A hosszú úton, hazafelé a kislányok elaludtak. A kétszeri fürdés, a sok esemény kimerítette õket. Két oldalról nekidõltek Éva néninek, kezükben a kitûzõjük. Azt sem vették észre, amikor Józsi bácsi a Trabantból rájuk villogott, és megálltak a Népligeti Metró megállónál. Laci bácsi kiszállt, és névjegyet cseréltek. Éva néni csak óvatosan integetett Józsi bácsinak, nehogy felébressze a gyerekeket. Azután a Trabant egyenesen továbbment, a Wartburg, pedig jobbra elkanyarodott az Árpád híd felé. Majdnem 10 óra volt, amikor megálltak Roziék háza elõtt. Éva néni a kocsiban maradt, hiszen Pötyi még mindig nekidõlve aludt, Laci bácsi meg felvitte az ölében Rozit és a csomagját. Gyorsan átadta a kislányt a szüleinek, majd megbeszélték, hogy a jövõ héten valamelyik nap leülnek egy kicsit beszélgetni. Visszament a kocsihoz, kicsit odábbgördült és felvitte Pötyit is. A holmik felszállításában már Éva néni is segített. Hazavitte õt is, és gyorsan elbúcsúzott tõle.

- Világos, - mondta Éva néni, - Dolgozni akarsz. A kislányok jó ötleteket adtak, igaz?
- Igen. Útközben már átgondoltam, de félek, ha nem írom le rögtön, el fogom felejteni.
- Jó munkát! - mondta Éva néni.
- Köszönöm, neked meg jó éjszakát! - válaszolt Laci bácsi.
- Te csak azt hiszed. Holnap iskola, és az igazgató várja a beszámolómat. Ma éjjel még én is dolgozom.

Éjfélkor Éva néni abbahagyta a gondolkodást. Leírta a kollégák véleményét az elsõ és a második napon, hogy mit beszéltek Boldizsárral, mit csináltak a csabai gyerekek, és Józsi bácsi programjáról is írt.
- A többirõl hallgassa meg Roziék beszámolóját. - gondolta - Õk jobban tudják! Milyen jó is nekem. Csak figyelem az eseményeket, nem nekem kell kínlódnom. Milyen órák is vannak hétfõn? Nem mindegy? A gyerekek úgyis tudják. Nekem csak egy dolgom van. Élvezni az órát.

Laci bácsi közben szintén dolgozott. Megnézte, milyen könyvet kell elkezdeni elõkészíteni. Mikorra kell kitenni a polcokra. (Legkésõbb december közepén.) Megírta az árverés bevezetõ szövegét. Kiszámolta, hogy mennyi legyen a jutalom. (6 ember öt havi bérének a fele.) Elkezdett gondolkodni, hogy kikbõl álljon egy-egy KAPTÁR.
- Na, szép dolog! - dobta el a papírt. - Én mondjam meg, hogy kik dolgozzanak együtt? Majd játszunk, úgy, mint a grundon, mielõtt focizni kezdtünk. Fej, vagy írás. Aki nyer, az választ elõször csapattagot. Külsõt nem terhelhetnek. És a választott is dönthet, hogy hajlandó-e velük dolgozni. Na, ez is megvan. Megyek aludni. Te jó ég, már fél kettõ!