Herbert általában Hugó apátnak segített. Időnként bedolgozott a zöldséges standon is, a lehervadt, vagy túlérett árut megkapta az este.  Az apukája tényleg  munkanélküli volt, és erősen ivott is. Időnként sikerült valami feketemunkát kapnia. A családban rendszeresen csak az anyukája dolgozott, de az a harmincezer mindig kevés  volt. Nagy szükség volt Herbert, azaz Sanyi kis szerzeményeire is. Megkapta a jelzést Hugó apáttól, és már ott ült János herceg szobájában.

Viki komolyan vizsgálgatta a 14 éves-forma fiút.

- Mit mondott Hugó apát? - kérdezte.

- Hogy Robinék megint csinálnak valamit, és ki kellene kémlelni őket. De többet nem mondott.

- Robinék beajánlkoznak a villákba parlagfüvet szedni. Állítólag más csoportok is vannak.

- Erről tudok. Az öcsém és Feri, a nottinghami bíró Ófaluban gyűjt. És még másik öt csapat is van Békásmegyeren.

- És mire megy ki a játék?

- Laci, az öcsém azt mondja, hogy mire kivirágozna a parlagfű, leszedik az egész környéken, hogy Békáson senki se betegedjen meg. Az önkormányzat egy-egy tőért 5 forintot ad.

- És mire kell nekik a pénz?

- A kicsik csináltak egy kazettát egy óráról. Ezt akarják sokszorosítani és eladni.

- Hol lehetne megnézni azt a kazettát? - csapott le Viki.

- Laci is kapott egyet. Pedig elmesélte, hogy ő volt az egyedüli, aki ellenezte a változtatásokat. A többiek azt mondták, hogy mutassa meg apuéknak.

- Te megnézted?

- Igen, de nem voltam lelkes tőle.

- El tudnád hozni? Napi száz forint kölcsönzési díjat fizetek.

- Jó,  holnap elhozom.

- Addig faggasd ki az öcsédet! Minden érdekel. - állt fel Viki, ezzel jelezve, hogy a beszélgetés véget ért. - Este hatkor várlak. Szia!