- Nagypapa! Pötyi telefonált! Csütörtökön utazunk Pestre! - nyitott be a kis mûhelybe Bori.

- Tudsz tízig számolni? - kérdezte Kolompár bácsi. - Ha igen, ülj le, és szép lassan számolj, majd kezdd az elején!

- … kilenc, tíz. Szóval. Azt a kislányt hívják Pötyinek, aki itt volt  Rozival Pestrõl, - akinek a KAPTÁR-kitûzõket csináltuk .-. Tényleg, rendelnek 5 adag kitûzõt. A pénzt ma adják postára.

- Az 30 darab. Azonnal  nekilátunk, közben mondhatod tovább.

- Itt a rajz, kérek lemezt. Szóval, elkezdtek szervezni neked egy bemutatót a pénteki évzáróra az iskolába. Pesten. Kértek, hogy már csütörtökön utazzunk fel, és vigyünk 20 tálat. Ne félj, nem kell eladnod, csak bemutatni. Viszont lehet megrendeléseket gyûjteni, így majd lesz fizetõ munkánk is!

- De milyen rajzzal? És ki tervezi meg? - vonakodott Kolompár bácsi.

- Hát mi! Te, meg én! - vágta rá Bori. - Pötyi adott tippet is, mert ballagási emlékként vennék.

- Van ott gimnázium is?

- Ma már a nyolcadikosok is ballagnak! Sõt néhol az óvodások is.

- Adj csak ide egy rajzpapírt! Akkor: 1993-2001, ballagási emlék.

- Békásmegyeri Általános Iskola - tette hozzá Bori.

- Ez úgy lenne jó, ha minden nyolcadikos kapna, nem csak azok, akiknek a szülei megrendelik. Persze, attól még lehetne rendelni is, de az már szabadabb mintával lenne. Az emlék meg lehetne kitûzõ, sorozatban - morfondírozott a nagypapa.

- Tényleg, miért ne kaphatna mindenki a batyuba? Meg tudnánk csinálni 120 darabot? Gondolom, négy kb. 30 fõs végzõs osztállyal lehet számolni.

-  Ha megrendelik, csütörtökön visszük - mondta magabiztosan Kolompár bácsi. - Anyagom most van elég.

- Felhívom Pötyit! - ugrott Bori. - Jó, ha darabonként 150 Ft-ot mondok?

- Én is ennyire gondoltam. Telefonálj, én addig rajzolok.

- Pötyi? Bori vagyok. Szerinted érdemes emlék-kitûzõket elõre legyártani?

- Jó ötlet! - válaszolt Pötyi. - Meg kell kérdeznem a hetedikeseket, hátha vállalják, hogy kifizetik. A KAPTÁR mindenesetre megelõlegezi. Mennyibe kerülne darabja?

- Ha ti veszitek 100 forint, ha kifizetik nektek, számoljatok 150-nel.

- A KAPTÁR-kitûzõ csak 50 forint! - reklamált Pötyi.

- Az más volt. Akarod, hogy felemeljük? - fenyegetõzött Bori.

- Értem, az  baráti ár. Köszönjük. És az az elõnye is meglenne, hogy a megrendelésnél már nem emléket, hanem szép tálat akarnak majd venni. Számoljatok négy osztállyal, 120 fõvel. - mondta Pötyi.

- Hogy néz ki a sulitok? - kérdezte Bori.

- Egyszerû hosszúkás két emeletes egy nagylépcsõs bejárattal középen. Szokásos lakótelepi kocka. Nem egy palota.

- OKÉ, szia! - búcsúzott Bori, és letette a telefont. Amikor visszament a mûhelybe, Kolompár bácsi megmutatta neki ezt a rajzot:

 

 

- Hogy tetszik? - kérdezte.

- Tök jó. Pont ilyennek mondta Pötyi. Felajánlottam neki, hogy mi nekik százért adjuk, de ha találnak rá vevõt, õk 150-ért adják tovább. Viszont, ha a szülõk rendelnek, akkor szabad a témaválasztás, és lehet valami szépet csinálni.

- Hát jobb üzletember vagy, mint én - morogta a nagypapa, majd szigorúra váltotta a hangját:  - De most aztán dolgozz, mert én egy KAPTÁR-ral már kész vagyok!