A dobozi kirándulás vegyes élményei után visszamentek Békéscsabára. Kiköltöztek a szállodából, fizettek, majd bepakoltak a Wartburgba. A két kislány átment a Kultúrházba. Az utolsó bemutatók még tartottak.
Zoli a helyén volt, a hosszú asztal mellett. Pötyi odament hozzá.
- Szia, mi újság? - kérdezte.
- Eddig lement 20 bemutató. Rendeltek 40 kazettát. A teremben alig lezengenek, mindenki a bemutatókon van. Aki az adott órában elõad, meghallgatja a másikat. Azon tûnõdnek, mit fognak a gyerekek hozzátenni. Nem a sajátjukhoz, a másikéhoz. A saját kitalációjukban biztosak. Ahhoz nem hiszik, hogy hozzá lehetne tenni valamit. De  a gyerekek már tudják, mi lesz benne az új. Nagyon lelkesek. A szünetekben beszélik meg a következõ bemutatót.  Együtt az egész csapat. Azután oszlanak öt csoportra. Mindenki tudja, hogy mit fog csinálni a bemutatón. Még itt lesztek 20 percig? Addigra kijönnek az utolsó bemutatóról is.  És, ha úgy lesz, ahogy eddig, lesz még 10 megrendelés, és 5 ezer forint elõleg. Akkor egyszerre odaadom neked a 40 ezer forintot. Meg fogok könnyebbülni. Még soha nem volt ennyi pénz nálam.

- Azt hiszed, hogy nálam már volt 305 ezer forint? Mert, ha az jön be, amit mondtál, annyi lesz.
- És mit csináltok ennyi pénzzel? - kíváncsiskodott Zoli.
- A pénz az osztályé. Tehát, az osztály fog dönteni róla. A megrendeléseket teljesíteni kell, ehhez kazettákat kell vennünk. A többit valamilyen közös célra költjük. - mondta Pötyi.
- Írd fel nekem a címedet, hátha kell még! - mondta Zoli. - Én is odaadom az enyémet.
- Oké! - vette el Pötyi az asztalról a tollat, és írni kezdett, majd átadta Zolinak a papírt. - Tessék, és köszönöm, hogy kisegítettél. - Nézd, csak! Vége a bemutatóknak.

Tényleg, az öt terem ajtaja kinyílt, és özönlött ki rajtuk elõször a felnõttek, azután a gyerekek tömege. Ahogy Zoli jósolta, öt tanár kivált a tömegbõl és odament hozzájuk.
- Rendelünk még kazettákat. - mondták.
5 bejegyzés, 10 kazettarendelés, 5000 forint.
- Figyeled? Senki sem sértõdött meg, mindenki mosolygott, örült. - súgta Zoli Pötyinek.
- Mert a gyerekek nem akarnak rosszat. Jobban akarják élvezni az órákat. És ez a tanárnak is jó. - válaszolt Pötyi. - mikorra kell megkapniuk a kazettákat?
- Ahogy kérted, augusztus 20. után.

- Júliustól virágzik a parlagfû. Sietnünk kell. - gondolkodott hangosan Pötyi.
- Ezt nem értem. Mi köze a parlagfûnek a kazettákhoz? - kérdezte Zoli.
- A 200 kazetta másolásához abból volt pénzünk, hogy az osztály parlagfüvet szedett. Tövenként 5 forintot adott értük az önkormányzat. A suli után két hetünk lesz még szedni, már ott a július. - magyarázta Pötyi.
- De, most már minek? Van pénzetek! - csodálkozott Zoli.
- Tudod, amikor az igazgató bácsi megígérte Rozinak, hogy amire szüksége van, azt nyugodtan kérheti, kikötötte, hogy repülõgépet ne kérjen. Ha olyat kérünk, amit nem tud adni, csak csalódás, vita lesz belõle. Jobb, ha van tartalékunk.
Közben Rozinak is volt búcsúznivalója. Jutkát egyedül találta a gyerekek szobájában.
- Sehol senki? - csodálkozott Rozi.
- A gyerekek a bemutatókon, a tanár bácsi meg már hazament. - mondta Jutka. - Én is csak téged vártalak. Érdekelne, hogy sikerült a dobozi kirándulás.
- Nagyon szép a környék. Tetszett az erdõ is, meg a Kõrös-part is. Maga a falu elgondolkodtatott.

- Ez azt jelenti, hogy tervezel valamit?
- Nem, de vannak kérdéseim. - vált titokzatossá Rozi.
- Ebbõl eddig csak jó született. Rám számíthatsz. A nagymamám Dobozon lakik születése óta. Én meg minden nyáron nála vagyok. Úgy ismerem a falut, mint a tenyeremet. - mondta Jutka.
- Köszi, majd írok neked. - ígérte Rozi. Számítok rád. Nagyon sokat segítettél ebben a két napban.
- Magunkon segítettem. Mi is élvezni akarjuk az órákat.
- Ezt minden munka nélkül meg tudtad volna csinálni. A nagy dolog, hogy kétszáz tanár fog változtatni. Ebben volt nagy a munkád.

Kinyílt az ajtó, jöttek a gyerekek a bemutatókról. Volt, aki a tanár meglepetésérõl, volt, aki a megijedésérõl, volt, aki az örömérõl mesélt barátjának, aki a másik teremben volt, és szintén tele volt élménnyel. Rozi szép csöndesen kióvakodott a szobából.
Beült Éva néni mellé, hátulra. Hamarosan Pötyi is megérkezett, és elindultak (mögöttük a Trabanttal) Budapest felé.