Rozi gyorsan bekapkodta az ebédet. Szeretett volna minél gyorsabban bemenni a suliba. Nagyon kíváncsi volt, hogy áll a bemutató elõkészítése. Furcsa. Nincs benne az új KAPTÁR-okban, mégis felelõsséget érez értük. Talán, mert az egész KAPTÁR-dolgot õ kezdte el? Egy másik ügy is foglalkoztatta. Apukája mondta ebéd közben, hogy másnap, szombaton megint mehet lovagolni. De régen volt utoljára! Igen, a vakáció elsõ napján. Dehát, az alig egy hete volt, a múlt hétvégén! Mintha egy hónapja lett volna. Ennyi minden történt ezen a héten? Érdekes ez az idõvel. Egyszer "ólomlábakon mászik", máskor meg "rohan". De más a gondja most. Vajon a sárkányok intézték most is? Szükségük lenne rá? Vagy csak látni akarják? Mindegy, az is öröm, hogy Tündérrel, a kis pónilóval találkozik.

Gyorsan átöltözött, hogy ne kelljen hazajönnie már az évzáró elõtt, és elindult a suliba.

Fél kettõkor, amikor a suli kapujához ért, majdnem elesett, úgy nekiütközött a hatalmas biztonsági õr bácsinak. Furcsa és érthetetlen dolgot csinált a bácsi, a reflektorával az elõtér oldalára világított. Amikor hallotta bentrõl, hogy "Jó!" lenézett a pöttöm kislányra:

- Hát, te ki vagy? Mit keresel itt?

- Tõsi Rozi vagyok, a barátaimat keresem.

- Szóval te vagy az? Eddig csak a neveddel találkoztam. No, gyere csak be, ott vannak a barátaid.

Rozi a mutatott oldalra ment, ahol nagy csõdület fogadta.

- Sziasztok! Miért vagytok ilyen sokan?

- Már csak te hiányoztál, mindenki itt van. - fogadta Pötyi - Nézd, bejöttek Ágiék, Andiék, Tomiék is. Itt van Robin Hood csapata is.

- Az a három fiú és egy lány?

- Igen. Robin az a barnahajú. Nézelõdj csak, mi dolgozunk tovább. - mondta Pötyi és már odébb is röppent.

- A sherwoodi hõshöz van szerencsém?  - lépett Rozi a kis csapathoz. - Igazán örvendek, sok jót és szépet hallottam rólad és barátaidról Én csak egyszerûen Tõsi Rozi vagyok.

- Te sem panaszkodhatsz a híredre. Bemutatom a barátaimat. Mariont, Tuck barátot és Little Johnt.

- Skarlát Vili nincs veletek? - kérdezte Rozi.

- Szegény, tavaly elköltözött az itt élõk sorából, kegyeletbõl nem pótoltuk senkivel.

- Mi történt vele? - kérdezte ijedten Rozi.

- Semmi különös, csak a túlpartra költözött, Theresienstadtba.

- Szóval a VI. kerületbe, az más. - nyugodott meg Rozi - Ilyen régi a csapat?

- Három éve kezdtünk harcot a nottinghami bíróval és bandájával.

- Ki merte a szájára venni a nevem? - lépett oda Feri - Egy szerencséd, hogy lemondtam egy hete a Nottingham Örökös Bírája címrõl.

- De továbbra is normann maradtál, igaz? - kérdezte Robin.

- A származásomat nem tagadhatom meg. - mondta kicsit szomorúan Feri.

- Nemeslelkû lovag! Csak egy normannt tudunk tiszta szívvel elfogadni, ne is tagadd, vedd le az sisakodat uram, királyom. - ereszkedett fél térdre Robin Hood, miközben társai némán követték.

- Emelkedj fel jó Robin Hood, és ti többiek is. Oroszlánszívû Richárdnak nem kell a megalázkodás. Dicsõ tetteid hírei eljutottak szentföldi börtöncellámba is. Nagy terveim vannak veletek. Nagy elõdöm Arthur király nyomdokaiba lépve én is megalakítom a kerekasztalt, amelynek nincs asztalfõje, ahol mindannyian egyenlõek vagyunk. Bár nem vagyunk 12-en, egyelõre öt fõvel alapítjuk meg a kerekasztalt, és a KÖR-t majd bõvítjük.

- Engedje meg Felség, hogy figyelmébe ajánljam Rafael lovagot. Korábban Charles volt a neve, ravasz fickó.

- Hallottam róla. Õ is ott volt Lob varga kiszabadításánál. A te ajánlásodat természetesen elfogadom, legyen ki a fél tucat.

- Engedje meg Felség, hogy közöljem a jó hírt Rafaellel, és idehozzam, hogy kifejezhesse hódolatát. - hajolt meg Robin, és szeme már Rafit keresték a sok gyerek között.

