Rozi csütörtökön a déli harangszót az igazgató bácsi foteljében hallgatta. A szobában csönd volt. Éva néni Rozi kezét fogta. Az igazgató bácsi a kitûzõt tanulmányozta nagy komolyan.
- Mestermunka. - mondta elismerõen. - Fantasztikus. Nagyon öreg ez a Kolompár bácsi?
- Olyan 40-50 között - mondta Éva néni.
- De nem biztos, hogy õ csinálta! - szólt Rozi. - Nem tudjuk. Lehet, hogy Bori volt, az unokája.
- Unokája? Hány éves? - csodálkozott az igazgató bácsi.
- Õ is harmadikos, mint én. Ott voltam, amikor egyszerre csináltak kettõt. Nem tudtuk megjegyezni, hogy melyiket csinálta Bori, melyiket a nagypapája. Teljesen egyformák.

- Csodálatos.  - csóválta a fejét az igazgató bácsi.
- Lenne egy ötletem. - szólalt meg Rozi. - Nem lehetne az évzáróra egy kiállítást rendezni Kolompár bácsi tányérjaiból? Azokon az álmai vannak.
- Hohó! Ne olyan gyorsan, kisasszony! Elmondanád kicsit részletesebben, mire gondolsz?
- Kolompár bácsi elmegy a gyulai vásárba, kifizeti a helypénzt, azután nem ad el semmit, pedig gyönyörûek a tányérjai. Direkt sokat kér értük, hogy ne vegyék meg, mert annyira szereti õket. Csak azt akarja, hogy mások is gyönyörködhessenek bennük. Ha valaki kedvet kap, és rendel tõle egy tányért, azt megcsinálja, abból van pénze, de csak újabb lemezre futja.

Tízen laknak együtt, és Borit hétvégén ki kell küldeniük az utcára idegenvezetõsödni, hogy legyen pénzük ennivalóra. Ha itt a suliban lenne egy kiállítása, sokan láthatnák, hogy mit tud. Lehetne rendelni tõle, és lenne egy kis pénzük. - hadarta Rozi.
- Az ötlet jó, de már csak egy hét van hátra évzáróig. Nekem egy perc idõm nem lesz megszervezni. - válaszolt az igazgató bácsi.
- A KAPTÁR megszervezi, csak tessék megengedni, hogy a bejáratnál megcsinálhassuk!
- Rendben! Az engedélyt megadom. Kérem majd a neveket, hogy kiket engedjen be a portás bácsi! - mondta az igazgató bácsi. - Mit csinálsz a nyáron?

- Sok mindent. Tépdesem a füvet. Másoljuk a kazettát. Táborba megyünk az osztállyal. - sorolta Rozi.
- Várjál, várjál! - szakította meg az igazgató bácsi. - Vegyük egyenként! Hoztál Békéscsabáról egy kecskét, annak kell a füvet tépdesni?
- Nem. Parlagfüvet fogunk irtani még júniusban.
- Miért júniusban, nem kellene pihenni egy kicsit az iskolaév után?
- Júliusban már elkezd virágozni. Nem akarjuk, hogy a lakótelepiek megbetegedjenek tõle. Meg tövenként öt forintot fizet az önkormányzat érte.
- Értem. Miért kell a kazettát másolni?
- Mert van 210 darabra elõrendelésünk. Azt augusztus végén le kell szállítanunk.

- Ilyen jól ment Békéscsabán az üzlet? Gratulálok. De nekem is volna egy kérésem. Én is rendelnék õszre 100 darabot, 2000 forintos áron.
- Meg kell kérdeznem Tomiékat, hogy vállalják-e. De elõrendelésnél a pénz felét kérjük elõlegnek.
- Az évzárón megkapjátok. Milyen táborba akartok menni?
- Meghívtak a békéscsabai gyerekek Dobozba, július 28. és augusztus 6. közöttre.
- Hányan mentek, mennyibe kerül, és kivel?
- Az egész osztályt elengedték a szülõk, tehát 23 gyerek, és Éva néni, ha akar jönni. Naponként fejenként 1000 forint a kaja.
- Mit fogtok csinálni?
- A Kõrös partján leszünk, egy erdõs táborban. De ott lesz Józsi bácsi is.
- Tudod,  - szólt közbe Éva néni - akirõl meséltem, az  EGYÜTT JOBBAT tábor programmal.

- Dehát, ez tanulmányi kirándulás! Nem üdülõtábor! - kiáltott fel az igazgató bácsi. - Ezt az iskola fizeti. - tette hozzá ellentmondást nem tûrõ hangon.
- Parancs, az parancs. - mondta Rozi.
- Tényleg, parancs. - kapott észbe az igazgató bácsi. - Itt az év vége, mi legyen jövõre? De jól gondold meg, mit mondasz! - tette hozzá fenyegetõen, és két adag papírt húzott maga elé az asztalon.
- Az osztály egyhangúan ellenszavazat és tartózkodás nélkül a folytatás mellett döntött. - mondta félénken Rozi.
- Megkönnyebbültem. - sóhajtott az igazgató bácsi. - Nézd! Ez a csomag, az a 20 levél, amit a többi osztálytól kaptam. Ezekben kérik, hogy a következõ évben náluk is legyen lehetõség úgy tanulni, ahogy ti bevezettétek. Az osztályok minden tanulója aláírta a leveleket. A másik csomagban a tanárok levelei vannak. Ez a három levél felmondást tartalmaz. A többi tanár részt szeretne venni a kísérletben. Kaptam négy express levelet is. Ide pályáznak tanári állásra.

- Tessék mondani, - kezdte félénken Rozi. - az a három tanár nem vehetõ rá, hogy maradjon? Legalább egy hónapig. Úgy, mint Éva néni.
- Jó gyerek vagy. Igazad van. Ha elmenekülnek innen, annak máshol isszák meg a levét a gyerekek. Változzanak meg, tanulják meg élvezni az órát!