For the World!
14. fejezet
A zsákmány

Zsófi, Piri és Rafi úgy 2 óra múlva végzett Kata mamánál. Az eredmény minden várakozásukat felülmúlta. A borsó lehetett vagy 50, a cseresznye több, mint 100 kiló. Rafi 280 tõ parlagfüvet talált. A cseresznyefa szinte láthatóan megkönnyebbült. Eltûntek a mélyvörös érett fürtök, maradtak az élénkpirosak, sárgásak, zöldek. Még legalább két mázsa.

Kata mama két kosarat félre tett egy cseresznyést és egy  borsóst.

- A többit nektek adom, egy feltétellel. Ha visszajöttök a többi cseresznyét is leszedni. Persze késõbb, ahogy megérik.

- De nem fogadhatjuk el ingyen - mondta Zsófi.

- Volna egy javaslatom! - szólalt meg Rafi. - Mi most harmincan dolgozunk, különféle helyeken. Amit tetszik adni, köszönettel elfogadjuk. Megyünk még máshova is, biztos ott is kapunk majd ezt-azt,  amit a háziak nem tudnak használni. A többségünk a lakótelepen lakik, ahol drága a friss zöldség, gyümölcs. Az egyik csoportunk azt keresi, mit lehetne pénz nélkül egymástól kapni és egymásnak adni. Ha számolhatunk ilyen gyönyörû zöldséggel, gyümölccsel mint csereeszközzel, az megmozgatná a telepiek fantáziáját. De bármilyen felajánlásnál meg kell kérdeznünk, hogy mivel tudnánk viszonozni. Most is ezt kérdezzük Kata mamától. Mit adhatunk cserébe?

- Dehát, ti már adtatok! Kipusztítottad a parlagfüvet, megmenekültem a kukacoktól. Piri nagyon kíméletesen szedte le az érett cseresznyét. A fának nagyon rossz, ha rajta rohad a termés. Ettõl megmenekültem most. Nem tartoztok semmivel.

- Én úgy látom, hogy ez a faház kaphatna már felújítást. A kerítés is elég lyukacsos. Ne tessék nézni a korunkat! A telepen ott vannak a szüleink meg felnõtt barátaink is. A gyümölcsbõl, zöldségbõl õk is kapnak.

- Öreg nyugdíjasok vagyunk mi már. Ez a ház kitart még addig, amíg ki tudunk jönni. De rendben, gondolkodni fogok a kérdéseden.

- Volna még egy kérésem - mondta Zsófi. - Ennyi cseresznyét és borsót nem tudunk hárman kézben elvinni. Visszajöhetnénk néhány barátunkkal késõbb?
- Kicsikém! Akkor jöttök, amikor akartok, én egész nyáron kint vagyok. De van egy jobb ötletem. Itt a gumikerekû kis kocsink, azzal el tudjátok szállítani a gyümölcsöt. Két mázsa is ráfér, és hárman biztos el tudjátok húzni a telepre. Ha ilyen cseréket sokszor akartok csinálni, kell majd nektek. És van még egy javaslatom. Körülnézek a kertben, és összeírom, hogy mibõl, mekkora termés, mikorra várható. Ezzel számolhattok, ha az igényeket összegyûjtitek. A kérésrõl még gondolkodnom kell.
- Holnap mindenképpen eljövünk. Nem tetszik tudni, lesznek-e itt szomszédok? -  kérdezte Piri.
- Ilyenkor mindenki kijön néhány órára legalább. A kora nyári termést szedni kell. De inkább estefelé, úgy 5-6 órától. Nyugdíjasok, csak  10-11 telken vannak. Ebben az utcában még három, a Bernát utcában még kettõ, a Meggy utcában többen, talán 5-6 telken is, és érdemes még a városhatárnál lévõ kiskerteket is megnézni. Igazán hétvégén lesz itt nagy élet. Ha tudtok, akkor gyertek többen.

- Köszönjük, Kata mama, holnap jövünk. De a kérést várjuk, és elmondjuk, milyen a kisház. Hátha lesz jelentkezõ a felújításra. Csókolom!

A gyerekek felpakoltak a kiskocsira, és elindultak vissza a lakótelepre.



A tartalom-jegyzékhez