Rozi csak nehezen tudta visszatartani a nevetést, fõleg amikor látta Rafi elképedt arcát, amikor Robin lelkesen magyarázott neki. Rafi megkereste Tomit, megkérdezte a véleményét, hogy mit szólna ahhoz, ha átmenne Feri KÖR-ébe. Tomi azt válaszolta, hogy mint Alkotót lehet, hogy idõnként igénybe tudnák venni akkor is, amikor a KÖR-ben dolgozik. Mivel Ófaluban lakik, Ezüsthegy mellett, csak hasznos lehet, ha ott is tag lesz.

A nagy átcsoportosulás megtörtént, Feri joggal dörzsölhette a tenyerét, mert a legjobb csapatot a KÖR-höz elsõként összehozta.

Rozi elhatározta, hogy körülnéz egy kicsit. Még mindig furdalta az oldalát, miért reflektorozott az õr az elõtérbe. Jé, még mindig ezt csinálja. Egyszerre belevillant valami a szemébe. Amikor már nem káprázott a szeme, egy réztálat látott, amit az egyik hetedikes igazgatott. Odament a keleti falhoz.

- Sziasztok! Mi ez a villogás?

- Most állítjuk be a tálakat, hogy amikor jönnek a szülõk, a nap a kapura vetítõdjön a tálakról. Ez lesz a reklám.

- De mi ez a reflektorozás?

- Csak egyszer tudjuk befogni a napfényt. Komoly fizikai számításokat végeztünk, és ezek alapján rögzítjük a tálakat. Ahogy a nap fog besütni a tálakra, és onnan vetítõdni a képe a bejáratra, úgy kell beállítanunk a reflektor fényét tükrözve a bejárattól az üvegfalra. Érthetõ volt?

- Hát?

- Ez elég bizonytalan volt.  De majd hetedikben megérted.

- És hogy csináljátok?

- Az õr bácsi idevetíti a fényt. Én a tálat addig billegtetem, amíg a lámpa fénye fel nem vetõdik az üvegfal tetejére. Most, látod? A tálat egy rágóval rögzítem ebben az állásban. Ez kész. Már csak 14 van hátra. Az asztalon van egy zacskó. Tartsad csak ide!

- Ez mi?

- Rágógumik.

- Na jó, hagylak dolgozni. Megnézem a tálakat.

Rozi gyönyörködött a tálakban, néhányat a gyulai vásárban, néhányat a dobozi mûhelyben már látott. Bori ment oda hozzá:

- Szia, Rozi! Nézd, milyen rajzot csinált Bálint!

- Ha nem volna ez a lófarok, azt mondanám, hogy te vagy.

- Eltaláltad. Lófarkam régebben volt. Le lehetne ezt fénymásolni?

- Utánanézek. - odament az õr bácsihoz - Tessék mondani, van már valaki az irodában?

- A titkárnõ már itt van. 25-ös szoba.

- Köszönöm. - mondta Rozi, és már indult is a rajzzal.

Bekopogott a 25-ös szobába.

- Tessék! - hallatszott bentrõl.

- Csókolom, Tõsi Rozi vagyok. Szeretnék kérni egy fénymásolást.

- Ha jól tudom, sok másolást kértél.

- Igen, de csak késõbbre.

- Mi volna, ha megtanítanálak a gép kezelésére?

- Hozhatnék egy alkalmasabb embert?

- Ahogy gondolod.

Rozi kiszaladt az elõtérbe, és megkereste Katit és Pötyit.

- Van valakitek, aki ért a fénymásoláshoz?

- Persze. Gógyis el is vállalta, hogy intézi a másolásokat. - mondta Kati és már kiáltott is - Gógyis! Gyere ide!

- Itt vagyok.

- Gyere velem, bemutatlak a titkár néninek. - mondta neki Rozi.

Bementek az irodára, és Gógyis megismerte a kicsinyítés, a kétoldalas másolás, a számláló beállítás és a begyûrõdött papír kiszedésének rejtélyeit, fogásait. A tárolókat teletöltötték papírral, kicserélték a festékpatront, nehogy a munka közben fogyjon ki. A kísérleti másolandó anyag a Boriról készített rajz volt, és amíg a titkár néni meg nem nyugodott, 28 darab másolat készült róla. (Ebbõl 6 kétoldalas volt.) Rozi egy példányt zsebre rakott, egyet pedig kivitt Borinak. A kislány boldogan tette be a bõröndbe a rajzot, és megkérte  Rozit, hogy aki még nem kapta meg a kitûzõjét, annak adja oda. Rozi csodálkozott, mert õ Pirit ajánlotta, hogy Andi és Ági csapatának adja oda a kitûzõket. Meg is kereste Pirit, és rákérdezett.

- Ne haragudj, de annyira elbûvöltek ezek a tálak, hogy elfelejtettem. Rögtön odaadom nekik.

Rozi megnyugodott ebben az ügyben, most újabb aggálya jutott eszébe.

- Pötyi! Készültetek a rendelésekre?

- Persze. Gógyis csinált egy általános szöveget, amit rámásolunk minden elfogadott rajz hátoldalára. Ha meg akarod nézni, tõle  kérd!

Rozi bement az irodába.

- Gógyis, megmutatod a rendelés szövegét?

