Pötyi, amikor hazaért, megkérdezte anyukáját, hogy elvállalná-e a következõ napokban az ebédfõzést 11 fõnek.

- Ha besegítesz, akkor igen - válaszolt Balogh anyuka.

- Mit kellene csinálnom?

- Megbeszéljük, hogy mit fõzzek, segítesz vásárolni, együtt megpucoljuk a hozzávalót, te terítesz. Kik jönnek? Ismerem õket?

- Akik reggel itt voltak, és megették az egész nõi szeszélyt. A hetedikesek jó étvágyúak. Fõleg Dönci, az a hústorony.

- Emlékszem rá. Holnapra jó lesz a paprikáskrumpli?

- Igen. És szerdán legyen zöldborsós pörkölt!

- Vigyázz, a borsót pucolni kell! Az 12 emberre, 2 kiló!

- Megoldjuk, ne foglalkozz vele! Telefonálhatok?

- Persze.

 Pötyi bement a szobába, és Katit tárcsázta.

- Szia, Pötyi vagyok. Holnap paprikáskrumpli, szerdán zöldborsós pörkölt lesz. Most hívom Borit.

- Ki volt az? - kérdezte Ági, Kati húga.

- Pötyi. Felajánlotta, hogy náluk ebédelhetünk. Nem lesz ez nekik túl drága? Mégis 10 gyerek!

- Hát segítsetek be! Tudod, hogy mi lesz a kaja?

- Holnap paprikáskrumpli, holnapután zöldborsós pörkölt.

- Krumplit lehet vinni, nekünk is maradt egy fél zsákkal télirõl. Segíthettek a pucolásnál. Kis szalonnabõrrel meg lehet bolondítani. Még szerencse, hogy anyu félre szokta rakni. A borsóra ne legyen gondod, van egy ötletem. A hús lehet gond, de vigyetek több krumplit, és az késõbbre is jó nekik. Beszélj a többiekkel!

- Figyelj, Dönci apukája hentes. Már hívom is.

Pötyi közben már Rozitól elkérte Boriék telefonját, és Dobozt hívta.

- Csókolom, Pötyi vagyok Budapestrõl. Borival szeretnék beszélni. Szia, Bori! Hogy vagytok?

- Szia, Pötyi! Képzeld, naponta elmegyek úszni. Már egész jól megy! Veletek mi van?

- Rendelnék 5 darab kitûzõt. Rozi ma feladja a pénzt. Csinálunk nektek egy bemutatót a nagypapád btálaiból az iskolai évzárón, pénteken délután. Csütörtökön ide kellene utaznod, és hozni 20 szép tálat. Az én szobámban aludhatnál, és szombaton mehetnél haza.

- El akarod adni nagypapa tálait? Azt hiszed, hajlandó tõlük megválni? - kérdezte ijedten Bori.

- Nem, ne félj! Csak bemutatónak kellenek. Rendeléseket gyûjtenél a szülõktõl.

- Mibõl gondolod, hogy rendelni fognak? - kételkedett Bori.

- Mit szólnál ballagási emlékként egy réztálhoz?

- Nem rossz ötlet, rajzolunk pár mintát nagypapával.

- Jó, azokat is kitesszük. De ott is lesz mire rajzolni a megrendelõ kívánsága szerint.

- Nagypapa is jöhet? Nem hiszem, hogy egyedül elengedne.

- Erre nem gondoltunk, várj  egy picit!

Pötyi kiszaladt a konyhába.

- Anyu! Itt aludhatna a dobozi barátnõnk nálam, és a nagypapája apu dolgozószobájában csütörtök és péntek este? Csõben vagyok.

- Mondd, hogy igen, majd apáddal vagy Roziékkal megbeszéljük - válaszolt Balogh néni.

- Köszi! - adott egy röpke puszit Pötyi anyukája arcára, majd visszaszaladt a telefonhoz. - OKÉ! Csütörtökön várunk mindkettõtöket.

- A délutáni  vonattal hatkor érkezünk a Keletibe. A kitûzõket hozzuk.

- A jegyeket kifizetjük. Szia!

- Majd elszámolunk, ez nekünk lehet üzlet! Szia, csütörtökön.

Alighogy letette a kagylót, csöngött a telefon.

- Halló, Balogh lakás!

- Tudom, mert azt hívtam.

- Kati! Mi újság? Baj van? - kérdezte Pötyi.

- Nem, csak azért hívlak, hogy szóljak, az ebédhez ne vásároljatok semmit! Krumplit, házikolbászt hozunk.

- Jó, hagyma, étolaj, paprika van itthon. Köszi!

- Tízkor találkozunk. Szia!

- Várj! Bori és a nagypapája csütörtök délután jönnek.

- Szuper! Szia! - tette le Kati a kagylót, majd Ágihoz fordult. - Mit mondtál? Milyen ötleted van a borsóra? Most akarsz ültetni? Gondolod, hogy két nap alatt termés lesz belõle?

        - Dehogy! De a parlagfüvesek elmennek Ezüsthegyre is. És ott terem a kiskertekben borsó is. Fel is hívom Rafit, tudod, akinek a buliján voltunk tegnap. Õ megy Ezüsthegyre. Meg Piri és Zsófi.

- Piri, a cigánylány? - kérdezte Kati.

- Igen, miért? Valami bajod van vele?

- Nem, de csütörtökön érkeznek hatkor Boriék a Keletibe, Piri is kijöhetne eléjük. A két cigánylány hadd ismerkedjen össze!

- Igazad van, ne haragudj! - mondta Ági, és már nyúlt is a telefon után.