Miközben a lányok Pötyi szobájában beszélgettek, a felnőttek Balogh bácsi dolgozószobája foteljeiben ültek, és cseresznyét ettek. Lassan indult a beszélgetés.

- Nagyon finom ez a cseresznye. - kezdte Kolompár bácsi. - Jó két hete, hogy nem ettem. Nálunk már vége a cseresznyeszezonnak. Most a sárgabarack és az uborka a sláger.

- Azok nálunk még nagyon drágák. - mondta Balogh néni - Ennyit jelent, hogy Doboz délebbre van?

- Több, mint 200 kilóméter. - dünnyögte Kolompár bácsi.

- Délfelé csak száz körül lehet. Nagyjából Kiskunfélegyházával van egy vonalban. - mondta határozottan Balogh bácsi. - Tudja, honnan van ez a cseresznye? A gyerekek  kiirtották itt a környéken a parlagfüvet, és be kellett menniük a kis telkekre is. Ott az öregek megkérték őket gyümölcsszedésre is, és cserébe adtak cseresznyét, meg borsót. Több, mint harminc család kapott belőle két-két kilót. Jutott egy kiló zöldborsó is, és tegnapelőtt fejessalátát hoztak.

- Legalább nem került pénzbe. - mondta Kolompár bácsi - Nálunk mindent pénzért adnak. A házaknál kiraknak egy kisasztalt, és ott árulják. Mi meg kénytelenek vagyunk megvenni, ha a kertünkben nincs. De látta, hogy milyen kicsi kertünk van! Konyhakertet nem is tudunk csinálni, kitaposnák a gyerekek. Régebben volt háztájink, két hold. Ott termeltünk zöldséget. Még Csabára is vittünk belőle a piacra. Most, meg! - legyintett szomorúan.

- Mégis, miből élnek? - kérdezte Balogh néni.

- Van néhány csirkénk, friss tojás, de a többit venni kell. És egyedül én keresek valamit a tálakkal. Igaz, a vejem néha kap munkát az építkezéseken. De az csak nyáron van. És ott vannak Boriék, hatan.

- Ezért kell Borinak pénzt keresnie? - kérdezte Balogh bácsi

- Ezért is. Meg az sem árt, ha mielőbb megtudja, hogy ingyen semmit nem adnak.

- Talpraesett gyerek. És ügyes is. A kitűző nagyon szép.

- Hát, az én unokám. De igaz, a hat gyerek közül ő a legéletrevalóbb. És van tehetsége a rézhez. - büszkélkedett Kolompár bácsi. - Nézzék meg a rajzait!

A kisasztalt elborították a rajzok.

- Ez Rozi! - kiáltott fel Balogh néni - Tökéletes! Így megjegyezte a vonásait?

- Bori nagyon megszerette Rozit. - mosolygott Kolompár bácsi - Megtanította úszni, a kitűző volt az első pénzes munkája. Ezt a képet azért rajzolta, hogy megmutassa a kiállításon, lehet rendelni arcképet is.

- Megnézhetjük a tálakat? - kíváncsiskodott Balogh néni.

- Persze. De ezek nem eladók. - kezdte kipakolni a bőröndöt Kolompár bácsi.

- Igen, ezek jó referenciák. - mondta elismerően Balogh bácsi.

- Megnézem a vacsorát. - állt fel Balogh néni Még mielőtt elcsábulok és megkísértem a lehetetlent.

- Mi az a lehetetlen? - kérdezte Kolompár bácsi.

- A galambos tálat elkérni. - suttogta Pötyi anyukája és kisietett a konyhába.