- Mindjárt lesz belõle 50 példány. Arra gondoltam, hogy már eleve ennek a hátoldalára lehetne rajzolni.

- Jó az, ha nem a teljes nagyságban rajzolják meg? 24-25 centis körbe részletesebben lehet rajzolni, mint fele akkorába.

- Miért lenne fele akkora? Egy normál papír 21 centi széles. De abban igazad van, hogy kevesebb fér a kisebb papírra. Nem sokkal, de kevesebb. Legjobb lesz, ha megbeszéljük Jenõ bácsival.

- Egyeztesd vele a rendelés szövegét is, elvégre õ fogja aláírni.

- Az már megvolt. Csak nem gondolod, hogy nem ezzel kezdtem.

- Igazad van, ne haragudj! - szégyellte el magát Rozi. (Mit csinálok én itt? Nem bízom a munkájukban? Fõnököt játszom? Ugyan Rozi! Élvezd a sürgés-forgást és hagyd õket dolgozni!  Rendben van, a titkár néni csak az én nevemet tudta, a kapcsolatot nekem kellett összehoznom. Slussz, ennyi elég.) Kisétált az elõtérbe. A reflektorozásnak már vége volt, a gyerekek összecsomagoltak, takarítottak, várták a napot és az elsõ vendégeket. Rozi odament Kolompár bácsihoz, aki éppen rajzolt az egyik táblán. Azt nem látta, hogy mit, mert a rajzot a mûvész háta eltakarta.

- Kolompár bácsi mit rajzol? - szólította meg Rozi.

- Ezt a nagy nyüzsgést szeretném megörökíteni. Fantasztikus pajtásaid vannak. Tudják, hogy mit akarnak, együtt dolgoznak kicsik és nagyok, és élvezik ezt a munkát. Idejöttem, és semmibe nem kellett beleszólnom, mindent kigondoltak már, és jól. Ez a napsütéses reklám nagyon tetszik. És, ha láttad volna, hogy számolták ki, méricskéltek egy sapkával, és egy elemlámpával. Bori, ez a kiscsikó, meg olyan boldogan ugra-bugrál köztük, mintha otthon volna a testvérei között. Nem tudom, visszatudom-e adni ezt a hangulatot.

A kép középpontjában az asztal állt a két táblával, és a négy madzagra felfûzött öt-öt réztállal. Az egyik táblán Gógyis éppen a baseball-sapkát mérte a rajzra, a másikon Bálint rajzolta Borit. Dönci igazgatta az egyik tálat a reflektorhoz. A nagyok a Gógyis köré csoportosultak, a kicsik Bálintot állták körül. Aki szembõl látszott, azon ott volt a KAPTÁR-kitûzõ. A bejáraton óvakodnak be az újabb gyerekek. Természetesen kitûzõvel. Robin Hoodék fél térdre ereszkedve fûzöld ruhában tisztelegnek a páncélos király elõtt. Saját magát az egyik széken ülve ábrázolta a háttérben Jenõ bácsi. Elismerõ mosollyal figyeli a lázas tevékenységet. A még fellelhetõ üres részein a képnek takarító brigádok kezdtek feltûnni. Rozi magára ismert a szemétlapátot tartó egyik alakban.

- Azért tessék hagyni helyet a sarokban az aláírásra is! Szeretném, ha ezt a képet az igazgató bácsinak adhatnánk.

Egyszer csak Gógyis jelent meg az elõtérben, és sietõs léptekkel a bejárathoz ment.

- Figyelem, 4 óra 25 perc! Kezdõdik!

A nap sugara lassan végigkúszott az elõtérnek az asztal elõtti részén, és eléri az alsó tálakat. Gógyis derekánál megjelenik a fényfolt, és lassan indul felfelé. Rozi is odasiet, neki mindjárt eléri a száját, majd az orra hegyét, és igen, most a szemébe világít. De nem csak egy tükörkép van rajta, hanem négy. A legalsó folt a csípõjénél, a második a szíve vonalában a kitûzõrõl villog vissza, a harmadik a nyakán csillan meg a nyaklánca keresztjén.

- Nem vakít, kellemesen csiklandoz, de muszáj odanézni, hogy honnan jön. - közvetítette tapasztalatait a többieknek.

Még megvárta a második fényfoltot is, majd átengedte a terepet Gógyisnak. A harmadikosok odaszaladtak, mindenki meg akarta cirógattatni az arcát a napfénnyel. A hetedikesek mosolyogva nézték õket, nekik még túl alacsonyan voltak a fények. De Feri már szervezte a KÖR-ösöket és Robin Hoodékat. Tornasorba állította õket, és egymás után beálltak a pockok után. Amikor végeztek, jöttek Gógyis osztálytársai is. Kicsik lettek újra, annyira lelkesedtek. Igaz, négyen beálltak, majd az elsõ leguggolt, a második lehajolt, a harmadik kicsit beroggyantotta a lábát. Így egyszerre négyük arcát érte a fény. Gógyis mögé állt Dönci, a legmagasabb KAPTÁR-s. Egyszer csak hátulról megveregették a vállát.

- Fiatalember bejöhetnék?