For the World!


29. fejezet
A terv

- Sziasztok! - mondta Pötyi a szobát teljesen megtöltő gyerekhadnak. - Először is engedjétek meg, hetedikesek, hogy bemutassam nektek Roziit, a mi KAPTÁR-unk Rendezőjét. Eljött hozzánk, mert unatkozott egyedül otthon.

- Egy kis kiigazítás. - szólt Rozi. - Nem unatkoztam, mert elmehettem volna parlagfüvet irtani is, de azt tegnap csináltam, veletek meg még nem találkoztam. Érdekel, hogy mit találtatok ki.

- Oké, akkor kérem Gógyist és Zolit, mondjátok el, hogyan képzelitek el a dolgot.

- Péntek délután ötkor lesz az évzáró. - kezdte Zoli - Egy fél órával előtte már kezdenek szálingózni a vendégek, tehát nekünk akkorra kell készen lennünk. Az előtér keleti oldalán - amelyik a Duna felé néz - rendezkednénk be. Középen egy kis asztal, két oldalán egy-egy tábla papírral, azaz flipchart. A megrendelésekre azokon fognak rajzolni Bori, esetleg, ha kedve van Kolompár bácsi, és Balázs. Az üvegtéglák közötti fakeretre négy spárgára öt-öt tálat erősítünk, és gyurmával, meg rágóval úgy fordítjuk el őket, hogy a délutáni nap fényét tükrözzék a bejáratra, és a lépcsőre. Ez a reklám.

- Előtte semmi reklám nem lesz? - kérdezte Rozi

- Nem, plakátnak nincs értelme. - válaszolt Pötyi. - De elég hatékony lesz a ballagás alatt, hogy a nyolcadikosokon ott lesz az a kitűző, amit direkt nekik csinál Kolompár bácsi és Bori.

- Ezt ők is tudják? Persze, már csinálják őket. Nekünk százért adják, hogy adjuk tovább 150-ért. Ági most hozta el a 18 ezer forintot, az este kapta meg a hetedikes osztályfőnököktől. Oda is adnék neked hatezret, hogy vehessetek festéket Kata mama faházához. Ja, és még ötvenezret hogy ecsetre is fussa. Vagy fordítva.

- Ne kábíts Pötyi! - hebegte Rozi. - Ez honnan van?

- Valami Robin Hood adománya. A részleteket kérdezd a másik csapattól!

- Van egy érzésem, hogy Feri ősellenségéről van szó. - morogta Rozi. - Elnézést a zavarásért, folytassátok!

- Ha a tálak jól elvakították a kedves szülőket, majd odatapogatóznak az asztalhoz, ahol már gyönyörködni tudnak bennük. - vette át a szót Gógyis. - Ha ezt megtették, Bori, Bálint és Kolompár bácsi felvilágosítja őket, hogy hátrább az agarakkal, a tálakat csak nézni lehet, megvenni nem. De kívánságra megrendelést felvesznek, sőt itt helyben meg is rajzolják a mintát. Ha kell Kolompár bácsi ki is cifrázza, majd, ha megállapodtak, a rajzot lefénymásoljuk a Tanáriban. Aláírják mindketten, és Kolompár bácsi a másolatról megcsinálja a tálat.

- Persze azt megpróbáljuk elérni, hogy az ár felét előlegbe kifizessék. - szólt közbe Melinda. - Fizetni kell a vonatot, a lemezt, a fénymásolót.

- Ezt beszéljük meg Boriékkal csütörtök este! - javasolta Pötyi. - Kolompár bácsi tudja, hogy kell ezt csinálni. Most megebédelünk, utána a keresgélők és a Pontosítók átmehetnének a suliba megbeszélni a tervet az igazgató bácsival.

- Jaj! - ugrott fel Rozi hirtelen. - A salátát elfelejtettem. Remélem, van ecetetek és cukrotok!

- Van, de miféle salátáról beszélsz? - csodálkozott Pötyi.

- Piri ugrott be olyan 11 óra körül, hogy Imre bácsiéktól kapták, ahol ma reggel kezdték a parlagfű-irtást. Kint van az előszobában egy műanyag szatyorban.

- Tegnap cseresznye és borsó, ma saláta. - morogta Pötyi - Ha egy üzlet beindul!


A tartalom-jegyzékhez