29. fejezet
A terv
- Sziasztok! - mondta Pötyi a szobát
teljesen megtöltő gyerekhadnak. - Először is engedjétek meg, hetedikesek, hogy
bemutassam nektek Roziit, a mi KAPTÁR-unk Rendezőjét. Eljött hozzánk, mert
unatkozott egyedül otthon.
-
Egy kis kiigazítás. - szólt Rozi. -
Nem unatkoztam, mert elmehettem volna parlagfüvet irtani is,
de azt tegnap
csináltam, veletek meg még nem
találkoztam. Érdekel, hogy mit
találtatok ki.
- Oké, akkor kérem Gógyist és Zolit,
mondjátok el, hogyan képzelitek el a dolgot.
-
Péntek délután ötkor lesz az
évzáró.
- kezdte Zoli - Egy fél órával előtte
már kezdenek szálingózni a
vendégek,
tehát nekünk akkorra kell készen
lennünk. Az előtér keleti oldalán -
amelyik a
Duna felé néz - rendezkednénk be.
Középen egy kis asztal, két
oldalán egy-egy
tábla papírral, azaz flipchart. A
megrendelésekre azokon fognak rajzolni Bori,
esetleg, ha kedve van Kolompár bácsi,
és Balázs. Az
üvegtéglák közötti
fakeretre négy spárgára
öt-öt tálat erősítünk,
és gyurmával, meg rágóval
úgy
fordítjuk el őket, hogy a délutáni nap
fényét tükrözzék a
bejáratra, és a
lépcsőre. Ez a reklám.
- Előtte semmi reklám nem lesz? -
kérdezte Rozi
- Nem, plakátnak nincs értelme. -
válaszolt Pötyi. - De elég hatékony lesz a ballagás alatt, hogy a
nyolcadikosokon ott lesz az a kitűző, amit direkt nekik csinál Kolompár bácsi
és Bori.
-
Ezt ők is tudják? Persze, már
csinálják őket. Nekünk
százért adják, hogy adjuk
tovább 150-ért. Ági most hozta
el a 18 ezer forintot, az este kapta meg a hetedikes
osztályfőnököktől. Oda is
adnék neked hatezret, hogy vehessetek festéket
Kata mama faházához. Ja, és
még
ötvenezret hogy ecsetre is fussa. Vagy fordítva.
- Ne kábíts Pötyi! - hebegte Rozi. - Ez
honnan van?
- Valami Robin Hood adománya. A
részleteket kérdezd a másik csapattól!
-
Van egy érzésem, hogy Feri
ősellenségéről van szó. - morogta Rozi. - Elnézést a
zavarásért, folytassátok!
-
Ha a tálak jól elvakították
a kedves
szülőket, majd odatapogatóznak az asztalhoz, ahol
már gyönyörködni tudnak
bennük. - vette át a szót
Gógyis. - Ha ezt megtették, Bori,
Bálint és Kolompár
bácsi felvilágosítja őket, hogy
hátrább az agarakkal, a tálakat csak
nézni
lehet, megvenni nem. De kívánságra
megrendelést felvesznek, sőt itt helyben meg
is rajzolják a mintát. Ha kell
Kolompár bácsi ki is cifrázza, majd,
ha
megállapodtak, a rajzot lefénymásoljuk
a Tanáriban. Aláírják
mindketten, és
Kolompár bácsi a másolatról
megcsinálja a tálat.
- Persze azt megpróbáljuk elérni, hogy
az ár felét előlegbe kifizessék. - szólt közbe Melinda. - Fizetni kell a
vonatot, a lemezt, a fénymásolót.
-
Ezt beszéljük meg Boriékkal
csütörtök
este! - javasolta Pötyi. - Kolompár
bácsi tudja, hogy kell ezt csinálni. Most
megebédelünk, utána a
keresgélők és a Pontosítók
átmehetnének a suliba
megbeszélni a tervet az igazgató
bácsival.
- Jaj! - ugrott fel Rozi hirtelen. - A
salátát elfelejtettem. Remélem, van ecetetek és cukrotok!
- Van, de miféle salátáról beszélsz? -
csodálkozott Pötyi.
-
Piri ugrott be olyan 11 óra körül,
hogy Imre bácsiéktól
kapták, ahol ma reggel kezdték a
parlagfű-irtást. Kint van
az előszobában egy műanyag szatyorban.
- Tegnap cseresznye és borsó, ma saláta. - morogta Pötyi - Ha egy üzlet beindul!