Robin és csapata már túl volt a Vargha villán. 466 tõvel és 12 ezer forinttal gazdagabban mentek tovább, most  már a díszesebb új villákat keresve. Nagyokat nevettek a másik csapaton, amelyik a kis nyugdíjas-telken dolgozott.

- Mi a sherwoodi szegénylegények vagyunk. Ahhoz, hogy a gazdagok pénze a szegényekhez jusson, nekünk a gazdagoknál kell kezdenünk - magyarázta a ravasz Tuck barát.

A csapat esze különleges képességeit mutatta be. Úgy tárgyalt a felnõttekkel, mint egy diplomata, egy környezetvédõ és egy kereskedõ keveréke. Egy szót sem szólt a lakótelepet veszélyeztetõ virágporról, csak a család egészségére hivatkozott. 

Amikor Robin megkérdezte, miért nem beszél a nagy, közös veszélyrõl, elmesélt egy régi esetet. Ez Robin arab ikertestvérével történt, Naszredin Hodzsával. Bokharában meglátott egy nagy tömeget az egyik víztározó medence mellett. Egy díszes kaftánú ember fuldoklott a vízbe. Hiába nyújtottak neki  oda bármit, mondták, hogy adja oda a kezét, nem nyúlt érte. Naszredin oktatóan szólt az emberekhez: Kedves barátaim! Nagyon rosszul csináljátok. Látjátok, ez egy gazdag ember. A gazdagok megbénulnak, ha adniuk kell. Nem szabad tõlük kérni. Csak egy módon lehet rajta segíteni. Nézzétek! Figyelt egy kicsit, és amikor megint felbukkanni látta a testet, kinyújtotta a karját, és odakiáltotta: Nesze! A fuldokló görcsösen megragadta az odanyújtott kezet. Miután kihúzta a vízbõl, még egyszer felhívta a figyelmet, hogy a gazdag csak arra képes, hogy elvegyen, arra nem, hogy adjon. Ezért gazdag.

Így, hát Tuck olyan ügyesen forgatta a szót, hogy a házigazda teljesen elhitte, hogy csak és kizárólag az õ családjának az érdeke, hogy ezek az önfeláldozó gyermekek megszabadítsák a kertjét a parlagfûtõl. Tuck még két mûanyagzacskót is a kezére húzott, hogy megóvja magát a veszélytõl. A tulajdonosok hallottak a parlagfûrõl, de azt nem tudták, hogy csak a virágpora a veszélyes. Tuck úgy fogta meg a  növény szárát, mintha csalán lett volna. A többiek csak álltak, és bámultak. Amikor behívták (nem beengedték) õket, és egyedül maradtak, már puszta kézzel, gyorsan végeztek, de amikor megláttak valakit a háziak közül olyan óvatos, lassú mozdulatokra váltottak, mintha bombát fogtak volna. Az elsõ este négy villával végeztek, 2016 tõvel és ötvenezer forinttal lettek gazdagabbak.

Ahogy a Csillag mozi felé mentek, Tuck barát azt mondta:

- Tudjátok, van egy érdekes dolog ezekkel a gazdagokkal. Nem igazán okosak. Ravaszak, tudják, hogy lehet pénzt szerezni, de csak rövid távon. Ki tudják használni a lehetõségeket, ha ott vannak az orruk elõtt. De nem elég okosak ahhoz, hogy megértsék, a pénz nem minden. Nem lehet pénzért mindent megszerezni. Barátaik nincsenek, senki sem szereti õket. Õk sem szeretnek senkit. Házasságaik érdekházasságok, a vagyon növelésének eszközei, vagy mûtárgyszerzés. A gyermek az örökösödés miatt kell, nem azért, mert szeretik a gyermekeket. Ezért, ha az õ érdekeiket ecseteljük elõttük, nyert ügyünk van.

- De akkor miért nincs okos gazdag ember, ha ilyen könnyen be lehet a gazdagokat csapni? - kérdezte Robin Hood.

- Mert az ész nem tud gátlástalan lenni. Van egy korlátja, a tisztesség. Tisztességesen viszont nem lehet gazdaggá válni. Talán egy fajta ember kivétel, a feltaláló. Okos, sõt zseniális, és a találmányából gazdag.