlevelet, amibe mindenki beírta, milyen
tantárgyban,
mit nem ért. A mások
kérdéseihez, meg odaírja, hogy mit tud
õ
elmagyarázni.
Idõpontot
egyeztetnek, és megbeszélik. Ennyi.
Valamelyikük lakásán tanulnak,
és a
család is örül, hogy a gyerek tanul, vagy
segít. Van nálunk egy nagyon
szegény cigány kislány, aki mindig
másnál tanul, vagy tanít,
és kap
uzsonnát is. Tudod, õ mondja a
köszöntõt a kazetta elején.
Tavaly
megbukott, most mindenbõl négyese van. Az is
érdekes, hogy a Klubban
rájöttünk, hogy milyen fontosak a
kérdések. Ha kérdezek,
kíváncsi
vagyok a válaszra. Ha a tanító
néni csak úgy magyaráz, amit
õ gondol,
általában unalmas, akkor mozgolódni,
rendetlenkedni kell. Ha jó a
kérdés, azt is meg lehet hallani, ha egy
légy leszáll.
- És mi van a
stréberekkel?
-
Akik többet tudnak, beszállnak a
magyarázatokba. Ahogy Oszi mondta, aki
4 éves kora óta ír, olvas, most
internetezik, rendet csinál a fejében,
ahová csak be van hányva a sok tudás.
A szerepléshez õk készítik
fel a
többieket. Azt mondják, ez nekik is jó,
sokkal többet tanulnak abból,
hogy velünk kell megérttetniük az anyagot,
mintha átfutnak rajta, hogy
ezt én úgyis tudom.
- Most beszélj a
KAPTÁR-ról!
-
Rájöttünk, hogy ahhoz, hogy valamit meg
tudjunk csinálni, 6 féle ember kell:
Keresgélõ,
aki mindent be tud a munkához szerezni,
Alkotó, aki ki
tudja találni, hogy mit kellene csinálni,
Pontosító,
aki tud gazdálkodni nem csak a pénzzel, hanem az
idõvel, munkával is,
Tevékeny, aki meg
is csinálja,
Árusító,
aki odairányít minket, ahová menni
eljutni
akarunk, tudja, hogy mire van szükség, mit
kérnek
tõlünk,
Rendezõ, aki
összerendezi az egészet.
Ha a
kezdõbetûket összeolvasod, megkapod a
KAPTÁR-t.
- Mondanál egy
példát?
- Csináltunk 200
kazettát.
-
A
videó-kölcsönzõkbõl Kati, Ági
hetedikes nõvére kért
használt
kazettákat, amikbe átmásoltuk a
felvételt a
4 órás mesterkazettáról.
Õ
nálunk az Keresgélõ.
-
Az Alkotó
nálunk Andi, akinek szuper
ötletei vannak, hogy mit hogy lehet megoldani.
- Pötyi, a
Pontosító,
kitalálta, hogyan lehet pénz
nélkül megcsinálni az
egészet, parlagfüvet szedtünk,
és az ezért kapott pénzbõl
vettünk
kazettákat. Itt õ árusított.
- Tomi volt, aki
tevékenykedett. Õ
készítette a
felvételt, õ vágta össze,
irányította
a másolást, szerelést.
-
Az Árusító, Ági, aki megkérdezi a
vevõt, ebben az esetben Éva nénit,
hogy mi legyen a
címe a kazettának.
- És a
Rendezõ?
-
Az én voltam. Nem csináltam semmit, mert minden
gyönyörûen ment. Én
jártam parlagfüvet szedni az osztály
többi tagjával, és
állítólag a
kérdéseimmel mindig
továbblöktem az elakadt szekeret. Ha jó
a csapat,
nekem semmi dolgom. De észre kell vennem, ha valami baj van,
vagy oda
kell besegítenem, ahol éppen kell.
-
Köszi, ez egyelõre elég,
remélem, még tudunk beszélgetni.
Lassan 9 óra,
mindjárt indultok Gyulára. Jó
szórakozást, feltétlenül
menjetek fürödni
a strandra! Szia!
- Szia!
Valószínûleg délben itt
leszünk megint.
