Andi és eredeti KAPTÁR-ja a fogadóteremben jött össze.

- Régen találkoztunk így. - kezdte Andi - tudjátok, a KAPTÁR nem kõbevésett, örökéletû szervezet. Egy fajta feladathoz megfelelõen összefogó tagokból áll. A parlagfû-irtást befejeztük. Van még okunk arra, hogy együtt dolgozzunk?

- Szerintem van, sõt most kell igazán KAPTÁR-ként mûködnünk. - mondta Zsófi.

- Ezt részletezd, légy szíves! - kérte Andi.

- Tudjátok, hogy Kata mamánál, akitõl a cseresznyét kaptuk láttuk, hogy ezek a kapcsolatok a KÖR-öket segíthetik, és ott a ház felújítását gondoltuk viszonzásnak. Én azt is megbeszéltem vele, hogy összeírjuk, mi mikor érik, milyen munkák vannak. Szeretnék veletek körbejárni, és mindenhol közösen gondolkodni a tartós kapcsolatról. Mit adhatnánk nekik, mit kaphatnánk tõlük.

- Igazad van! Csináljuk! Nagyon helyes! - kiabálták a többiek.

- Jó! Hogy képzeled, Zsófi?

- 5 telken voltunk. Kata mamától cserit és borsót, Imre bácsiéknál salátát, Hajni néninél leveszöldséget, Rezsõ bácsiéknál újhagymát kaptunk, Pista bácsitól Laci kérésére vettünk cseresznyét. Mindenhol hívtak vissza minket. Holnap-holnapután, szombaton, vasárnap mindenhol kint lesznek. Ott is, ahol a gazdák még nem nyugdíjasok. Ez legalább 15 újabb telek. A helyzet hasonló. Zöldséget, gyümölcsöt termelnek, többet, mint amennyit el tudnak fogyasztani, és örülnek, ha valaki segít nekik leszedni a termést. Ugyanakkor a házacskáik elhanyagoltak, rozogák, és van egy csomó rozsdásodó szerszámuk, amiket nincs szívük kidobni. Egyszerûbb munkákat mi is elvégezhetünk, a nagyobbakat a felnõttek a szövetkezetbõl, vagy máshonnan a lakóteleprõl. A termény-feleslegeket pedig a KÖR-ök tudnák kiosztani azoknak, akik nem tudják õket megvenni. Azt javaslom, hogy ma mindenki csináljon kérdéseket a betûje szerint, és holnaptól tegyük fel õket, vagy nézzünk utána a telkeken. Én, mint Árusító arra vigyázok, hogy a telkesek érdekei ne sérüljenek. A kérdésekre õk válaszolnának.

- Akkor a KÖR-ök mezõgazdasági szakcsoportja leszünk? - kérdezte Andi.

- Miért ne? - kérdezték többen is.

- Rendben, az évzárón beszélek Ágival. Most menjünk fel hozzánk. Meghívom a kaptársakat ebédre. Zöldbabfõzelék lesz fasírttal, és hamis túrógombóc. A szobában megírhatjuk a kérdéseket is, és összeállíthatunk egy közös listát is.

- Andi, van egy kérdésem! - mondta Pityu.

- Majd nálunk elmondod.

- Nem, ez nem olyan! Mi az a hamis túrógombóc?

- Legyen most meglepetés. Ha ízlett, majd elmondom. Na indulás, éhes vagyok!

A hat gyerek ebéd után lustán hátradõlt.

- Hû de jóllaktam! - mondta Laci.

- Nagyon finom volt! - tette hozzá Zsófi.

- A fõzelék egészen más volt, mint ahogy az anyukám csinálja. - mondta Karcsi.

- Tényleg, Szabó néni! Hogy tetszett csinálni a fõzeléket? - kérdezte Julcsi.

- Egyrészt, ez friss bab volt, az egészen más, mint a konzerv, amihez hozzászoktatok. - magyarázta Andi anyukája - Másrészt alápirítottam hagymát, mint a pörköltnél és megpirospaprikáztam. És a végén berántottam. A fasírtban van pirospaprika, vörös- és fokhagyma is, és tejbeáztatott zsömlye.

- Már Anditól kérdeztem, hogy készült a túrógombóc? - kérdezett Pityu.

- Ez családi hagyományos recept. A nagymamám takarékos gazdasz- szony volt. Háború idején még az összement tejet is felhasználta. Abból csinált tejbegrízt, és azután jött rá a pirított zsemlyemorzsa. A sima porcukor helyett most cimetet szórtam rá, ahogy Piritól hallottuk, ami fahéjjal kevert porcukor. Tegnap összement egy zacskós literes tej. Szerencsére nem Mehemed-tej volt.

- Mit jelent, hogy Mehemed-tej? Ilyen márkát nem láttam. - mondta Zsófi.

- A most kapható márkák többsége sajnos ilyen. De ti is ismeritek a versi- két! Még az óvodában tanultátok. Na, ki emlékszik rá?

- Én csak arra emlékszem, hogy "Volt egy török, Mehemed". - mondta Karcsi.

- "Sosem látott tehenet" - emlékezett vissza Julcsi.

- Ez az! Ezek a mai tejek sem láttak soha tehenet. - ismerte fel a kapcsolatot Andi - De miért nem?

- Az eredeti tehéntejbõl sokminden készül. A zsírjából vaj, a fölébõl tejszín, tejfel, megsavanyítva gombával kefír, tejsavbaktériummal joghurt, a savanyú tejbõl túró, érlelve sajt. A többségébõl tejpor. A dobozos tejek pedig tejporból. Így nem kell sietni a feldolgozással, mert évekig eláll. - magyarázta meg Szabó néni.

- Hát, ez gusztustalan. Milyen lehet az igazi tehéntej? Egyszer szívesen megkóstolnám. - mondta vágyakozva Julcsi.

- Még én sem ittam. De talán Dobozon nektek sikerül. Elõre irigykedem. - mondta sóhajtva Szabó néni.

- Gyerünk be a szobámba, ma még sok dolgunk van. - szólt Andi.

- Köszönjük szépen az ebédet és a szóbeli desszertet. - mondták a gyerekek Szabó néninek.

- Nagy ötletem van! - mondta Andi már a szobában, miután az utolsó gyerek után becsukta az ajtót. - Tudjátok, hogy a mi táborozásunkat a suli fizeti, mint tanulmányi kirándulást. Annyi pénzünk van, mint a pelyva. Kicsik vagyunk, a szüleink félve engednek el a táborba.

- Ezeket tudjuk, de mi az ötlet? - türelmetlenkedett Pityu.

- Nem jöttél még rá? - kérdezte Karcsi - Zseniális! Meghívjuk a szülõket nyaralni!

- Halkabban! Ne üvöltözzetek! - suttogta Andi - Tudjátok, hogy ez nem ilyen egyszerû!

- Hát igen. - gondolkodott el Karcsi, a Pontosító - Van-e szabadságuk, lesz-e szállásuk, kedvük?

- Ezt elõterjesztjük az osztálynak délután, az évzárón. Utána kell úgyis még találkoznunk elutazás elõtt. A szálláslehetõséget megkérdezzük Boriéktól. - sorolta Andi a teendõket - Most felteszek egy papírt ide a szekrényre, és kezdjük a kérdéseket!

A KAPTÁR  munkához látott, röpködtek a kérdések. Andinak kétszer kellett újabb papírt feltennie.